BK BH 1997/426
BK BH 1997/426
1997.09.01.
I. Az emberölésnek előre kitervelten elkövetettként minősítésére nem kerülhet sor, ha az ölési cselekmény megkezdése időpontjában az elkövető ölési szándéka csak eshetőleges volt, és csak a véghezvitel során – az elkövetőn elhatalmasodott indulat és düh folytán – alakult ki az ölésre irányuló egyenes szándék [Btk. 13. §, 166. § (2) bek. a) pont].
II. A kifosztás helyett lopás megállapításának van helye, ha az elkövető több órával az emberölési cselekmény véghezvitele után tulajdonítja el a megölt sértett ingóságait [Btk. 316. § (1) bek., (4) bek. a) pont, 322. (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság ítéletével a vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette; kifosztás bűntette; 2 rb. közokirattal visszaélés vétsége; magánokirat-hamisítás vétsége; lopás bűntette és lopás vétségének a kísérlete miatt halmazati büntetésként életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte; a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 18 évben állapította meg.
A vádlott korábban büntetve nem volt, mint "kidobólegény", havonta pontosan meg nem állapítható, de napi 1000 forint alkalmankénti jövedelemmel rendelkezett, nőtlen családi állapotú és vagyontalan.
A vádlott érzelemszegény, morális, etikai, szociális érzelmek hiányával küszködő, úgynevezett szociopata egyén, ez azonban a beszámíthatóságát a bűncselekmény elkövetésekor nem érintette, ez az állapota csupán megkönnyítette a terhére rótt bűncselekmény elkövetését.
1994 márciusában a vádlott elköltözött otthonról, szüleivel közös megállapodásuk folytán. Önálló életet kezdett élni, ezt követően főként magántermészetű gondjait szüleivel már nem osztotta meg. Így került sor arra, hogy a vádlott 1994. október 31. napjára virradó éjszaka bement a mozi épületébe úgy, hogy a hátsó bejárati ajtót testi erővel kiszakította azzal a szándékkal, hogy onnan legalább 2000-3000 forint értékű váltópénzt tulajdonítson el. Magát a pénztár ablakát egy kis vasdarabbal történő megbontást követően kézzel nyomta be, a kutatás során azonban pénzt nem talált, ezért onnan eltávozott. A rongálással 9125 forint kárt okozott.
A vádlott ezt követően a bejárati ajtó kifeszítése útján az ugyanebben az épületben levő kft. helyiségébe is behatolt, ahonnan eltulajdonított egy 8600 forint értékű videolejátszót, valamint 22 db videokazettát, melyeknek az értéke 4400 forint volt.
A vádlott a szomszédos városba vonattal több mint 1000 forinttal érkezett, melyet ételre, italra elköltött, és már nem volt annyi pénze, hogy bemenjen a rockegyüttes koncertjére, de annyi sem, hogy hazautazzék, ezért elindult alvóhelyet keresni magának. Így jutott el a sértett lakásának az udvarába. Az éjszaka hátralévő részét a sértett nyitott pincéjében töltötte, ahol alvóhelyet készített magának, és mielőtt lefeküdt volna, a pincében körülnézett. Másnap a városban mászkált, és az éjszakát ismét a sértett házának a pincéjében töltötte, ahol almát és mézet evett.
Az ezt követő napon határozta el, hogy valahogyan bejut a sértett lakásába, és oly módon jut ennivalóhoz, hogy a sértettet - akinek a szokásait már megismerte - a garázsnál leüti, és bemegy a lakásba. Tervének a megvalósítása érdekében a pincétől a garázsig terjedő útvonalon a faágakat levágta, és - hogy a mozgásban ne akadályozza - a szárítókötelet a fára akasztotta.
A sértett ezen a napon este 20 óra körüli időben ért haza. Amikor a tulajdonában levő személygépkocsival a garázsba állt, a vádlott előjött a pincéből, és a magával vitt 50 cm hosszúságú feszítővassal a garázs sarkához ment. A neki háttal álló sértettet a vádlott a vassal egy esetben, nagy erővel a tarkóján megütötte. A sértett ezt követően szembefordult a vádlottal, mire a vádlott az eszközzel a sértett fejére, az arcára és a testére több, pontosan meg nem állapítható számú ütést mért, majd néhány másodperc múlva - mivel a sértett védekezett - egy nagy erejű karaterúgással hasba rúgta a sértettet, aki ettől hanyatt esve elterült. Ezt követően lekapcsolta a garázsban a villanyt, azt bezárta és a ku1cscsomót a zsebébe tette. Amikor a vádlott visszajött a garázskapuhoz, látta, hogy a sértett megpróbál felállni, ezért lement a pincébe, és az annak lejárójánál talált 1 méter hosszú fejszenyelet magához vette, és ezzel legalább két esetben teljes erővel megütötte a sértettet úgy, hogy a szerszámnyél eltört, ezért azt eldobta, és újra a pincéhez szaladt. Mivel ekkor már nagyon ideges lett attól, hogy még mindig nem ájult el a sértett, magához vett egy ásót, a már térdelő sértetthez ment, és az ásót oldalirányban tartva, annak élével a sértett mellkasát és a nyakát legalább 4-5 esetben, teljes erővel megütötte. A sértett ezután hanyatt esett, a vádlott pedig térdével a mellkasára ugrott a sértettnek, mert biztos akart lenni a dolgában, hogy elhallgattatja. Amikor hallotta, hogy a sértett mellkasa megroppant, és észlelte, hogy teste elernyed, felállt.
A boncolási jegyzőkönyv szerint a sértett testén a bántalmazás következtében 54 külsérelmi nyom volt észlelhető. A sértett halála a koponyaalapi törés, az agyzúzódás, a gége és a nyaki szervek sérülései, a szegycsonttörés, az ablakos sorozat-bordatörések okozta fulladás, a kisfokú vérbelehelés és a szívizomzúzódás együttes hatására állott be. A szegycsonttörés, a kétoldali sorozat-bordatörés, a mellkas elülső felszínén érvényesülő, igen nagy tompa erőbehatásra vagy erőbehatásokra keletkezhetett, a szív zúzódásával együtt. A sértett a bántalmazás során több olyan sérülést is elszenvedett, amelyek önmagukban is szükségszerűen a halálához vezettek. A sértettnek a túlélésre nem volt esélye. Az elszenvedett sérülések és a sértett halála között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
A vádlott ezután a sértett testét az udvaron található aknához húzta, az akna tetejéről a betonlapot eltávolította, majd a sértettet felültette és fejjel előre az aknába billentette. Ezután az aknafedőt a helyére tette, majd a vérszennyeződéseket megpróbálta eltüntetni, miközben a földön megtalált gépkocsikulcsot magához vette.
A vádlott be akart jutni a lakásba élelmiszerért, de a riasztó megszólalt, ezért a kerítésen átugorva eltávozott. Észlelte közben, hogy a sértett lakásához rendőrök érkeznek, majd néhány perc múlva eltávoztak onnan.
Amikor egy-másfél óra múlva visszatért a sértett lakásához, autózás céljából a városba indult a sértett gépkocsijával. Rövid idő múlva azonban éhségérzete ismét a sértett lakásához vitte, és elhatározta, hogy az élelmiszerhez jutása érdekében bemegy a lakásba. A személygépkocsival az utcai bejárón állt meg, majd a kulcsok segítségével a lakáshoz ment. Az udvari világítást felkapcsolta, majd megpróbálta a riasztót hatástalanítani, ez azonban nem sikerült. Az ismét kiérkező rendőröknek azt állította, hogy ő a sértett rokona, és az autót hozta vissza.
A vádlott másnap hajnalban ismét visszament a sértett lakásához azzal a céllal, hogy élelmet vegyen magához, elvigye a sértett gépkocsiját, és azzal a községbe menjen. Amikor visszament, ismét ki akarta kapcsolni a riasztót, az azonban újra megszólalt, ezért a vádlott 10-20 percre elbújt, majd amikor a riasztó már elhallgatott, visszament, és a garázsban elhelyezett hűtőládából 2174 forint értékben különböző élelmiszereket tulajdonított el.
A vádlott a sértett gépkocsijával elindult a községbe, majd útközben a sértett személyi igazolványát, a jogosítványt és néhány papírt egy kukába dobta, szintén eltulajdonította a kocsiban talált 350 forint értékű készpénzt, amelyet elvásárolt. Ezen túlmenően magával vitte a gépkocsiban talált, összesen 6150 forint értékű ingóságot.
A vádlott ezután a sértett személygépkocsiját rendszeresen használta. Ezen a napon az esti órákban a vádlottat a rendőrjárőr igazoltatta, a körözés alapján a gépkocsit azonosította, és bár a vádlott próbálta a tulajdonjogát igazolni egy hamis adásvételi szerződéssel, a rendőrőrsre előállították.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője a büntetés enyhítése érdekében - határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása végett - jelentett be fellebbezést.
A védelmi fellebbezések nem alaposak.
I. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak a megtartásával folytatta le az eljárást. A Legfelsőbb Bíróság olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely kizárttá tette volna az ítélet érdemi felülbírálatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás megalapozott.
Az elsőfokú bíróság valamennyi vádpont tekintetében helyesen következtetett a vádlott bűnösségére.
A cselekmények jogi minősítésének a hivatalból történt felülbírálata során [Be. 236. § (1) bek.] a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt észlelte, hogy nem volt elégséges ténybeli alap az élet elleni cselekmény előre kiterveltségének a megállapításához. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak a nyereségvágyból és a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési cselekményét egyszersmind előre kiterveltnek is minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve szerint: az előre kiterveltség, mint az ölésre irányuló céltudatos törekvés fogalmilag egyenes szándék meglétét tételezi fel. Ennek a megállapítása kizárt, ha a tényállásszerű ölési cselekményt megelőzően a végrehajtás módozatainak az átgondolásakor és a végrehajtáshoz szükséges előkészületek megtételekor az elkövetőnek a sértett élete kioltására vonatkozó szándéka csak eshetőleges. Kétségtelen, a vádlott a tényállásszerű ölési cselekménye végrehajtását megelőzően az előre kitervelésre utaló magatartást fejtett ki azzal, hogy a végrehajtás körülményeit átgondolva, a sértett garázsához vezető útvonalon levágta a mozgását akadályozó málnavesszőket, a ruhaszárító kötelet a fára felakasztotta, valamint magához vette azt az eszközt (gömbvasrudat), amellyel később a sértettet tarkón ütötte. Ámde abban a kérdésben, hogy ezek az előkészületek milyen célt szolgáltak, és azoknak a kifejtésekor mi volt a vádlott szándéka, kizárólag a vádlott vallomása állt az elsőfokú bíróság rendelkezésére.
A vádlott az eljárás során mindvégig következetesen azt vallotta, hogy az eredeti szándéka csak a sértett "leütése" volt. Erre pedig azért volt szükség, hogy elvehesse a lakáskulcsot, és a lakásba behatolva onnan élelmiszereket tulajdoníthasson el. Ennek a vallomásnak az elfogadásával került sor egyébként a tényállás idevonatkozó részének a megállapítására.
Kétségtelen az is, hogy az első ütés, amelyet a vádlott - az előzetes elgondolásának megfelelően - a szóban forgó eszközzel a sértett tarkójára mért, nagy erejű volt. Ebből viszont csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy az ölési szándéka fennállott ugyan, de az eredetileg csak eshetőleges volt. Az előkészület során és az első ütés véghezvitelének a pillanatában a vádlott aktuálisan felismerte ugyan a sértett ha1ála bekövetkezésének a lehetőségét, azonban minthogy a magatartásának a célja a sértett lakásába való behatolás és az ott tárolt élelmiszerek megszerzése volt - ezt a következményt korántsem kívánta, azzal kapcsolatban legfeljebb közömbösséggel viseltetett. Csak az első ütés végrehajtását követően - miután észlelte, hogy attól a sértett még el sem esett, sőt szembefordulva védekezni próbált - alakult ki a vádlottban az az indulat és düh, ami a szándékának a jellegét megváltoztatta, és az eredetileg eshetőleges ölési szándékát egyenes ölési szándékká formálta. Ez a szándékváltás világosan megnyilvánult abban, hogy a még mindig elszántan védekező sértettel újabb és újabb eszközökkel - szerszámnyéllel, ásóval - testszerte kíméletlenül és kirívó brutalitással ütlegelte, majd a földre került sértett mellkasára teljes erőbedobással mind a két térdével ráugrott, és végül az ettől elernyedt testet a kútba lökte.
Miután az iméntiek szerint a vádlott ölési szándéka a tényállásszerű ölési cselekményt megelőzően csak eshetőleges volt, és csak az ölési cselekmény véghezvitele során alakult ki az egyenes ölési szándéka, a nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés egyszersmind előre kiterveltnek nem értékelhető. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott élet elleni cselekményének a minősítésénél az előre kiterveltséget mellőzte.
II. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az ügyész álláspontjával abban, hogy a vádlott részéről a sértett élelmiszereinek, gépkocsijának és az abban talált értékeknek az eltulajdonítása nem a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kifosztás bűntettét, hanem a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és - az eltulajdonított érték nagyságára tekintettel - a (4) bekezdésének a) pontja szerint minősülő lopás bűntettét valósítja meg.
A kifosztás ugyanis akkor valósul meg, ha az elkövető által más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak (vagy élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés) hatása alatt álló személytől történik a dolognak a jogtalan eltulajdonítás végett való elvétele. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az emberölés esetén ennek a megállapítására akkor van mód, ha a tényállásszerű ölési cselekmény során vagy az után keletkezik az idegen dolog eltulajdonítására vonatkozó szándék, és a dolgok elvétele a tényállásszerű ölési magatartás kifejtése után nyomban végbemegy.
Az adott esetben az ölési cselekmény befejeztét követően több órával később, az ölési cselekmény másnapjának a hajnalán került sor a vádlott részéről a sértett gépkocsijának, az abban elhelyezett ingóságoknak, valamint a garázsban elhelyezett és a mélyhűtőben tárolt élelmiszerféleségeknek az elvitelére. Ezeknek a dolgoknak az ölési cselekményhez időbelileg csak lazán kapcsolódó, az ölési cselekmény időpontjától távol eső időpontban történő elvétele tehát már nem kifosztásként értékelhető magatartás, hanem a lopás bűntettének a megállapítására nyújt lehetőséget. Egyebekben viszont az elsőfokú bíróság a vádlott további cselekményeit helyesen, a büntető anyagi jogszabály rendelkezéseivel összhangban minősítette.
A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket felülbírálva a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel a vádlott cselekményének a kimagasló tárgyi súlyát és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség igen magas fokát. Hiánytalanul sorolta fel, és a súlyuknak megfelelő nyomatékkal értékelte azokat a körülményeket is, amelyek a büntetés mértékére kihatnak. Mindössze abban tévedett, hogy súlyosító hatást tulajdonított az átlagost lényegesen meghaladóan gátlástalan, durva, brutális elkövetésnek is. Ezt a súlyosító körülmények sorából a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, mert az élet elleni cselekmény különös kegyetlenséggel elkövetettként történt jogi minősítésével az már értékelésre került, ezért az ismételt figyelembevétele a kétszeres értékelés tilalmába ütközne.
Az adott esetben a vádlott orvul támadt a sértettre, különféle eszközök váltogatásával - esélyt sem adva a sértettnek az életben maradásra -, rendkívül kíméletlenül, brutálisan, kitartó szándékkal ölte meg az áldozatát. A vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokát növeli az is, hogy viszonylag jelentéktelen érték (élelmiszerféleségek) megszerzése érdekében, az emberi élet kioltásától sem riadt vissza. Ugyanakkor az utóbbi időben típusosan elszaporodtak - a jelen cselekményhez hasonló - az olyan ölési cselekmények, amelyeket egyedül élő, idősebb emberek sérelmére, a velük szemben fizikai erőfölényben levő elkövetők, közvetlen anyagi haszonszerzéstől motiváltan követnek el.
Mindezt szem előtt tartva, és figyelembe véve a vádlott cselekményének a kimagasló tárgyi súlyát, az élet elleni bűncselekmény végrehajtásának a módját, az emberölés kétszeresen is súlyosabb minősülését, a bűncselekményeknek a többszörös halmazatát: nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben a fiatal felnőtt kora és a feltáró jellegű beismerő vallomása ellenére, a cselekmény miatt a törvény szerint kiszabható legsúlyosabb büntetést - az életfogytig tartó szabadságvesztést - és a leghosszabb tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabta ki.
Helyesen járt el akkor is, amikor az enyhítő körülményeknek - mindenekelőtt a vádlott fiatal felnőtt korának - a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja meghatározása körében tulajdonított jelentőséget, és ezt az időpontot a Btk. 47/A. §-ának (2) bekezdése keretei között az ott írt legrövidebb szabadságvesztési tartamhoz közelítő mértékben határozta meg.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság nem látta indokát annak, hogy a vádlott halmazati büntetését határozott tartamú szabadságvesztésre enyhítse.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmények jogi minősítése vonatkozásában megváltoztatta, míg a változtatással nem érintett ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 279/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás