PK BH 1997/440
PK BH 1997/440
1997.09.01.
Az ellopott személygépkocsi lefoglalásával a károsult nem válik letevővé, s a rendőrség sem kerül letéteményes pozíciójába. Így a felelősség szempontjából a szerződésen kívüli szabályok alkalmazására kerülhet sor [Ptk. 339. § (1) bek., 463. § (2) bek.; Be. 101. § (2) bek.; 117/1984. (IV. 12.) IM–BM–PM–Legf. Ü. ut. 8. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 700 000 forint, ennek kamata és perköltség megfizetésére kötelezte a nyomozó hatóság II. r. alperest a felperes javára. Az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes 1991. június l-jén 700 000 forintért magánszemélytől egy Renault 21 típusú személygépkocsit vásárolt. Nem kérte tulajdonjogának a forgalmi engedélybe való bejegyzését, néhány nap múlva azonban megbízta a barátját, hogy a személygépkocsit az autópiacon értékesítse. 1991. június 9-én a szegedi autópiacon egy ismeretlen személy, vételt színlelve, a próba során a gépkocsit eltulajdonította. Hamis adásvételi szerződéssel ez a személy másnap a budapesti autópiacon 800 000 forintért a személygépkocsit az I. r. alperesnek adta el. A rendőrség az autót 199I. június 25-én az I. r. alperesnél foglalta le. A lefoglalt gépkocsit a nyomozó hatóság az I. r. alperes ingatlanának zárt udvarán hagyta. Ezt az I. r. alperes tudomásul vette, aláírta azt a jegyzőkönyvet, amely tartalmazta, hogy a járművet nem használhatja, és azt köteles gondosan megőrizni. Az eljáró rendőr a lefoglalás során magához vette a gépkocsi indítókulcsát és forgalmi engedélyét. A személygépkocsit az 1991. augusztus 29-től augusztus 31-ig terjedő időben ismeretlen személy az I. r. alperes udvaráról ellopta. Az elrendelt nyomozás eredménytelenül fejeződött be. A felperes keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte 700 000 forint megfizetésére kötelezni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú ítélet jogi okfejtése szerint a II. r. alperes felelőssége a Ptk. 463. §-ának (2) bekezdésében foglaltakon alapul. A II. r. alperest olyan letéteményesnek minősítette, aki az őrzés során harmadik személyt, az I. r. alperest vette igénybe. Az I. r. alperes felróható módon járt el, mert a lopás időpontjában a gépkocsit őrizetlenül hagyta. Az I. r. alperesnek, mint teljesítési segédnek a mulasztása alapozza meg a II. r. alperes kárfelelősségét. Miután a felperes és az I. r. alperes nem áll jogviszonyban egymással, az I. r. alperes marasztalására nem kerülhetett sor.
Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a II. r. alperes az ítélet megváltoztatásával vele szemben a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a Be. 101. §-ának (2) bekezdése, illetve a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről és nyilvántartásától szóló 117/1984. (IK I2.) IM-BM-PM-Legf. Ü. számú együttes utasítás 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a nyomozó hatóság az adott esetben a lefoglalt személygépkocsit jogosult volt az érdekelt I. r. alperes őrizetében hagyni. Ennek ellenére nem a kellő körültekintetéssel választotta meg az őrzés helyét, mert a gépkocsi "előéletére" figyelemmel ennél biztonságosabb megoldást kellett volna választania. Véleménye szerint a gépkocsi lefoglalásával a felperes és a II. r. alperes között a letéti szerződéshez hasonló jogviszony keletkezett. A II. r. alperes jogosan vette ugyan igénybe az I. r. alperest, felel azonban annak magatartásáért.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének vele szembeni elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság tévesen minősítette a jogvita alapjául szolgáló jogviszonyt, ugyanakkor hibás álláspontot foglalt el a II. r. alperes felróhatóságával összefüggésben is. A felperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A Pp. 271. §-a (1) bekezdésének b) pontjából értelemszerűen következik továbbá, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatának csak az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel érintett része tekintetében van helye. A törvényi rendelkezésekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a II. r. alperes marasztalásának jogszerűségét vizsgálta.
Az eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást akként, hogy az adott esetben a nyomozó hatóság a lefoglalt személygépkocsit jogszerűen hagyta az érdekeltnek tekinthető I. r. alperes őrizetében. Tévedtek azonban a felek közötti jogviszony tartalmát, minősítését és a jogkövetkezményeket illetően. Személygépkocsijának lefoglalásával a felperes nem vált letevővé, és a II. r. alperes sem került a letéteményes pozíciójába. Az I. r. alperes pedig az őrizetében maradt személygépkocsiért nem teljesítési segédként, hanem felelős őrzőként felelt. A felperes ugyanakkor - szerződéses kapcsolat hiányában - a II. r. alperessel szemben az általános szerződésen kívüli kárfelelősség szabályaira hivatkozással érvényesíthette az igényét.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenes kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A peradatok szerint a II. r. alperes azzal hagyta a személygépkocsit az I. r. alperes őrizetében, hogy az ezzel kapcsolatos valamennyi kötelezettségére írásban hívta fel a figyelmét. Az is peradat, hogy az adott időszakban a nyomozó hatóság egyéb lehetőség hiányában csak a rendőrkapitányság előtti utcai szakaszon tudta volna a gépjárművet tárolni. Ehhez képest kétségtelenül jobb őrzési lehetőséget biztosított az I. r. alperes zárt udvara. Ebben a helyzetben egyik alperesnek sem volt kötelessége a gépjármű személyes őrzése. Téves a másodfokú bíróságnak az a véleménye, hogy az adott esetben különleges őrzés lett volna a kívánatos. Köztudomású ugyanis, hogy a nyomozások során általában azokat a személygépkocsikat foglalják le, amelyek kapcsolatban bűncselekményt követtek el. Ebből a szempontból a perbeli gépjármű "előélete" nem volt rendkívüli, következésképpen az őrzésével kapcsolatban is az általános elvárhatóságnak kell érvényesülnie. A perben feltárt bizonyítékok mérlegelése alapján okszerűen lehet arra következtetni, hogy a II. r. alperest a felperes károsodásával okozati összefüggésben mulasztás nem terheli. Felróható magatartás hiányában pedig az eljárt bíróságok jogszabálysértéssel állapították meg a kárfelelősségét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő határozat helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott, s a keresetet a II. r. alperessel szemben is elutasította. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.701/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás