BK BH 1997/434
BK BH 1997/434
1997.09.01.
Perújítás elrendelésének van helye, ha az első fokon jogerőre emelkedett ítélet koncepciós eljárás alapján született, és ez a körülmény – mint új tény – valószínűsíti, hogy a terheltet a katonai bűncselekmény miatt ellene emelt vád alól fel kell menteni [Be. 276. § (1) bek. a/1. pont, 279. § (4) bek.].
A terheltet a hadbíróság az 1953. október 29-én kihirdetett és perorvoslatok hiányában 1953. november 2-án első fokon jogerőre emelkedett ítéletével katonai vagyon elleni bűntett miatt 3 évi börtönbüntetésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra és lefokozásra ítélte. Az ellene emelt további vádak - így a demokratikus államrend elleni izgatás bűntettének és az élet és testi épség veszélyeztetése bűntettének vádja - alól felmentette. A terhelt a szabadságvesztést kitöltötte.
1994-ben a terhelt a fenti elítélés semmissé nyilvánítását kérte, majd 1995-ben felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az alapügyben hozott határozat ellen. Ez a kérelem, illetve indítvány nem vezethetett eredményre.
Ezt követően a terhelt perújítási kérelmet nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy ellene a büntetőeljárás politikai indítékokból, koncepciós alapon folyt.
A katonai tanács 1996. június 25-én meghozott végzésével az indítványt elutasította, mivel álláspontja szerint sem a Be. 276. §-a (1) bekezdésének a/1. pontja szerinti perújítási ok, sem az ugyanezen bekezdés c) és d) pontja szerinti perújítási ok nem áll fenn.
A végzés ellen a terhelt fellebbezett a perújítás elrendelése érdekében. Fellebbezésében korábban kifejtett indokait megismételve arra hivatkozott, hogy az ellene felhozott vádak, tanúvallomások egyaránt hamisak voltak, és az egész ügy koncepciós jellege nem vitatható. Álláspontja szerint mindezek a perújítás elrendelését megfelelően indokolják. A katonai főügyészség az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést alaposnak találta.
A két éve különböző eljárásokban folyt ügy iratainak vizsgálata alapján megállapítható: nem kétséges, hogy az alapeljárás koncepciós volt. Arra azért került sor, mert a terhelt édesapja 1945 előtt vezérőrnagyi rendfokozatot viselt, a terheltet a Ludovika-akadémiai végzettsége miatt megbízhatatlannak találták és a lövészetvezetői ténykedésével kapcsolatos magatartását "szándékos szabotázsként" értékelték. Az ellene indult eljárás szorosan összefüggött az abban az időben más személyek ellen is koncepciós vádat eredményező azzal a körülménnyel, hogy a honvédség a tábori telefonok légvezetékeinek földvezetékként való használatára tért át, a légvezetékek azonban erre teljesen alkalmatlanok voltak, és az erőltetett mennyiségű és a rossz nyersanyagot is felhasználó technológia mellett még az eredeti, légvezetékekre előírt műszaki paraméterek sem voltak tarthatók.
Ezt az összefüggést egyértelműen mutatja, hogy a terheltet a tanúk azzal gyanúsították, a tábori telefonok rendszeres meghibásodása azért állt elő, mert a terhelt reggeli sétái és kilovagolásai során "szándékosan tönkreteszi" a vezetékeket.
Ezen túlmenően a terheltet a BHÖ 1. pontjának (2) bekezdésében foglalt és súlyos büntetési tétellel fenyegetett, népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettével is vádolták, azon tényállás alapján, mely szerint beosztottai előtt több ízben a népköztársaság ellen izgató kijelentéseket tett, illetve a Kínai Népköztársaság ellen izgatott, amikor arról beszélt "Kínában megeszik a fecskefészket".
A hadbírósági tárgyalásokon a vád alapvetően azt törekedett bizonyítani, hogy a terhelt származása és Ludovika-akadémiai végzettsége miatt megbízhatatlan, és ezzel függ össze mind az izgatás bűncselekményének, mind a szándékos katonai vagyon elleni bűncselekménynek, továbbá a veszélyeztető bűncselekménynek az elkövetése. Arra is adat merült fel - a terhelt az ügyész kérdésére is határozottan ezt állította -, hogy az ügyészi meghallgatáson elhangzott, ha nem ismeri el a vádiratban foglaltakat, visszavitetik őt az Államvédelmi Hatósághoz.
Kétségtelen, hogy a hadbíróság a legsúlyosabb vádat körültekintően és okszerűen megvizsgálta, és az izgatás bűntettének vádja alól a terheltet felmentette, az ítéletének indokolásából is kitűnően azonban képtelen volt a katonai vagyon elleni bűntettel kapcsolatos vádat objektíven vizsgálni. Elfogadta azt, hogy kizárólag a magas képzettségű terhelt megbízhatatlanságára visszavezethető szándékos magatartása eredményezte a kárt.
Összességében tehát nem lehet kétséges, hogy az adott ügyben történt sorozatos törvénysértések orvoslást kívánnak.
A törvényességi óvás jogintézménye időközben megszűnt, és a helyébe lépett felülvizsgálat szabályai az első fokon jogerőre emelkedett ítéletek megalapozatlanság miatti felülvizsgálatát és az ítéletnek ez alapon való hatályon kívül helyezését nem teszik lehetővé, az 1990. évi XXVI. törvény semmisségi rendelkezései pedig az adott minősítés mellett ugyancsak nem voltak alkalmazhatók. Ehhez a törvényhez fűzött miniszteri indokolás is rámutatott azonban arra, hogy az 1950-es években folytatott és valóban koncepciósnak bizonyuló ügyekben a perújítás törvényi eszközét indokolt igénybe venni.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel egyetértve, abban a kérdésben foglalt állást, hogy a fentiek a Be. 276. §-a (1) bekezdésének a/1. vagy c) és d) pontjaiban írt perújítási okot valósítanak-e meg. Figyelemmel arra, hogy az eljárás koncepciós volta csak utólag volt feltárható, a Legfelsőbb Bíróság a perújítást a Be. 276. §-a (1) bekezdésének a/1. pontja alapján azért rendelte el, mert az új bizonyítékok a terhelt felmentésének a szükségességét kellően valószínűsítik.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a perújítást elrendelte és az elsőfokú bíróságot a perújítási tárgyalás tartására utasította. (Legf. Bír. Bpf. V. 1563/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás