GK BH 1997/405
GK BH 1997/405
1997.08.01.
A helyi önkormányzatokról szótó törvényben meghatározott szolgáltatási kötelezettség teljesítése a szolgáltatást igénybe vevők – ezek az adott szolgáltatás más kötelezettjei is lehetnek – és a szolgáltató között polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, amelyben a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének elve érvényesül [1990. évi LXV. tv. 8. § (1)–(4) bek., 43. § (1) bek.; Ptk. 198. § (3) bek., 201. § (1) bek.].
A városi bíróság kötelezte a K-i Önkormányzat I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 118 214 Ft-ot, és ezen összegnek az esedékességtől a kifizetésig számított kamatát, valamint 55 900 Ft perköltséget. Kötelezte továbbá az S.-i Önkormányzat II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 311 897 Ft-ot és ezen összegnek az esedékességtől a kifizetésig számított kamatát. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes általános iskolát, iskolai napközi otthont és óvodát működtet a tulajdonát képező intézményekben, e szolgáltatásokat azonban az alperesi községekben élő lakosság is igénybe veszi. A települési önkormányzatok feladata az óvodáról, valamint az alapfokú nevelésről, oktatásról való gondoskodás. A települési önkormányzat maga határozza meg, hogy mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. A települési önkormányzat az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről köteles gondoskodni [1990. évi LXV. tv. 8. § (1)-(4) bekezdései]. A peres felek között intézményirányító társulás [43. § (1) bek.] nem jött létre. Az alperesek részéről, a lakosságarányos hozzájárulásról sem lehet szó, mivel a területükön élő gyermekek közül többen más települések iskoláiba is járnak.
Azzal, hogy az alperesi településeken élő gyermekek a felperesi intézményeket igénybe veszik, a felperes és az adott szolgáltatásra a jogszabályban ugyancsak kötelezett alperesek között szerződéses jogviszony jött létre [Ptk. 198. § (1) bek.]. A felperes és az I. r. alperes között egyébként külön írásbeli szerződés is létrejött, amelyben meghatározták az I. r. alperes részéről a felperesi intézmények működtetéséhez való hozzájárulás mértékét is. Kikötötték azonban a szerződés 4. pontjában, hogy a költségeket félévente felülvizsgálják, és azt a tényleges ellátási és fedezeti igényekhez igazítják. A szerződés bevezetője azt is tartalmazza, hogy a felperesi intézményt akkor vehetik igénybe más községek, ha a normatív támogatás és a tényleges ráfordítási költségek különbözetét az igénybevevők megtérítik. A fenti indokokra figyelemmel a felperesi kereset jogalapja megállapítható.
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért egyenértékű ellenszolgáltatás jár [Ptk. 201. § (1) bek.]. A felperes által nyújtott szolgáltatásoknak ellenértéke az alperesek részéről nem lehet más, mint a ténylegesen felmerült működési költségek "gyermekarányos" része. A jogvita elbírálása szempontjából közömbös, hogy az iskola működtetése gazdaságos-e, valamint az is, hogy más települések az alperesi településeken lakó gyermekek után milyen mértékű hozzájárulást kérnek.
A felperes összesítőt készített a fenntartási költségekről, melyek közül az I. r. alperes csupán néhány munkát kifogásolt azzal, hogy azok felújítási jellegű munkák, és ezekre a tulajdonos köteles. Megállapítható volt azonban, hogy a felperesi dologi kiadások közül valamennyi karbantartás jellegű. Ezen a címen nyári festést, cserépkályha kormozást-átrakást, a villanyhálózat átfűzését, lámpatestek cseréjét számolta el a felperes. Ezek a kiadások viszont nem a tulajdonjoghoz tapadnak, hanem a működéssel kapcsolatosak. Ezt meghaladóan az összegszerűségben vita nem volt, így - az elsőfokú bíróság szerint - a felperesi kimutatásnak megfelelően kellett az alpereseket marasztalni.
Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek.
Az I. r. alperes a fellebbezésében kérte, hogy a megyei bíróság a városi bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetet utasítsa el. Hivatkozott arra, hogy a felperesi intézmények működtetéséhez való hozzájárulása mértékét a felperessel kötött szerződés rendezi. A szerződés keretein túlmenően a felperes tőle hozzájárulást nem követelhet, különösen nem követelheti a felperes a tulajdonjogához kapcsolódó költségeinek arányos megtérítését.
A II. r. alperes is azt kérte, hogy a megyei bíróság - a városi bíróság ítéletének a megváltoztatásával - a keresetet utasítsa el. Hivatkozott arra, hogy a peres felek között polgári jogviszony nem jött létre, hanem a felperesi iskola és az alperesi önkormányzat területén élő, de a felperes által működtetett iskolába járó gyermekek között jött létre "tanügyi jogviszony". Erre tekintettel vitatta, hogy van-e a bíróságnak hatásköre a jogvita elbírálására. Az alperesi településeken lakó szülők ugyanis - a tanszabadság elve alapján - abba az iskolába íratják be a gyermekeiket, ahova akarják, a gyermek felvételéről az iskola dönt, az önkormányzat abba nem szólhat bele.
A fellebbezések alaptalanok.
A megyei bíróság a városi bíróság által megállapított tényállást annyiban egészíti ki, hogy a másodfokú tárgyaláson becsatolt okiratból megállapíthatóan a felperes és az I. r. alperes 1994. február 1-jén is kötött egy szerződést a felperesi iskola működtetéséhez való hozzájárulásról. Eszerint S. Község Önkormányzata az általános iskolát önállóan üzemelteti. Az I. r. alperestől átjáró gyermekek után az I. r. alperes a ténylegesen kiszámított költségeket téríti. Az épület felújítása a felperes feladata, ehhez az I. r. alperesnek nem kell hozzájárulnia.
A városi bíróság - a fenti kiegészítéssel - a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg. Az így megállapított tényállást a megyei bíróság is az ítélkezése alapjául elfogadta. A tényállásból a városi bíróság helyes jogi következtetések levonásával a jogszabályoknak megfelelő érdemi döntést hozott, amelynek kifejtett indokaival a megyei bíróság is egyetért. Az alperesi fellebbezésekben foglaltakra figyelemmel a megyei bíróság kiemeli, hogy - a városi bíróság által is helyesen hivatkozottan - a települések önkormányzatai kötelesek gondoskodni az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről. A jogszabály azonban arról nem rendelkezik, hogy a községben lakó gyermekekről történő ilyen gondoskodás kizárólagosan a településen belül történhet. Ebből következik, hogy az önkormányzatoknak az 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (4) bekezdésében meghatározott törvényi kötelezettsége akkor is fennáll, ha a területén óvodát és iskolát nem működtet, ennélfogva a területéről a gyermekek más települések intézményeibe járnak. Ez esetben a gondoskodás a másik település által fenntartott intézmény működéséhez való hozzájárulásban mutatkozik meg. Helyesen hivatkozott tehát a városi bíróság arra is, hogy a küldő és a fogadó önkormányzatok között keletkezik a jogviszony (Ptk. 198. §), amit a szerződésekre vonatkozó jogszabályok - így a Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése - alapján kell elbírálni.
A felperes és az I. r. alperes között a tényállás szerint írásbeli szerződés is készült, ennek tartalmából kitűnően az előre meghatározott hozzájárulási mértéken felül az I. r. alperesnek a ténylegesen felmerült működési költségekhez arányosan kellett hozzájárulnia. A felújítási költségeket a felperes magára vállalta, a megyei bíróság azonban abban is egyetért a városi bírósággal, hogy a felperesi ráfordítások nem egy általános jellegű felújítás kiadásai voltak, hanem az iskola és az óvoda működéséhez szükséges fenntartási költségek.
A fentiekre tekintettel a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperesek kötelesek a felperesnek a másodfokú perköltséget megfizetni. (Vas Megyei Bíróság Gf. 40 093/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás