GK BH 1997/40
GK BH 1997/40
1997.01.01.
Téli időszakban fagyérzékeny árut szállító fuvarozó – az elháríthatatlan külső ok esetét kivéve – a fuvarozást nem szakíthatja meg. Az ezzel ellentétes magatartás olyan súlyos gondatlanságnak minősül, amely miatt a fuvarozó a teljes fagykárt maga köteles viselni [1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 23. cikk 5. pont, 27. cikk 2. pont, 29. cikk 1. pont].
A felperes keresetét 9259,80 USA dollárnak megfelelő forintösszeg, annak kamata és a perköltség megfizetése iránt terjesztette elő a szállítmányozó I. r. alperes és a fuvarozó II. r. alperessel szemben. Előadta, hogy a szerződés értelmében a naranccsal megrakott két kamionnal Romániába 1991. december 20-án kellett volna indulnia, mivel a román fél a gyulai határátkelőn még aznap esete várta a szállítmányt. A vevőtől 1991. december 23-án telefonértesítést kapott arról, hogy a kamionok nem érkeztek meg. Végül is a célállomáson az áru átadása 1991. december 27-én megtörtént. A gyümölcs lényeges minőségromlással, fagyottan érkezett. A vevő a 0,43 USD/kg ár helyett, csak 0,20 USD áron vette át az árut. A felperesnek ebből a szállításból 9259,80 USD-nek megfelelő kára származott.
Az I. r. alperes - a kereset elutasítását kérve - azzal védekezett, hogy a szállítmányozási feladatokat elvégezte, kártérítési felelőssége nem áll fenn. A II. r. alperes pedig védekezésében azt adta elő, hogy a károsodás egyrészt az áru természetével áll összefüggésben, másrészt a fuvarozási késedelmen alapul, ebben azonban vétlen, mert a határ román oldalán karácsonykor a vámkezelés szünetelt. Vitatta még azt is, hogy a feladó az áru átadásakor megfelelő minőségben adta át a fuvarozónak a terméket, mivel a narancs Görögországból 1991. december 13-án érkezett, és a feladó minőségi bizonyítványt a küldeményhez nem csatolt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. alperest a kereset szerint marasztalta, az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az Országos Meteorológiai Intézettől érkezett tájékoztatás szerint a mért hőmérséklet 1991. december 26-tól süllyedt fagypont alá, tehát - ha a kamionok a feladás időpontjában elindulnak - az áru fagykár nélkül érkezik a célállomásra. Az indokolás kitért arra is, hogy a CMR 8. cikke értelmében a fuvarozó az áru és a csomagolás külső állapotát ellenőrizni tartozik, ez az adott esetben nem történt meg, ezért a perben erre a fuvarozó II. r. alperes már nem hivatkozhat. Az áru fuvarozása ponyvás kocsiban történt, és a II. r. alperes a feladáskor erre vonatkozó kifogást nem eszközölt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. alperes fellebbezett, annak részbeni megváltoztatását kérve előadta, hogy mint fuvarozó csak a fuvardíj erejéig, azaz jelen esetben 120 000 Ft-ig. terjedően tartozik felelősséggel, egyebekben a védekezésében foglaltakat megismételte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a nem vitás tényállás szerint a perbeli fuvarozási szerződés 1991. december 20-án jött létre; ekkor rakták meg a kamionokat áruval azzal a céllal, hogy a II. r. alperes azt fuvarozza el Romániába. A II. r. alperes előadása szerint is a gépkocsivezetők a fuvarozást december 20-án megkezdték, de a határról visszafordultak - állításuk szerint - azért, mert ott torlódás volt tapasztalható. Ezt követően 1991. december 27-én kezdték meg újra a fuvarozást, és az árut ténylegesen át is juttatták Romániába a címzetthez. Eközben az időjárás hidegre fordult, a hőmérséklet fagypont alá esett, aminek következtében az áruban a keresettel érvényesített összegszerűségi nagyságrendben fagykár keletkezett.
Az elsőfokú bíróság, utalva a II. r. alperes, illetve a gépkocsivezető súlyos gondatlanságára, a II. r. alperest kötelezte a keletkezett kár megfizetésére, amely döntést a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a fellebbezésben hivatkozott kártérítési korlátozás az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (továbbiakban: CMR) 23. cikkének 5. pontja szerint ténylegesen fennáll, ez a korlátozás azonban nem érvényesül a 29. cikk 1. pontja értelmében akkor, ha a kárt a fuvarozó szándékossága vagy az őt terhelő olyan súlyos gondatlanság okozta, amely az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szerint a szándékossággal egyenértékűnek minősül.
Az a körülmény, hogy a II. r. alperes gépkocsivezetői megkezdték, majd abbahagyták a fuvarozást, tekintettel a téli évszak közismert és jellemző tulajdonságaira, valamint hogy hidegre érzékeny árut raktak a gépkocsira, és hogy a gépkocsik jellegüknél fogva (csak ponyvával fedett rakodóterület) hosszabb időn keresztül a hőmérsékleti viszonyok ellen védelmet nem nyújtottak, olyan súlyos gondatlanságnak minősül, ami gyakorlatilag a szándékossággal egyenértékűnek minősülő magatartás, így a II. r. alperes a teljes kárt tartozik megtéríteni a CMR felhívott rendelkezése folytán.
A CMR nem teszi lehetővé, hogy a fuvarozó közvetlenül devizában teljesítse kártérítési követeléseit, ezért a Legfelsőbb Bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében nem érintve - azt állapította meg, hogy a II. r. alperes a CMR 27. cikkének 2. pontja szerint az USA dollárban meghatározott kárösszeget belföldi fizetőeszközben, a kifizetés napja szerinti árfolyam figyelembevételével forintban tartozik kifizetni. (Legf. Bír. Gf. III. 31.114/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás