420/B/1997. AB határozat
420/B/1997. AB határozat*
1998.10.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (3) bekezdése, a 14. § (1) bekezdés második fordulata, valamint a 16. § (7) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó álláspontja szerint az általános forgalmi adóról szóló 1993. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 13. § (3) bekezdése, a 14. § (1) bekezdésének második fordulata, valamint a 16. § (7) bekezdés b) pontja szerinti rendelkezésekből az következik, hogy a vételi külkereskedelmi ügylet esetén a bizományos importálóvá válik, és megbízójával szemben termékértékesítő lesz. Ez – véleménye szerint – ellentétben áll a klasszikus bizományi import-szerződéssel, ahol is a szerződés ura a megbízó, a bizományos csupán a megbízó döntéseit hajtja végre. A rendelkezések ellentétesek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.), mert sajátosan értelmezik a fogalmakat, de ütköznek a vámszabályokkal is.
Az indítványozó szerint az a körülmény, amely szerint az adójogban a bizományi termékimport nem nyer elismerést, alkotmányellenes, mert az erre vonatkozó törvényi rendelkezések sértik a „szektorsemlegességet”. Ez pedig ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1)–(3) bekezdésében foglaltakkal.
2. Az indítvány nem megalapozott.
3. Az Áfa tv. 1. §-a szerint „A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad- és tranzitterület is.”
A 13. § (3) bekezdése szerint:
„E törvény alkalmazásában importáló az, aki (amely) először szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében rendelkezzen, ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás belföldi fióktelepeit is, ilyen személy hiányában pedig az, aki (amely) az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában az importált terméket birtokolja.”
A 14. § (1) bekezdése kimondja, hogy:
„Ha a terméket akár az átadó, akár az átvevő, vagy bármelyikük megbízásából egy harmadik személy adja fel vagy fuvarozza el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék – az átvevő nevére szóló rendeltetéssel – a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található. Ha azonban a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában külföldön található, az átvevő pedig importáló, akkor az importáló által végrehajtott termékértékesítés teljesítési helye belföld.”
A 16. § (7) bekezdése szabályozza a teljesítés időpontját, eszerint:
„b) vételi megbízásnál az a nap, amelyen a bizományos megszerzi a jogot, hogy saját nevében rendelkezzen a termék felett.”
Az Alkotmány 70/A. §-a szerint:
„(1)A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
4. Az Alkotmánybíróság az ismertetett törvényi rendelkezések alapján a következőket állapította meg. Amíg a személyi jövedelemadó törvény a magánszemély minden – akár belföldön, akár külföldön keletkező – jövedelmét (világjövedelem) megadóztatja, addig az Áfa törvény a belföldi termékértékesítést, illetve a belföldi szolgáltatást és a termékimportot adóztatja, mégpedig összfázisú adóként, vagyis az értékesítés, szolgáltatás minden pontján. Importált terméknek is a belföldre került áru, termék minősül, úgy azonban, hogy – mint hozzáadott érték-típusú adó – az értékesítési, szolgáltatási láncban a felszámított adó áthárításra kerül, az adó megfizetésének kötelezettsége a végső felhasználót terheli. Mind ez az adóztatási technika, mind pedig a belföldön történő adóztatás a kettős adóztatás elkerülését szolgálja.
Az indítványozó által aggályosnak tartott rendelkezéseket tehát az általános forgalmi adónak e jellemzői alapján lehet és kell megítélni. Mindebből az is következik, hogy a rendelkezéssel összefüggő egyes fogalmakat az Áfa törvény az adó szempontból, az adózással összefüggésben állapítja meg. Erre utal a 13. § (1) bekezdésének „E törvény alkalmazásában...” bevezető fordulata is.
Az Alkotmánybíróság szerint önmagában nem vet fel alkotmányossági problémát az, ha a jellemzően közigazgatási típusú adójogviszonyban, a polgári jogétól eltérő fogalom-meghatározások kerülnek az egyes adótörvényekbe.
1996. január 1-jéig adójogi szempontból az minősült importálónak, aki a vámjogszabályok alapján a vámot fizetni volt köteles. Ez azonban több nehézséget, visszaélést okozott a gyakorlatban, ezért a jogalkotó újabb, – de az áfa jogi természetével összhangban álló – fogalommeghatározást adott.
Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, nem alkotmányellenes az, ha az importáló fogalmát a törvény a korábbitól eltérően határozza meg. Vagyis, hogy a vételi bizományosi szerződésen alapuló terméknek belföldi átadása, – mivel időben mindenképpen megelőzi a megbízó rendelkezési jogát a termék felett, – az Áfa tv. 13. § (3) bekezdés szerint adójogi szempontból a bizományost importálóvá teszi. (Ebből azonban az is következik, hogy amennyiben a bizományos adójogi szempontból nem szerzi meg a termék felett a rendelkezési jogot, vagy azt nem belföldön szerzi meg, akkor nem őt kell importálónak tekinteni.)
A terméknek a megbízó részére történő időben későbbi átadása pedig, adójogi szempontból termékértékesítésként – mint újabb adóztatott fázis – jelenik meg. Ezért a belföldön történő bizományosi értékesítésre figyelemmel a kiállítandó számlának a bizományosi díjat is magában foglaló ellenértéket, s ennek áfáját is tartalmaznia kell. Ez következik a 14. § (1) bekezdés második fordulatából is. Mindezzel összhangban nyert szabályozást a teljesítés időpontja a 16. § (7) bekezdés b) pontjában.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát az Áfa tv. sérelmezett rendelkezései nem jelentenek hátrányos megkülönböztetést az egyes vállalkozók között. Az azonos körülmények között, vagyis a termék felett rendelkezési jogot belföldön korábban megszerzők és a megbízó felé később teljesítők esetében ugyanis azonos szabályozás érvényesül. A vételi bizományosi szerződéseket a piac szereplői pedig az adójogszabályok, illetve az Áfa tv. e rendelkezéseinek ismeretében kötik meg, vagy a rendelkezési jog megszerzése tekintetében más módon szerződnek, választásuk szerint.
Az pedig nem alkotmányossági kérdés, hogy a korábbi szabályozások e körben esetleg előnyösebb rendelkezések voltak. E vonatkozásban a rendelkezéseket az Alkotmánybíróság nem vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az indítványozó által sérelmezett Áfa tv. 13. § (3) bekezdése, a 14. § (1) bekezdés második fordulata, valamint a 16. § (7) bekezdés b) pontja nem áll ellentétben az Alkotmány 70/A. §-ával, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1998. október 5.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k., Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás