PK BH 1997/435
PK BH 1997/435
1997.09.01.
I. Ha a jogelőd a személyhez fűződő joga megsértése miatt indított per során meghal, hozzátartozója a perben – a halott emlékének a megsértése miatt – jogutódként felléphet.
II. Nincs akadálya annak, hogy a jogelőd által nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt indított perbe a hozzátartozó jogutódként belépjen, és ő követelje a jogelődöt haláláig megillető nem vagyoni kártérítés összegét [Ptk. 85. § (1)–(3) bek.].
A felperes édesapja, dr. N. J. keresetének részben helyt adva, az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Z. című hetilap 1995. április 7-i számában "Érdekes iratok" címmel megjelent sajtóközlemény következő állításaival az alperesek a felperes jó hírnevét megsértették:
- "A nyomozó hatóság, ügyészség, a vád, a vád képviselője és a kirendelt védő mind egységesen azon fáradozott, hogy szerencsétlen martalékukat elveszejtsék".
- "Egy ilyen "védőbeszéd" felér egy ügyészi vádbeszéddel. Hiszen tudva tudta az ügyvéd, hogy védence az ÁVO pincéiben tette "teljes beismerő vallomását", mégis oly készségesen szolgáltatja ki a kommunista vérbírák kezébe szerencsétlen áldozatát, mintha saját maga is teljesen meg lenne győződve a képtelen vádakról. A népi demokrácia feltétlen hű alattvalója maga is a vádlottakat megvető szavakkal tudja csak illetni, és a népelnyomó zsarnoki rendszert, mint a tökéletes és jó államrendet védelmezi."
Kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 100 000 forint nem vagyoni kártérítést. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét alperes fellebbezett, kérve a kereset teljes elutasítását.
Dr. N. J. a másodfokú eljárás ideje alatt meghalt. A másodfokú bíróság az eljárás félbeszakadásának megállapítását követően, miután a felperes, mint a néhai gyermeke jogutódként a perbe belépett, folytatta a per tárgyalását, majd ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a Z. című folyóirat - amelynek főszerkesztője volt a II. r. alperes - 1995. április 7-i számában "Érdekes iratok" címmel jelent meg az I. r. alperes írása, amely a Rajk-per egyik vádlottjának a védelmével foglalkozott, amelyet dr. N. J. ügyvéd látott el. A sajtóközlemény ismerteti a védőbeszédet és az I. r. alperes ahhoz fűzött véleményét.
A jogerős ítélet álláspontja szerint e védőbeszéd közzététele mellett dr. N. J. személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tények állításával az alperesek a felperesnek a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdésében, illetve Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevét megsértették. Ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogsértést megállapította, és az e) pont révén alkalmazandó Ptk. 354. §-a alapján kötelezte az alpereseket nem vagyoni kártérítés megfizetésére, amelynek összegét mérlegeléssel 100 000 forintban határozta meg. Az alpereseknek azt a védekezését, hogy dr. N. J.-t a jogsértéssel összefüggésben nem vagyoni kár nem érte, nem fogadta el. Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatára hivatkozással kifejtette azt az álláspontját, hogy a személyhez fűződő jogsértés szankciójaként kellett alkalmazni a nem vagyoni kár jogintézményét. A jogerős ítélet ellen mindkét alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Az I. r. alperes a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és a nem vagyoni kártérítésre irányuló kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy ugyanezen sajtóközlemény miatt a büntetőbíróság az ellene emelt vádak alól felmentette, a néhai emlékét, személyhez fűződő jogát véleménynyilvánításával nem sértette meg. A Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése pedig a jogutódlást a nem vagyoni kártérítés tekintetében kizárja.
A II. r. alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének a teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a történelmi múltat feldolgozó politikai publicisztika az érintett személyek jó hírnevét nem sérti, ezért a jogerős ítélet az alpereseket megillető szólás-, vélemény- és sajtószabadság mellőzésével állapította meg a jogsértést.
A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelmek részben, az alábbiak szerint alaposak.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg, az egyes tényállításokat, illetve véleménynyilvánításokat azonban tévesen minősítette jogsértőnek, és tévedett, amikor a halott emlékének megsértése helyett a személyhez fűződő jogok megsértését állapította meg.
A felülvizsgálati eljárásban mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy akár a személyhez fűződő jog megsértésének objektív szankciói (a jogsértés megállapítása), akár a nem vagyoni kártérítés tekintetében helye van-e jogutódlásnak.
A Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - csak személyesen lehet érvényesíteni. A személyhez fűződő jog megsértésekor, annak védelmében tehát a jogosult általában csak személyesen járhat el. A (3) bekezdés alapján azonban meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó is. A Ptk. ezek szerint a személyes jogérvényesítés alól a meghalt személy emléke védelme érdekében kivételt tesz. A hozzátartozó ennek megfelelően a jogelőd halála után az elkövetett jogsértés miatt - a halott emlékének megóvása érdekében - közvetlenül fordulhat bírósághoz jogvédelemért. Abban az esetben, ha a jogelőd a személyhez fűződő joga megsértése miatt már fellépett, a per során azonban meghalt, nincs akadálya annak, hogy a hozzátartozó a perben jogutódként fellépjen. A jogutód azonban - értelemszerűen - már nem kérheti a személyhez fűződő jog megsértésének közvetlen megállapítását, hanem a halott emlékének a megsértése miatt tarthatja fenn keresetét. A perbeli esetben a jogelőd a per során halt meg, így a felperes, mint a néhai gyermeke nem volt elzárva attól, hogy a néhai emlékének megsértése megállapítását kérje (amely eljárási jogi értelemben nem minősül meg nem engedett keresetváltoztatásnak), amit a felperes a másodfokú eljárás során meg is tett. Ez a jogutódi fellépés már önmagában azzal a következménnyel járt, hogy a másodfokú bíróságnak a személyhez fűződő jog megsértése helyett a halott emlékének a megsértése kérdésében kellett határoznia.
A nem vagyoni kártérítés iránti igény olyan személyhez kötött igény, amely a Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése alapján csak személyesen érvényesíthető. Az I. r. alperes által hivatkozott ítélet meghozatala óta követett bírói gyakorlat azonban (figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság 16. sz. irányelvének hatályon kívül helyezésére is) a perbeli jogutódlást megengedi. Nincs tehát akadálya annak, hogy a jogelőd által nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt indított perbe a hozzátartozó jogutódként belépjen, és ő követelje a jogelődöt haláláig megillető nem vagyoni kártérítés összegét (Legf. Bír. Pfv. IV. 20705/1996. BH 1996/12/639). Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság azáltal, hogy a jogelőd halálát követően a pert a hozzátartozó perbelépése mellett érdemben bírálta el.
A jogerős ítélet által jogsértőnek megállapított egyes tényállítások, illetve értékelések tekintetében a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az alábbi:
Az 1949-1950-es években lefolytatott ún. koncepciós perek megítélése történészi tényfeltárások, politikusi értékelések és rehabilitációs eljárások eredményeként ma már egyértelmű. Ezeket a pereket és e perek résztvevőinek eljárási jogi cselekményeit nem lehet megítélni a jogállamiság követelményei szerint. Ezen eljárások résztvevőinek tevékenységéről folytatott történelmi, társadalmi vita meghaladja a polgári per kereteit, és önmagában nem képezheti a személyhez fűződő jog megsértésének alapját. Személyiségvédelmet alapozhat meg azonban az említett eljárások résztvevői számára is a személyüket érintő valótlan tényállítás, a való tényekből nem következő, indokolatlanul sértő véleménynyilvánítás.
A felperes által kifogásolt sajtóközlemény egyes tényállításait tehát ebből a szempontból kell vizsgálni, és nem volt tárgya a pernek a néhai védőkénti eljárásának minősítése: helyes vagy eredményes volt-e. Nincs ezért ügydöntő jelentősége annak, hogy a sajtóközlemény a néhai védőbeszédének rövidített szövegét tette-e közzé, vagy a néhai a perben kéziratban becsatolt és a történészi forrásmunkákban nem szereplő nagyobb terjedelmű védőbeszédet mondta-e el a per során. A védői munka eredményessége e perben nem bírálható el, és senki nincs elzárva attól, hogy a vádlott védőjeként eljáró ügyvéd tevékenységét a nyilvánosságra hozott védőbeszéd alapján bírálattal illesse, arról kifejtse a véleményét. Önmagában az tehát, hogy az alperesek a néhainak a Rajk-perben kifejtett tevékenységét bírálták, arról véleményt nyilvánítottak, a személyhez fűződő jog megsértése szempontjából nem kifogásolható. Ezt szem előtt tartva a Legfelsőbb Bíróság a sajtóközleménynek azt az állítását, amely szerint a néhai azon fáradozott, hogy a "védencét elveszejtse" és "védencét készségesen kiszolgáltatta a kommunista vérbírák kezébe" - a jogerős ítélettel tartalmilag egyetértve - jogsértőnek minősítette, és emiatt a halott emlékének megsértését megállapította. Az ügyvédi tevékenységgel mindenkor összeegyeztethetetlen védői magatartásra utaló megállapítások valóságalapja ugyanis az ismertetett védőbeszédből kifejezetten nem következik, és a tényalapot nélkülöző értékelésként is sérti a Ptk. 78. §-ában védett személyhez fűződő jogot.
A jogerős ítélet által jogsértőnek minősített egyéb kitételek azonban nem minősíthetők olyan véleményeknek, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságát túllépve már személyhez fűződő jogot sértenek. Az a megállapítás, hogy az ismertetett védőbeszéd "felér egy vádbeszéddel", a védő tevékenységének bírálata, amely megengedett. Az a vélemény, hogy a védő felismerhette védence ártatlanságát, a beismerő vallomás kényszermentességében kételkedhetett, a köztudomásnak is megfelel. A sajtóközleményben ezzel kapcsolatban megfogalmazott kritika személyiségvédelmet ugyancsak nem alapoz meg. Abból a tényből következően, hogy a néhai ügyvédi szerepet vállalt a koncepciós perben, a sajtóközlemény az ügyvédet a népi demokrácia hű alattvalójának, a népelnyomó zsarnoki rendszer védelmezőjének állítja be. E vélemény elmarasztaló értékítélet a néhairól, amely a koncepciós perben vállalt ügyvédi szerepre tekintettel nem minősíthető nyilvánvalóan alaptalannak, illetve kifejezésmódjában nem tekinthető indokolatlanul bántónak, sértőnek, lealacsonyítónak. Nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságát. Az ismertetett védőbeszédben a néhai elmarasztalja védencét, amikor azt fejtegeti, hogy bár a népi demokráciától mindent megkapott, mégis elkövette a terhére rótt bűncselekményeket. Erre a tényre tekintettel nem kifogásolható a sajtóközleménynek az az állítása sem, mely szerint a védő a védencét a védőbeszédében megvető szavakkal illette.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme ebben a keretben megalapozottan támadta a jogerős ítéletet.
A jogsértés elkövetése idején már az Alkotmánybíróság határozatával módosított Ptk. 354. §-a volt hatályban. A sérelmet szenvedett személy azonban önmagában a jogsértés következményeként nem vagyoni kártérítésre, mint a jogsértés szankciójára nem tarthat igényt. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis nem vagyoni kártérítésként mindazt a kárpótlást vagy költséget követelheti a károsult, amely az őt ért vagyoni és nem vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges. Az Alkotmánybíróságnak a jogerős ítéletben megjelölt határozatát követő törvény szövegéből a jogerős ítélet álláspontja nem következik. A személyhez fűződő jog megsértése esetén a sérelmet szenvedett személy csak akkor tarthat igényt nem vagyoni kárpótlásra, ha olyan hátrányt bizonyít, amely indokolja nem vagyoni kárpótlás megállapítását. Ilyet a felperes, illetve jogelődje a perben nem bizonyított, így téves jogi álláspontjánál fogva kötelezte a jogerős ítélet az alpereseket nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
Mindezen indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és helyette - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - az előzőekben kifejtettek szerint meghatározott keretben a halott emlékének megsértését állapította meg, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.755/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás