PK BH 1997/395
PK BH 1997/395
1997.08.01.
A kötelező felelősségbiztosítási szerződés megszűnését követően teljesített szolgáltatást a biztosító a Ptk. rendelkezései szerint követelheti vissza [Ptk. 361. § (1) bek.; 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 3. § (3) bek., 7. § (3) bek., mell. 3. § (4) bek., 9. § (1) bek. a)–f) pont, 12. § (2) bek.].
Az alperes 1991. július 1. napján kezdődő hatállyal kötelező felelősségbiztosítási szerződést kötött a felperes biztosító részvénytársasággal Trabant típusú személygépkocsijára. A biztosítási díjat azonban 1991. augusztusától kezdődően nem fizette. Ezt követően 1992. április 18. napján közúti balesetet okozott, melynek alapján a felperes a károsultnak megfizetett 103 880 Ft kártérítést. Ezután az alperes a biztosítási díjat a felperesnek rendszeresen fizette, aki azt elfogadta. A biztosító a felelősségbiztosítási szerződés megszűnését a káresemény időpontjáig sem a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz), sem a rendőrségnek nem jelentette be. A fentiek alapján a felperes keresetében az 1992. április 18-án történt károkozás alapján a károsultnak kifizetett összeg megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Jogi álláspontja szerint az 1991. július 1. napján létrejött felelősségbiztosítási szerződés a díjfizetés elmulasztása miatt 1991. szeptember 30-án megszűnt, ezért az alperes a helyette teljesített kártérítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles visszafizetni.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését helybenhagyta. Úgy foglalt állást, hogy az alperes felelősségbiztosítási szerződése a díjfizetés elmulasztása miatt a káresemény bekövetkezését megelőzően megszűnt. Rámutatott azonban, hogy a felperest a megszűnésnek a Mabisz-hoz történt bejelentését követő 60 nap elteltéig a törvény előírása szerint a károsulttal szemben még helytállási kötelezettség terheli. Kiemelte, hogy a felelősségbiztosításról szóló speciális jogszabály kimerítően felsorolja a biztosító megtérítési igényének eseteit, amelyek között a megszűnt szerződés alapján történt kártérítés visszakövetelése nem szerepel. Ebből olyan következtetésre jutott, hogy azt a felperes a jelen perben sikerrel nem követelheti az alperestől.
E jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset teljesítése iránt. Támadta a másodfokú bíróságnak a megtérítési igényével kapcsolatban kifejtett jogi álláspontját. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése folytán a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az megalapozott.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a kötelező felelősségbiztosítási szerződés megszűnését követően teljesített szolgáltatással kapcsolatos visszakövetelési joga (regressz igénye) téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között az 58/1991. (IV. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) által szabályozott gépjármű kötelező felelősségbiztosítási szerződés jött létre. Az R. melléklete 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosítási díj esedékességétől számított 30 nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és arra a biztosított halasztást nem kapott, illetőleg a biztosító díjkövetelését bírósági úton nem érvényesítette. Helyesen állapította meg mindkét korábban eljárt bíróság, hogy az alperes 1991. augusztustól az 1992. április 18. napján bekövetkezett balesetig nem fizetett biztosítási díjat, és arra nézve halasztást sem kapott, illetőleg annak megfizetése iránt a felperes pert nem indított. Ebből jogszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy az általa kötött felelősségbiztosítási szerződés 1991. szeptember 30. napján megszűnt.
Az R. 3. §-ának (3) bekezdése a biztosítót arra kötelezi, hogy a felelősségbiztosítási szerződés megszűnéséről a Belügyminisztérium központi gépjármű-nyilvántartó szervét haladéktalanul értesítse. Ezzel kapcsolatban az R. 7. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy ezen értesítés megküldésétől számított 60 napon belül bekövetkezett balesetekből eredő károkat a biztosító még köteles megtéríteni. Akkor sem tévedtek a korábban eljárt bíróságok, amikor megállapították, hogy az alperes által 1992. április 18. napján okozott baleset bekövetkezéséig a felperes a biztosítási szerződés megszűnését még nem jelentette be, így annak következményeiért őt a jogszabály szerint, a szerződés megszűnése ellenére is helytállási kötelezettség terhelte. A felperes ennek eleget tett, és megfizetett a károsultnak 103 880 Ft-ot, majd keresettel fordult az alperes ellen ennek megtérítése iránt. Ezzel kapcsolatban azonban a másodfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott az alábbiak szerint:
Az R. melléklete 9. §-a (1) bekezdésének a)-f) pontjai taxatív módon felsorolják azokat az eseteket, amikor a biztosító a fennálló szerződés alapján kifizetett kártérítést a biztosítottól visszakövetelheti. Az ott összefoglalt szabályok azonban mind létező és hatályos jogügylet alapján történt teljesítésekre vonatkoznak, és nem tartalmaznak előírásokat a megszűnt szerződésekre nézve. Ez utóbbiakra ugyanis a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadóak. Ettől eltérő jogszabályi értelmezés ugyanis olyan következménnyel járna, hogy a törvény a károsult helyett a felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkező károkozót részesítené védelemben azzal, hogy szerződés hiányában is mentesíti őt az általa előidézett károk megtérítésének kötelezettsége alól. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles azt visszatéríteni. A felperes, mint felelősségbiztosító megállapodás hiányában is helytállt az alperes által okozott kárért. Ezt terhére a korábban fennállott felelősségbiztosítási szerződésre tekintettel az R. 7. §-ának (3) bekezdése is előírta. Ez a speciális rendelkezés azonban a biztosító és a károsult kapcsolatára vonatkozik, és nem zárja ki a biztosító és a biztosított viszonylatában - a fennálló szerződés hiányában nyújtott szolgáltatások tekintetében - a polgári jog általános szabályainak az alkalmazását. Ezért a felperes sikerrel követelheti a harmadik személy részére kifizetett kártérítésnek a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint történő visszatérítését.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kötelező felelősségbiztosítás esetén a fentiekre nincs kihatással, és különösen nem vezethet a megszűnt szerződés feléledéséhez az a körülmény, hogy a szerződő fél a biztosítási díjat később megfizette, vagy a biztosító azt tőle utóbb behajtotta. Ez a biztosítási forma ugyanis elsődlegesen nem a szerződő felek, hanem a károsult harmadik személyek érdekeinek szolgálatában ír elő mindkét fél számára szerződéskötési kötelezettséget. Ugyanezen érdek szolgálatában gondoskodik a jogszabály arról is, hogy ezeknek a személyeknek a kára akkor is megtérüljön, ha a károkozó nem rendelkezett kötelező felelősségbiztosítási szerződéssel. A R. 7. §-ának (3) bekezdése ugyanis a Mabisz kötelezettségévé teszi, hogy a szerződés megszűnését követően, a bejelentéstől számított 60 nap lejárta után is elégítse ki a károsult követelését. Ennek fedezetét pedig egyebek között úgy teremti meg, hogy az R. melléklete 12. §-ának (2) bekezdése szerint utólag a korábban be nem fizetett díjakat is be kell szedni, és azt a Mabisz részére kell átutalni. Mindebből az következik, hogy az érvényes kötelező felelősségbiztosítási szerződés nélkül kártokozó személyt olyan hátrányos jogkövetkezmény éri, hogy mind a biztosító vagy a Mabisz által helyette nyújtott kártérítést, mind pedig az elmaradt felelősségbiztosítási díjat köteles utólag megfizetni. Ettől eltérő értelmezés esetén ugyanis az érvényes felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkező személyek azonos vagy kedvezőbb helyzetbe kerülhetnének, mint azok, akik ezt a jogügyletet a törvény előírásainak megfelelően megkötik és teljesítik.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 103 880 forintot, ennek kamatait és perköltséget. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21 351/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás