PK BH 1997/441
PK BH 1997/441
1997.09.01.
I. A bíróság nem mellőzheti a késedelmi kamatról való rendelkezést, ha a felperes a nem vagyoni kártérítés iránti keresetében ilyen igényt előterjeszt [Ptk. 301. § (1) bek., 360. § (1)–(2) bek.].
II. A károkozót terhelő kártérítés összegéből nem lehet levonni a károsultat a károkozástól függetlenül megillető rendszeres nevelési segélyt [Ptk. 355. §; 51/1986. (XI. 26.) MT r. 3. § (2) bek.].
A jogerő ítélet - felülvizsgálattal nem támadott egyéb rendelkezések mellett - kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 200 000 forint, a kiskorú II. r. felperesnek pedig 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, továbbá az I. r. felperesnek 429 587 forint általános kártérítést, és az összeg után 1992. augusztus 1. napjától járó évi 20%-os kamatot, valamint 1994. december 1-jétől a II. r. felperes tizenhatodik életéve betöltéséig évi 10 000 forint járadékot minden év május 31-ig.
A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy 1988. július 5-én a II. r. felperes kétoldali csípőficammal született, ami fejlődési rendellenesség következménye volt. Az alperes orvosa a rendellenességet észlelte ugyan, de késedelmesen intézkedett a szakorvosi kezelése végett, ezért a hagyományos konzervatív gyógymód már nem volt alkalmazható, ehelyett négy alkalommal műtétre került sor. Ezek után a II. r. felperes mozgáskészsége jó, a csípő teherbíró képessége csökkent, és teljes gyógyulása nem várható. További műtétre még sor kerülhet, míg az eddig elvégzettek jól látható műtéti hegekkel gyógyultak.
A jogerős ítélet indokolása szerint az I. és II. r. felperesek nem vagyoni kártérítési követelését a Ptk. korábban hatályban volt 354. §-a alapján kellett elbírálni. Az alperes károkozása következtében a II. r. felperes többszöri műtétet kényszerült elszenvedni, beleértve az azokkal járó kockázatot és a műtétek teljes gyógyulással nem járó következményeit. A II. r. felperes egészségkárosodása kisebb fokban maradt fenn végleg, és esztétikai hátrányt jelentő hegesedési nyomok is kialakultak. Az I. r. felperes esetében azokat a hátrányokat kellett értékelni, amelyek a gyermeke tartós, elhúzódó gyógykezelésével jártak. Mindezeket a körülményeket mérlegelve a II. r. felperesnél 1 000 000 forint, az I. r. felperesnél pedig 200 000 forint nem vagyoni kártérítés volt megállapítható. A jogerős ítélet kifejtette, hogy a nem vagyoni kártérítések összegét a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában fennálló értékviszonyok alapján határozta meg, ezért az alperest nem kötelezte késedelmi kamat fizetésére.
Az I. r. felperes részére megállapított általános kártérítéssel kapcsolatban azt fejtette ki a jogerős ítélet, hogy az I. r. felperes és néhai férje a helyi önkormányzattól a két kiskorú gyermekükre tekintettel, 1991 július 1-jétől 1993. december 31-ig terjedő időre 84 600 forint nevelési segélyben részesültek. Miután az adott időszakra jár a kiesett jövedelem, a káronszerzés tilalma alapján az alperest terhelő kártérítés összegéből le kell vonni a folyósított nevelési segélyt; erre figyelemmel az általános kártérítés összege 429 587 forint.
Az 1994. december 1-jétől általános kártérítésként megállapított járadék összegénél azt kellett értékelni, hogy a II. r. felperest orvosi ellenőrzésre kell vinni a jövőben is, valamint a kialakult állapota folytán szükséges úszás miatt többletköltségek merülnek fel. Ez utóbbinál az egészséges embernél is meglévő ilyen jellegű sportolási igény is megvan, ezért - a II. r. felperes tizenhatodik életévének betöltéséig - évi 10 000 forint járadék megállapítása indokolt. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben az I. és II. r. felperesek a jogerős ítélet részben történő megváltoztatásával az I. r. felperes esetében 300 000 forintra, a II. r. felperesnél pedig 1 500 000 forintra kérték a nem vagyoni kártérítés összegének felemelését azzal, hogy az összegek után jár a törvényes mértékű késedelmi kamat 1988. október 13. napjától kezdődően. Az I. r. felperest megillető általános kártérítés összegének 514 187 forintra történő felemelését kérték arra hivatkozással, hogy a folyósított nevelési segély a kártérítés összegének megállapításánál nem volt figyelembe vehető, valamint havi 5000 forint járadék megállapítását is kérték.
Az alperes a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részeinek a hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem keretei között jogerős ítélet [Pp. 275. § (2) bek.] a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében, részben az alábbiak szerint jogszabálysértő.
A jogerős ítélet az I. és II. r. felperesek nem vagyoni kárpótlási követelése elbírálásánál helytállóan a Ptk. korábban hatályos 354. §-ának eredeti szövegét vette alapul. Ennek alapján a jogerős ítélet helyesen vette számba az alperes károkozó magatartása miatt kialakult hátrányokat, helytállóan határozta meg a károkozásnak azokat a következményeit is, amelyek a károsultak életét tartósan és súlyosan megnehezítik. Az érintett felpereseket megillető nem vagyoni kárpótlás mértékének meghatározásánál a károsultak személyi körülményeit, a társadalomban elfoglalt helyzetüket, a káreseménynek a károsultak személyével való összefüggéseit kellett döntő súllyal értékelni. Valamennyi feltárt következményt megfelelően értékelte a jogerős ítélet, ezért jogszabálysértés nélkül határozta meg a nem vagyoni kárpótlások mértékét, amelyeknek további felemelésére a káresemény idején volt értékviszonyokra és az annak alapján kialakult bírói gyakorlatra figyelemmel sem kerülhet sor.
Ugyanakkor jogszabálysértő a jogerő ítélet abban a részében, amelyben a nem vagyoni kártérítések után nem állapított meg késedelmi kamat-fizetési kötelezettséget. A Ptk. 360. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Pénzbeli kártérítés esetében a kártérítési összeg után kamat a károsodás bekövetkeztétől jár, az említett rendelkezéseknek a Ptk. 301. §-a (1) bekezdésével való egybevetése alapján. A felperesek a nem vagyoni kártérítés után a keresetükben igényeltek késedelmi kamatot, ezért az erről való rendelkezés nem mellőzhető. A késedelmikamat-fizetési kötelezettség kimondása azon az alapon sem mellőzhető, hogy a bíróság nem a károkozás idején érvényes, hanem későbbi értékviszonyok alapulvételével határozta meg a kártérítés mértékét. A kártérítés összegének ilyen módon történő megállapításának jogszabályi alapja nincsen, miként annak sem, hogy az elmondottak szerint járó késedelmi kamatról való rendelkezést a bíróság mellőzze. Ezért az I. és II. r. felperesek a kereseti kérelmüknek megfelelően igényt tarthattak a javukra megállapított nem vagyoni kártérítések után a károk bekövetkeztétől járó törvényes mértékű késedelmi kamatra.
Jogszabálysértő a jogerős ítélet abban a részében is, amelyben káron szerzésre hivatkozva, levonta az egyébként járó kártérítésből annak a nevelési segélynek az összegét, amelyet jogszabály alapján folyósított a helyi önkormányzat. A károkozó alperes annak a kárnak a megtérítésére kötelezhető, amely a károkozás folytán a károsultnál bekövetkezett. A káron szerzés tilalma abban áll, hogy a kárösszegből le kell vonni a károkozó magatartás következtében elő-állt vagyoni előnyöket. Ennek alapján az adott esetben a folyósított nevelési segély csak akkor minősülhet káron szerzésnek, ha azt az alperes károkozásával előidézett helyzet miatt juttatták. A perbeli esetben azonban nem erről van szó, mert a jogszabály alapján az abban meghatározott feltételek és az ott írt jövedelemhatár mellett a nevelési segély folyósításának feltételei az alperes károkozásától függetlenül megvalósultak. Az 51/1986. (XI. 26.) MT r. 3. §-ának (2) bekezdése alapján a rendszeres nevelési segély folyósításának feltételei az alperes károkozásától függetlenül megvalósultak, arra a segély nyújtására alapot adó körülmények fennállta miatt egyébként is jogot szereztek, különösen azt tekintve, hogy a segély folyósítása szempontjából szóba jöhető időszak kezdetén halt meg az I. r. felperes házastársa. Miután az említett nevelési segély a károkozástól függetlenül járt, az nem tekinthető olyan "vagyoni előnynek", amelyet figyelembe kell venni akkor, amikor a károkozás által megsértett értékviszonyok helyreállításáról kell rendelkezni, ezért a segélyek összegét nem lehet levonni a károkozót egyébként terhelő kártérítés összegéből.
Az általános kártérítésként megítélt járadék összegénél - szemben a másodfokú bíróság ítéletével - az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtett helyes indokok alapján értékelte megfelelően azokat a körülményeket, amelyek egyébként az ezen a címen járó követelést megalapozták. A károkozás miatt visszatérően és tartósan felmerülő olyan többletkiadásokról van szó, amelyek megfelelő ellentételezésére az elsőfokú bíróság által megállapított havi 5000 forint összegű járadék alkalmas.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet részben megváltoztatta, a nem vagyoni károk után az alperest kötelezi 1988. október 13-tól 1989. május 25-ig évi 8%, azt követően a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamat megfizetésére, az I. r. felperesnek járó általános kártérítés összegét 514 187 forintra, a járadékot pedig 1994. december 1-jétől havi 5000 forintra felemeli. (Legf. Bír. Pfv. III. 22.473/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás