KK BH 1997/417
KK BH 1997/417
1997.08.01.
A hatályos törvényt megelőzően hatályban volt lakásrendelet alkalmazásának feltételei [1993. évi LXXVIII. tv. 94. § (1) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 70. § (2) bek., 123. § (1) bek.; 1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 90. § (2) bek. b) pont].
A felperesek, mint házastársak bérlőtársként költöztek három kiskorú gyermekükkel együtt az I. r. alperes polgármesteri hivatal jogelődjének - 1986. szeptember 30. napján kelt - határozata alapján a K. u. 9-13. V. emelet 53. szám alatti tanácsi bérlakásba, lakásgondjuk végleges megoldásáig határozott időre, a központi keret terhére. A lakáshelyzet végleges megoldását az jelenthette, hogy a felperesek az általuk benyújtott lakásigénylés alapján a lakásigénylők névjegyzékén sorra kerülnek. Az I. r. felperes 1989 nyaráig állt a színház alkalmazásában, ezt követően a tudományegyetemen tanított, 1991 és 1995 között pedig egy alkotóközösség tagjaként tevékenykedett. A perbeli lakás kiutalása idején a felperesek Budapesten is rendelkeztek közös tanácsi bérlakással; a Budapest Főváros II. Kerületi Tanács V. B. lakásügyi osztályának 1986. május 19. napján kelt kiutaló határozata szerint bérlőtársként három kiskorú gyermekükkel a Budapest K. u. 8. fsz. 7. szám alatti két és fél szobás tanácsi bérlakáshoz jutottak. Ezt a lakásukat 1988-ban cserélték el egy tanácsi bérlakásra, melyet 1990-ben - a felperesek állítása szerint a különváltan élő II. r. felperes - kizárólagosan vásárolt meg. A különélés ellenére a felperesek a perbeli adatok szerint 1992. november 27-én közösen az elsőfokú lakásügyi hatóságnál szociális önkormányzati bérlakás kiutalása iránt lakásigénylést nyújtottak be. A hatóság a felperesek kérelmét elutasította, egyben őket a lakásigénylők névjegyzékbe való besorolásából kizárta, mivel a felperesek lakásigénylése nem valós adatokat tartalmazott. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítette, majd az új eljárás eredményeként hozott elsőfokú határozat megállapította, hogy a felperesek szociális önkormányzati bérlakás kiutalására nem jogosultak, lakásigényüket a nyilvántartásból törölte, ezzel egyidejűleg megállapította, hogy a felperesek bérleti joga a K. u. 9-13. V. emelet 53. szám alatti önkormányzati bérlakáson megszűnt. Egyben kötelezte a felpereseket a lakás visszaadására, és rendelkezett a lakásigénylési letét visszafizetése tárgyában. A másodfokú közigazgatási hatóság a fellebbezéseket alaptalannak találta. A határozat indokolása szerint a felperesek két okból nem jogosultak szociális önkormányzati bérlakás igénylésének előterjesztésére: egyrészt azért, mert öt éve nem folytatnak a városban keresőtevékenységet, és öt éve nem laknak folyamatosan itt. Vagyoni és jövedelmi viszonyaik sem teszik lehetővé az önkormányzat rendeletének szabályai szerint a szociális bérlakás kiutalását.
A jogerős közigazgatási határozat ellen a felperesek közös beadványban keresetet nyújtott be, amelyben közigazgatási határozat megváltoztatását és kérelmük szerinti döntést kértek.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a felperesek keresetét alaptalannak találta.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a közigazgatási hatóságok az 1993. évi LXXVIII. törvény 94. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezésével alkalmazták a perbeli jogvita elbírálására az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendeletet (R.), valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendeletet (Vhr.) és a megyei jogú város közgyűlése által alkotott 9/1992. (V. 18.) KJ rendeletet is. Az R. 70. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint a határozott időre szóló, illetőleg valamely feltétel bekövetkezéséig tartó lakásbérleti jogviszony a szerződésben meghatározott idő elteltével, illetőleg a feltétel bekövetkezésével megszűnik. Miután a felperesek szociális önkormányzati bérlakáshoz jutásáig kapták a perbeli ingatlant, melyre azonban saját érdekkörükben felmerült okokból jogosultságukat elveszítették az R. 123. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Vhr. 90. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kötelesek a perbeli lakást elhelyezési igény nélkül, helyreállított állapotban a tulajdonos I. r. alperesnek átadni. A bíróságok nem fogadták el a felpereseknek azt az álláspontját, hogy miután az a feltétel, hogy szociális önkormányzati bérlakáshoz juthatnak, meghiúsult, ezért lakásbérleti jogviszonyuk határozatlan idejűvé alakult, így velük szemben a R. 70. §-ában foglalt szankciók nem alkalmazhatók. A jogerős ítélet rámutatott arra is, hogy a felperesek a perbeli bérlakást házastársakként kapták. Az életközösség megszakadása folytán a II. r. felperes kizárólagos tulajdonhoz jutott. Ezután közösen nyújtották be a szociális önkormányzati bérlakás kiutalása iránti kérelmüket. Ezért mindkét felperes vonatkozásában egységesen kell elbírálni azt a körülményt, hogy a bontó feltétel irányukban megvalósult-e, s így lakásbérleti jogviszonyuk megszűnt.
A jogerős ítélet ellen mindkét felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az I. r. felperes a rendkívüli perorvoslat igénybevételét részben helytelen jogszabály alkalmazásban, részben pedig az alkalmazott R. 70. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésében, az 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 28. §-a b) pontjának ugyancsak téves értelmezésében, a Pp. 163. §-a (2) bekezdésének megsértésében jelölte meg. Álláspontja szerint a közigazgatási hatóságoknak a határozat meghozatala idején már 1993. december 31-gyel hatályban lévő 1993. évi LXXVIII. törvény rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, amely hatályon kívül helyezte a lakás-kiutalási szabályokat tartalmazó és a közigazgatási hatóságok által alkalmazott I/1971. (II. 8.) Korm. rendeletet.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát - jogszabálysértésre hivatkozással - lehet kémi. A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat a jogerős ítélet megsértette-e. A jogerős ítélet sem az I., sem a II. r. felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályokat nem sértette meg.
A felperesek - egységes pertársakként - közös beadványban nyújtották be a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti kereseti kérelmüket. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a közigazgatási hatóságoknak az 1992. november 27-én előterjesztett kérelem alapján indult eljárásban az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet és végrehajtása tárgyában kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet szabályait kellett alkalmazni, ezért a felpereseknek az 1993. december 31. napján hatályba lépett 1993. évi LXXVIII. törvény rendelkezéseire való hivatkozása téves. Helyesen alkalmazta és értelmezte a jogerős ítélet az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 70. §-a (2) bekezdésének rendelkezését is, amikor megállapította, hogy a II. r. felperes által megvásárolt budapesti lakás mindkét felperes - mint bérlőtárs - esetében azt eredményezte, hogy a szociális bérlakásra való jogosultságuk meghiúsult, különös tekintettel arra, hogy bár a felperesek az életközösség megszakítását állították a közigazgatási és a peres feljárás során 1990-ben, ugyanakkor 1992-ben még mint házastársak terjesztették elő közösen - a közös gazdálkodást nem vitatva - mindkettőjük jövedelmének igazolásával a szociális bérlakás iránti kérelmüket.
A jogerős ítélet a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást is helyesen állapította meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan mérlegelte, a felülvizsgálati eljárás során felülmérlegelésre lehetőség nincs.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 175/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 27 083/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás