424/B/1997. AB határozat
424/B/1997. AB határozat*
1999.04.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a természeti, társadalmi és gazdasági környezetre jelentős hatást gyakorló erőművek létesítésének és üzembe helyezésének engedélyezéséhez szükséges közösségtájékoztatási, közmeghallgatási és szakértő bizottsági eljárásról szóló 73/l996. (V. 22.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése, 2. § a)–c) pontjai, 4. §-a előtti címe és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, továbbá teljes vagy részleges megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
1. A rendelkező részben idézett 73/1996. (V. 22.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R.) a Kormány a villamos energia termeléséből, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvényben (a továbbiakban: VET) adott felhatalmazás alapján adta ki.
Az R. 1. § (1) bekezdése ezt tartalmazza:
„(1) A természeti, társadalmi és gazdasági környezetre jelentős hatást gyakorló 20 MW vagy azt meghaladó névleges teljesítményű közcélú, valamint az 50 MW és annál nagyobb névleges teljesítményű saját használatú villamosmű (a továbbiakban: erőmű) létesítéséhez és üzembe helyezéséhez szükséges engedélyek kiadásának feltétele
a) a 2. és 3. §-okban meghatározott szakértő bizottság létesítési és üzembe helyezési engedély megadását lehetővé tevő véleménye, továbbá
b) a szakértő bizottság irányításával lefolytatott közösségtájékoztatás, és azt követően megtartott
c) eredményes közmeghallgatás”.
Az R. 2. § (1) bekezdés a), b), c) pontja szerint:
„A VET 15. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szakértő bizottság (a továbbiakban: bizottság) feladata:
a) az energiapolitika és a biztonságos energiaellátás, valamint a környezeti, társadalmi és gazdasági hatások egybevetése – véleményében foglalt javaslataival – az említett, különböző érdekek között az egyensúly megteremtésében való közreműködés, továbbá
b) a 4. §-ban meghatározott közösségtájékoztatási program tartalmának elbírálása, jóváhagyása, végrehajtásának ellenőrzése, majd ezt követően
c) a közmeghallgatás megtartása és eredményének értékelése”.
A 4. § előtt „A közösségtájékoztatás és közmeghallgatás” cím szerepel.
A 4. § (4) bekezdése arról szól, hogy
„(4) A közösségtájékoztatási program végrehajtását követően a bizottság – a helyi önkormányzattal együttműködve – a közmeghallgatást megtartja, és annak eredményét értékeli.”
2. Az indítványozó az R. 1. § (1) bekezdéséből az erőmű „üzembe helyezéséhez” előirt jogi követelményt, a 2. §-ból a teljes a) és c) pontot, a b) pontból a program „jóváhagyása” iránti kifejezést, a 4. § előtti címből a „közmeghallgatás”-ra utalást, a 4. § (4) bekezdését pedig szintén egészében alkotmányellenesnek tartja.
Az indítványozó felfogása szerint az 1. § (1) bekezdésében meghatározott – az erőmű üzembe helyezéséhez előírt újabb közmeghallgatási – követelmény sérti a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) „A tulajdonjog tartalma és védelme részét”. A villamosművet jogszerűen létesített „vállalkozás ugyanis ... ki van téve annak, hogy a már megépült, de még üzembe nem helyezett erőművet az újabb közmeghallgatás vagy a szakértő bizottság véleménye elutasítja”, s ez a tulajdonjog korlátozásán kívül jelentős kárt is okozhat a tulajdonosnak.
Az indítványozó az R. 2. § a) pontját összeveti a VET 15. § (1) bekezdésével, mely „egyértelműen a közmeghallgatást emeli ki, nem pedig az ... energiapolitikai, biztonságos energiaellátási, gazdasági hatások vizsgálatát”, továbbá a VET 5. § (1) bekezdésével és a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gáztv.) 4. § (2) bekezdésével, mely rendelkezések az energiatermeléssel- és szolgáltatással összefüggő feladatok ellátását a Magyar Energia Hivatal hatáskörébe utalják, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 4. § (2) bekezdésével, mely szerint a „közigazgatási szervtől a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el”, s arra a következetésre jut, hogy az R. 2. § a) pontja „ellentétes egyrészt a VET rendelkezéseivel, másrészt az Áe. 4. § (2) bekezdésével”. Azzal is érvel az indítványozó, hogy az Áe. 8. § (2) bekezdés b) pontja alapján „hatásköri kérdésben az Alkotmánybíróság illetékes”.
Az R. 2. § b) pontjában előirt közösség-tájékoztatási program jóváhagyására vonatkozó rendelkezést, a 2. § c) pontját, a 4. § előtti, közmeghallgatásra utaló címmegjelölést és a 4. § (4) bekezdését az indítványozó a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 64. § (1), (2) bekezdésével, 93. § (1), (2) és (5), (6) bekezdésével, 94. § (1) bekezdésével, valamint az Áe. 20. §-ával tartja ellentétesnek. A Kvt. és az Áe. említett rendelkezései ugyanis az R-től eltérően szabályozzák a közmeghallgatási és szakhatósági intézményrendszert, illetőleg az Áe. „nem érinti a szakértő bizottság szerepét”. Mindezek alapján az indítványozó azt állítja, hogy a „Kormány rendelete ellentétes egyrészt a Kvt. rendelkezéseivel, másrészt az Áe. 4. § (2), illetve 20. szakaszával”.
Mivelhogy az R. kifogásolt rendelkezései nem felelnek meg az idézett törvényeknek, az R.-nek ezen előírásai sértik az Alkotmány 35. § (2) bekezdését, mely egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. Ezért az indítványozó – fogalmazását átvéve – „egyes szakaszok törlését, illetve módosítását”, azaz a megjelölt rendelethelyek teljes vagy részleges megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. A Ptk. tulajdonjog-védelmi szabályai nem mindenre tekintet nélkül illetik meg a tulajdonost; illetőleg a tulajdonjog korlátozása ugyanolyan feltételek mellett alkotmányos, mint bármely más alapjog korlátozása. A tulajdonjog korlátozása – fejtette ki az Alkotmánybíróság a 7/1991. (II. 28.) AB határozatában – „csak akkor alkotmányellenes, ha elkerülhetetlen, tehát kényszeritő ok nélkül történik, továbbá a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan”. (ABH 1991. 26.) A 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában pedig azt fogalmazta meg az Alkotmánybíróság, hogy az „alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is”. (ABH 1993. 380.)
A Ptk. 108. §-ának (3) bekezdése is lehetővé teszi, hogy külön jogszabályok termelési, építésügyi, egészségügyi, vízügyi és egyéb előírásokat állapítsanak meg a tulajdonjog gyakorlásával kapcsolatban. Az indítvány az építésügy jogi szabályozásának egy speciális megoldását támadja, amely ugyanakkor az építésügyi engedélyezés területén általánosságban is hasonlóan érvényesül. A tulajdonjogot korlátozza már az is, hogy meghatározott építési tevékenységek csak építési engedély alapján végezhetők, ezen túlmenően azonban az elkészült építmény használatbavételére is csak az építésügyi hatóság használatbavételi engedélye alapján kerülhet sor. Ez utóbbi engedély célja, hogy csak az építési engedélynek megfelelően felépült építmény kerülhessen használatba, sőt a hatóság ezzel összefüggésben akár le is bontathatja az engedélytől eltérően épült építményt vagy építményrészt.
Ezek a tulajdonjogi korlátozások egyrészt a környező ingatlanokhoz fűződő tulajdonjog védelmét szolgálják, de adott esetben az egész település érdekét is (pl. városképi szempontok), vagy általánosabb érdekeket (pl. repülőtér közelében az építési magasság korlátozása).
Az indítvánnyal támadott jogszabály olyan építmények létrehozásával és üzembe helyezésével kapcsolatban szab meg követelményeket, amelyek a természeti, társadalmi és gazdasági környezetre jelentős hatást gyakorolnak. A R. hatálya alá vont erőművek működtetése több évtizedre szóló olyan jelentős környezetszennyezéssel járhatnak, amely egész térségek lakosságának egészségét hosszú távon befolyásolhatja.
Ezért az Alkotmány 70/D. §-ának (1) bekezdésében megállapított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogra tekintettel, amelyet a (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság – többek között – a természetes környezet védelmével valósít meg, alkotmányosan indokolt és elkerülhetetlen a környezetre jelentős befolyást gyakorló létesítmények létrehozásának és működtetésének jogszabályi feltételrendszerét úgy alakítani, hogy az az élet természeti alapjainak védelmét, a véges javakkal való gazdálkodást, és ezen keresztül az egészséghez való jogot megfelelően szolgálja.
Erre tekintettel nem alkotmányellenes, ha nemcsak az erőmű létesítése előtt, hanem az elkészült létesítmény üzembe helyezése előtt is megvizsgálják, hogy egyrészt a felépült erőmű megfelel-e az engedély követelményeinek, másrészt nem sért-e elfogadhatatlan mértékben más alapjogokat és alkotmányos érdekeket. Az R. hatálya alá tartozó erőművek létrehozása ugyanis több évig, akár egy évtizedig is eltarthat, amely idő alatt olyan tények kerülhetnek napvilágra, amelyek fényében mérlegelendő, hogy az erőmű üzembe helyezése vagy annak elmaradása jár-e társadalmilag kisebb kárral.
Az Alkotmány 61. §-ában szabályozott információs alapjogból fakadó alapvető követelmény továbbá, hogy a lakosság széles körét érintő tevékenység esetében a tevékenység telepítésének minden fázisában (a tervezéstől az üzembe helyezésig) a lakosság korrekt tájékoztatást kapjon és véleményt nyilváníthasson, amely véleményt a döntések meghozatala során mérlegelni kell. Ennek megfelelően a Kvt. 93. §-a a környezeti hatástanulmányhoz kötött tevékenységek esetében közmeghallgatást ír elő a részletes környezeti hatástanulmány benyújtását követően, a VET 15. §-a pedig az erőműlétesítési engedély egyik feltételeként jelöli meg az eredményes közmeghallgatást. A VET felhatalmazása alapján kiadott R. pedig az üzembe helyezési engedély iránti eljárás részévé teszi a közösségtájékoztatást és a közmeghallgatást.
Az R. hatálya alá tartozó villamos erőművek üzembe helyezése esetében tehát a tulajdonjoggal mint alapjoggal szemben áll az egészséghez való jog, valamint a közérdekű adatok megismerésének joga. Ezen alkotmányos alapjogok sérelmének lehetősége miatt a tulajdonjog korlátozása elkerülhetetlen. A korlátozás arányban áll a védendő értékekkel is, mert a tulajdonhoz fűződő jognak az R.-ben szabályozott gyakorlása az élet természeti alapjait érinti és nagyszámú ember egészségét közvetlenül és tartósan hátrányosan befolyásolhatja. Emellett az R. támadott rendelkezései kiegyensúlyozott szabályozásnak tekinthetők, amely lehetővé teszi a tulajdonjog lehető legkisebb mértékű korlátozását.
Mindezekre tekintettel a R. szabályai megfelelnek a tulajdonjog korlátozása alkotmányos követelményeinek, ezért nem alkotmányellenesek.
3.2. Az indítványozó kifogásolja, hogy az R. 2. §-ának a) pontja szerint a szakértő bizottság egyik feladata „az energiapolitika és a biztonságos energiaellátás, valamint a környezeti, társadalmi és gazdasági hatások egybevetése – véleményében foglalt javaslataival – az említett, különböző érdekek közötti egyensúly megteremtésében való közreműködés”. Ez a rendelkezés pedig – megítélése szerint – ellentétes a VET 15. §-ának (1) bekezdésével, amely előírja:
„Ha a közmeghallgatás eredménye a külön jogszabályban meghatározott szakértő bizottság véleménye és az erőmű helye szerint illetékes szakhatósági álláspont lehetővé teszi, úgy – kérelemre – erőműlétesítési engedélyt kell kiadni. Az engedély kiadása csak akkor tagadható meg, ha a közmeghallgatás során a 13. § (2) bekezdésének b)–e) pontjaiban foglaltak megváltozása miatt közérdekmúlás következett be.”
Az indítványozó szerint az R. 2. §-ának a) pontja a VET 15. §-ának (1) bekezdésével azért ellentétes, mert a VET csak a közmeghallgatást emeli ki, nem pedig az energiapolitikai, biztonságos energiaellátási, gazdasági hatások vizsgálatát, mint az R..
Az indítványozó azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a VET 57. §-a (6) bekezdésének a) pontja a Kormánynak adott felhatalmazást – többek között – a VET 15. §-ának végrehajtására. E felhatalmazás kiterjed a VET 15. §-ának (4) bekezdésére is, amely szerint az erőmű megvalósítása után a jogszabályokban meghatározottak szerinti üzembe helyezési eljárást kell lefolytatni, továbbá az (1) bekezdésnek arra az elemére is, amely a szakértő bizottságra vonatkozó szabályokat külön jogszabályba utalja.
Ennek megfelelően a végrehajtási rendelet az eljárás részletszabályainak megállapítása során rendelkezhet az erőmű üzembe helyezési eljárásának részletszabályairól, a szakértő bizottság összetételéről és feladatairól is. E körben a VET természetszerűen olyan szabályok megállapítására is lehetőséget ad, amelyeket a VET nem tartalmaz, azzal, hogy a részletszabályok nem lehetnek ellentétesek a VET rendelkezéseivel. Az R. e követelménynek megfelel, hiszen az R.-ben meghatározott eljárás a VET szabályaival összhangban rendelkezik a szakértő bizottság szervezeti kérdéseiről és az eljárásban betöltött szerepéről, valamint a közmeghallgatás eredményének értékeléséről, az értékelés és a szakvélemény megadásának szempontjairól.
Erre tekintettel a VET és a R. még látszólag sincs ellentétben egymással, valójában a szabályozás különböző szintjeit testesítik meg.
Idézi az indítványozó a VET 5. §-ának (1) bekezdését is, amely a villamos energia termelésének, szállításának és szolgáltatásának engedélyezését, és más feladatokat a Magyar Energia Hivatal feladatkörébe telepíti. Ezzel összefüggésben utal a Áe. hatáskörelvonási tilalmat kimondó szabályára.
Álláspontja szerint az R. ellentétes a VET rendelkezéseivel, valamint az Áe. hatáskörelvonás tilalmát kimondó szabályával. Utal továbbá arra, hogy az Áe. 8. § (2) bekezdésének b) pontja alapján hatásköri kérdésben az Alkotmánybíróság illetékes.
A VET 6. §-ának a) pontja szerint a Magyar Energia Hivatal kiadja – többek között – az erőmű létesítésére és a villamos energia termelésére – tehát az erőmű működtetésére – vonatkozó engedélyt. A Hivatalnak az engedélyezési eljárásbeli feladatai további részleteit a 10–16. §-ok tartalmazzák.
Az R. ezzel szemben a szakértő bizottság feladatait határozza meg, és ezek körében nem rendelkezik úgy, hogy az erőmű üzembehelyezési engedély kiadásának jogát a szakértő bizottság hatáskörébe adná.
Valójában az R. a Hivatal engedélyező hatáskörét nem sérti, ezzel szemben az engedély kiadását megelőző eljárás egyes szabályait határozza meg. A szakértő bizottság nem ügydöntő hatáskörben jár el, hanem kifejezetten szakértői vélemény megadására jön létre, illetőleg ilyen feladattal működik közre a Hivatal eljárásában, emellett a közösségtájékoztatás és közmeghallgatás lebonyolítását, valamint annak eredménye értékelését végzi. E feladatai a VET 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból fakadnak, amelynek tartalmát a R. kibontja és részletezi.
Ennek megfelelően a szakértő bizottság döntéselőkészítő és szakértői szerepet játszik az erőműlétesítési és üzembe helyezési engedélyezési eljárások során, figyelemmel az elbírálandó kérdés bonyolultságára. Hatáskörelvonásról tehát nincs szó, hiszen az R. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a Hivatal engedélyezési hatáskörét sértené.
Az indítvány nem veszi figyelembe, hogy az Áe. az államigazgatási eljárás általános szabályait határozza meg, ami nem zárja ki, sőt lehetővé teszi, hogy más jogszabály különös eljárási szabályokat határozzon meg. Ilyen különös eljárási szabályokat meghatározó jogszabály az indítvánnyal támadott R., de a VET és a Kvt. is. A közösségtájékoztatás és a közmeghallgatás intézménye a környezetvédelmi szempontokat és így a lakosság széles körének alapvető jogait érintő államigazgatási eljárásokban az eljárásjog szabályozásának új fejleménye, amit az Áe. azért nem szabályoz, mert csak az államigazgatási eljárások közös szabályait tartalmazza. Ilyen tekintetben tehát a közösségtájékoztatás és a közmeghallgatás intézménye különös eljárási intézmény, amelyet az egyes államigazgatási eljárások különös szabályait rendező jogszabályokban indokolt megállapítani.
Erre tekintettel a különböző szintű szabályok összhangja a szabályozás alkotmányos követelménye, nem pedig az, hogy a különös szabály nem tartalmazhat olyan előírást, amiről az általános szabály nem rendelkezik. Mindezek alapján nem állapítható meg az R. és a VET, illetőleg az Áe. ellentmondása.
Az indítványozónak az Áe. 8. §-a (2) bekezdésének b) pontjára való utalása téves. Az Áe. 8. §-a az egyedi ügyre vonatkozó hatásköri, illetőleg illetékességi összeütközés esetén követendő eljárást szabályozza, és ennek egyik eseteként az Alkotmánybíróságot jogosítja fel a hatásköri összeütközés esetén az egyedi ügyben eljáró szerv kijelölésére. Az Áe. azonban nem vonatkozik a jogszabályok – vélt vagy valóságos – ellentmondásából fakadó hatásköri kérdésekre. Ez ugyanis elsősorban a jogszabályok alkotmányosságának kérdése, ami ugyan az Alkotmánybíróság hatáskörébe is tartozhat, de nincs közvetlen köze a jogszabály alapján létrejövő államigazgatási jogviszonyokban keletkező hatásköri összeütközésekhez.
3.3. Az indítványozó a közmeghallgatás intézményével kapcsolatban idézi a Kvt. 93. és 94. §-át, amelyek a részletes környezeti hatástanulmánnyal összefüggésben írják elő közmeghallgatás megtartását és annak eljárási szabályait, valamint a Kvt. 64. §-át a környezetvédelmi igazgatás tekintetében.
Felvetése arra irányul, hogy a Kvt. másként szabályozza, más szervekhez telepíti a közmeghallgatást, mint az R. és ezt tekinti törvénysértőnek, s mint ilyent, alkotmányellenesnek.
E megközelítés azonban téves. A Kvt. 93–94. §-ai a környezeti hatásvizsgálat keretében lefolytatandó közmeghallgatásra vonatkoznak. A Kvt. 67. §-ának (1) bekezdése szerint a környezetre jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. E tevékenységeket a 152/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete állapítja meg, s itt szerepelnek a 20 MW feletti teljesítményű villamos erőművek (hő- és vízierőművek) is.
A környezeti hatásvizsgálat a környezetvédelmi engedély kiadására irányul, amelynek birtokában lehet az adott tevékenységet engedélyező hatóságtól engedélyt kérni. Erre a fázisra tehát – erőmű esetében – még a létesítési (építési) engedélyezési eljárást megelőzően kerül sor. A környezeti hatásvizsgálat keretében (a részletes környezeti hatástanulmány elkészültét követően) a környezetvédelmi felügyelőség által lefolytatott közmeghallgatás tehát nem azonos az erőmű létesítésére és üzembe helyezésére irányuló hatósági eljárások során tartandó, a szakértő bizottság által lefolytatott közmeghallgatással, még ha részben hasonló szempontokat is érint.
Mivel a kétféle közmeghallgatás két különböző eljárás során történik és azok tartalmukban is eltérnek, téves és alaptalan az indítványozónak az az álláspontja, amely a Kvt. és az R. ellentmondására hivatkozik, hiszen a két jogszabály mást szabályoz. Erre tekintettel az R. nem ütközik a Kvt. közmeghallgatást szabályozó rendelkezéseibe, így az R. támadott rendelkezései nem alkotmányellenesek.
3.4. Az indítványozó értelmezése szerint a R.-ben szereplő szakértő bizottság külön szakhatóság, ugyanakkor az Áe. 20. §-a az R.-től eltérően szabályozza a szakhatóságok szerepét és feladatát.
Utalva a 3.2. pontban részletesen kifejtett érvekre, az Alkotmánybíróság megismétli, hogy a szakértő bizottság alapvetően az erőműlétesítési, illetőleg az üzembe helyezési hatósági engedély kiadásával kapcsolatos eljárásban a VET 15. §-a alapján kötelezően beszerzendő szakértői vélemény kidolgozására, illetőleg a közösségtájékoztatási terv értékelésére, valamint a közmeghallgatás lebonyolítására és értékelésére hivatott döntéselőkészítő szerv.
Ezzel szemben az Áe. 20. §-ában szabályozott szakhatóság más funkciójú, hatóságnak minősülő szerv, amelynek lényegesen eltérő jogosítványai vannak, mint a szakértő bizottságnak. A szakhatóság jogszabályban meghatározott hatósági szerv, amely az Áe. rendszerében nem önálló engedélyt, hanem – azzal lényegében azonos hatályú – szakhatósági hozzájárulást jogosult adni más hatóság eljárásában. Sajátos joga a szakhatóságnak, hogy a hozzájárulását figyelembe nem vevő hatósági határozatot sérelmezve a határozatot hozó hatóság felettes szervéhez fordulhat, amely a határozatot megváltoztathatja vagy megsemmisítheti és az eljáró hatóságot új eljárásra utasíthatja [Áe. 71. § (1) bekezdés].
A szakhatóság és a szakértői funkcióban eljáró szakértői bizottság tehát a jogosítványaira tekintettel semmiképpen nem tekinthető azonosnak, ezért az R. támadott rendelkezései nincsenek ellentmondásban az Áe.-nek az indítványozó által felhívott, a szakhatóságra vonatkozó rendelkezéseivel. Erre figyelemmel az R. nem sérti az Áe. rendelkezéseit.
4. Az R. – indítványozó által kifogásolt és a 2. pont alatt ismertetett – rendelkezései a 3.1–3.4. pontokban részletezett érvek alapján nem sértik a Ptk. 98–99. §-ának, a VET l5. § (1) bekezdésének, a Gáztv. 4. § (2) bekezdésének, a Kvt. 64., 93. és 94. §-ának, továbbá az Áe. 4. § (6) bekezdésének (az indítványozó még az Áe. módosítása előtti, de azonos tartalmú 4. § (2) bekezdésére hivatkozik), valamint 8. § (2) bekezdése b) pontjának és 20. §-ának rendelkezéseit, ezért az R. szabályai nem ellentétesek az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével sem. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, l999. április 27.
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás