BK BH 1997/384
BK BH 1997/384
1997.08.01.
A pénzhamisítás bűntette miatt az elsőfokú bíróság által kiszabott 2 év 10 hónapi börtönbüntetésre ítélt nős, kisgyermekes vádlott előzetes letartóztatásának elrendelése nem indokolt azon a címen, hogy a szökésétől vagy az elrejtőzésétől kell tartani [Be. 92. § (1) bek. a) pont, 223. § (1) bek.].
A városi bíróság a vádlott előzetes letartóztatását az eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamáig elrendelte. A városi bíróság az 1996. július 2. napján kelt ítéletével a vádlottat pénzhamisítás bűntette miatt 2 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. Egyben a kényszerintézkedést az ügyészi indítvány alapján a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva a vádlott büntetett előélete és vele szemben kiszabott hosszabb tartalmú szabadságvesztésre figyelemmel azért rendelte el, mert szabadlábon hagyása esetén megszökne vagy elrejtőzne a hatóság elől.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint eljárásjogi szempontból nem kifogásolható az elsőfokú bíróság határozata, mert ebben az esetben nem alkalmazható a Büntetőjogi Döntvénytárban 5392. szám alatt közzétett eseti döntés, mivel a vádlott az eljárás során nem volt előzetes letartóztatásban, így a Be. 223. §-ának (1) bekezdése szerint az ügydöntő határozat kihirdetése után erről a városi bíróságnak nem kellett nyomban határozni.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a kényszerintézkedés elrendelésének a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott különös okát megállapíthatónak találta. Az elsőfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott büntetés nem olyan súlyú, amely önmagában megalapozná a szökés, valamint elrejtőzés reális veszélyét, figyelemmel arra is, hogy a vádlott nincs kizárva a feltételes szabadság kedvezményéből. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a vádlottnak házastársa, kiskorú gyermeke van, ezeknek a tényeknek pedig jelentőségük van akkor, amikor a szökés és az elrejtőzés reális veszélyének fennállásáról vagy annak hiányáról kell dönteni.
Igaz ugyan, hogy a vádlott ellen több büntetőeljárás van bírói szakban folyamatban, a vád tárgyává tett cselekmények azonban a most elbírálttal quasi halmazati viszonyban vannak. Ebből pedig az következik, hogy a folyamatban levő büntetőeljárásokból sem kell szükségszerűen arra a következtetésre jutni, hogy a vádlott szabadlábra helyezése esetén újabb bűncselekményt követne el.
Mivel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kényszerintézkedésnek a Be. 92. §-ának (1) bekezdésében meghatározott speciális okai nem állnak fenn, ezért az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a vádlott előzetes letartóztatását a Be. 96. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette. (Vas Megyei Bíróság Bf. 318/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás