GK BH 1997/449
GK BH 1997/449
1997.09.01.
Ha az engedményezési szerződés az engedmény összegét meghatározza, de nem szól a már esedékessé vált késedelmi kamatokról, azok összege – a kamat járulékos jellege ellenére – automatikusan nem tárgya az engedménynek [Ptk. 301. § (1) bek., 328. § (1)–(4) bek.].
A felperes az alperes részére - romániai alvállalkozó igénybevételével - bérmunkában különböző ruházati termékeket készített. A felperes 1993. február és április hónapokban több számlát bocsátott ki, amelyet az alperes csak részben teljesített, az 1993. május 1-jén fennálló tőketartozása 2 236 603 Ft volt. A felperes ugyanezzel az összeggel tartozott a nagybányai székhelyű L. SRL cégnek, amely mint alvállalkozó a felperestől sürgette az összeg kiegyenlítését. 1993. március 11-i közzététellel a felperes ellen megindult a felszámolási eljárás. A felperes 1993. május 20-án egy "felhatalmazás" tárgyú okiratot készített, és ezt megküldte az alperes folyószámla-vezető pénzintézetének. Ebben felhatalmazta a bankot, hogy ügyfelének, a H. Bt.-nek "tartozását, mely a Romániában végzett textilipari bérmunkából származik, közvetlenül az L. SRL-nek átutalja. A tartozás összege 2 236 603 Ft". Megjelölte a kedvezményezett címét, bankját és annak számlaszámát. Végül a romániai cég kiegyenlítendő számláinak számát is közölte. Ezt követően az alperes 1993. június 23-ári átutalt az L. SRL cégnek 1 841 000 Ft-ot és 1993. augusztus 2-án 369 603 Ft-ot. A felperes 1993. augusztus 4-én kiállított számlájában és az ehhez mellékelt levelében 262 618 Ft megfizetésére szólította fel az alperest; ebből az összegből 137 557 Ft-ot késedelmi kamat címén igényelt, mert az alperes az 1993. május 1-jén fennálló tartozásait jelentős késedelemmel egyenlítette ki. A további követelése árfolyamveszteség miatti kártérítés és tőkekövetelés volt. Miután az alperes a számlát nem egyenlítette ki, ezért a felperes a bírósághoz fordult. Az eljárás során kérelmei közül csak a késedelmikamat-követelést tartotta fenn, a másik két követelésétől elállt. Késedelmi kamat címén a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát figyelembe véve 2 236 611 Ft-os tőkeösszeg után a kifizetésig terjedő időre 141 025 Ft késedelmi kamatot kért, továbbá ennek - 1993. augusztus 3. napjától kezdődően - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát kitevő kamatát. Az alperes ellenkérelme a kereset teljes elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes a követelését 1993. május 20-án egy harmadik személyre engedményezte, így csak az engedményesnek van joga fellépni az alperessel szemben. Az engedményezés folytán nemcsak a tőkekövetelés szállt át a harmadik személyre, hanem - az annak járulékos részét képező - kamatkövetelés is.
A felperes perbeli álláspontja szerint a becsatolt okiratot nem lehet kiterjesztően értelmezni, mert a felperes a késedelmikamat-igényt az engedményező okiratban nem jelölte meg. A per későbbi szakában a felperes tagadta, hogy a perbeli számlákra vonatkozóan a romániai féllel létrejött volna az engedményezés.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 141 025 Ft tőkét, ennek 1993. augusztus 3. napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő összegű késedelmi kamatát és 10 500 Ft perköltséget. Kötelezte az alperest 15 756 Ft le nem rótt kereseti illeték megfizetésére is. A becsatolt okirati bizonyítékok alapján megállapította, hogy az alperes a számlában foglalt tartozásából 2 236 611 Ft-ot késedelmesen, több részletben egyenlített ki. A Ptk. 301. §-ának (1) és (4) bekezdése, valamint a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet alapján kötelezte az alperest a leszállított keresetnek megfelelő összeg megfizetésére. Nem fogadta el az alperes védekezését az 1993. május 20-án kelt okirattal kapcsolatban. Véleménye szerint az okirat nem a tartozás engedményezésére vonatkozik, hanem arra, hogy az alperes a felperessel szemben fennálló tartozását milyen módon és kinek teljesítse, ezzel a felperes csak a Ptk. 277. §-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettségét teljesítette. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése értelmében az engedményezéshez nem elegendő a fenti okirat, hiszen az nem a felperes és a romániai alvállalkozó közötti szerződés, hanem csupán egy - az alperes és a pénzintézet számára való - tájékoztató. Végül rámutatott arra, hogy az alperes védekezése más szempontból sem lenne elfogadható, mivel az említett okirat összegszerűen meghatározza az engedményezett összeget. Ugyanakkor az okirat nem tartalmaz rendelkezést a fenti összeg kamataira nézve, ezért az engedményezés a kamatokra nem terjed ki. Bár a kamat a pénzkövetelés járuléka, engedményezésnél erre vonatkozó kifejezett megállapodás szükséges.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében kifejtette, hogy a becsatolt okirat nem maga az engedményezési szerződés. Az okirat a Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése szerinti értesítés, amelyet az alperes a korábbi jogosulttól kapott, ezért az alperes az értesítés után már csak az új jogosultnak teljesíthet. A kamat a tőkeköveteléshez képest csak járulékos követelés. Ha valakit bármely okból a tőkekövetelés nem illeti meg, akkor - a dolog természeténél fogva - kamatkövetelésre sem tarthat igényt. Ezért álláspontja szerint az engedményezéssel a kamat is átszállt az új jogosultra.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, csupán a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést változtatta meg. Az 1993. május 20-án kelt értesítést megvizsgálva, a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az idézett szövegből az alperes által állított engedményezés léte nem állapítható meg. Az értesítésből nem lehet megalapozottan arra következtetni, hogy a felperes a követelését a romániai cégre átruházta volna. Az értesítés szövegéből arra a megállapításra lehet jutni, hogy a peres felek a perbeli szerződést az alperesi pénztartozás megfizetésének egyes elemei tekintetében módosították. Analógiaként utalt a másodfokú bíróság a Ptk. 233. §-ára és a következtetése az volt, hogy az alperes az általa állított engedményezés tényét nem bizonyította, ez a körülmény pedig az alperes terhére esik.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben a másodfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást feltárták, abból azonban téves következtetést vontak le. A felperest arra figyelemmel nem illeti meg a kamatkövetelés, hogy az 1993. május 20-i értesítésből kitűnően követelését az L. SRL cégre engedményezte. Mivel az engedményezés a főkövetelés járulékaira is kiterjed, a késedelmi kamatok tekintetében csak a külföldi fél léphetne fel. Emiatt a jogerős ítélet sérti a Ptk. 328. §-ának (1) és (4) bekezdését. Az engedményezésről szóló értesítést követően - miután a kötelezettet az engedményező értesítette - a kötelezett csak az új jogosultnak teljesíthet. Az említett okirat a felperesnek az engedményezésről szóló értesítése, és utal a két fél között létrejött megállapodásra. A kötelezettnek nem kell ismernie az engedményezési értesítés alapjául szolgáló jogviszonyt, de a felperes az eljárás során - az 1994. október 4-én megtartott tárgyaláson - maga is elismerte az engedményezés megtörténtét. Szerinte iratellenes és jogszabálysértő az ítélet azon része, amely az értesítést a Ptk. 277. §-ának (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség körében született jognyilatkozatnak tekintette. Az alperes csak abban az esetben követelhette volna az engedményezés megtörténtének igazolását, ha az értesítés a romániai cégtől érkezett volna. Bár az okirat nem tartalmazza az engedményezés kifejezést, mégis másra nem vonatkozhat, mint az engedményezésre.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében idézte az engedményezés alakszerűségére vonatkozóan a Ptk. Kommentárban foglaltakat. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját is, hogy a főkövetelés átruházásával együtt a járulékos késedelmikamat-követelés is átszáll. Végül csatolta az L. SRL cég 1995. június 28-án kelt nyilatkozatát, amely szerint a maga részéről a késedelmi kamatra nem tart igényt, arról lemond.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok döntése érdemben helyes, megfelel a jogszabályoknak. Annyiban helytálló csak az alperes felülvizsgálati kérelme, hogy a felperes - tartalma szerint - egy engedményezésről szóló értesítést küldött az alperesnek, illetve folyószámla-vezető pénzintézetének. Téves viszont az a jogi álláspontja, hogy az engedményezés külön kikötés nélkül a lejárt pénzkövetelés kamatára is kiterjedt. Nem vitásan a felperesi követelés alapját képező számlák esedékessége 1993. március 31., április 4. és május 1. napja volt, és az alperes a teljesítéssel késedelembe esett. Ezért a felperest az alperes késedelembe esésének időpontjától kezdve kamat illeti meg. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében a kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. A kamatkövetelés jogosultja az alperessel fennálló jogviszony alapján a felperes.
Az eljárt bíróságok rendelkezésére csupán az 1993. május 20-án kelt okirati bizonyíték állt, amely nem maga az engedményezési megállapodás, de pontosan tartalmazza az engedményezett összeget. Az engedményezésig lejárt késedelmi kamatok kiszámíthatók voltak, de az értesítésben a késedelmi kamatok címén fennálló követelésre még utalás sem történt. Helytállóan fejtette ki ítéletében az elsőfokú bíróság azt, hogy a kamat ugyan a pénzkövetelés járuléka, ebből a jellegéből azonban nem következik az, hogy az engedményezett pénzkövetelés kamatára is kiterjed az engedményezés erre vonatkozó kifejezett megállapodás nélkül is. Ilyen értelmű döntést hozott a Legfelsőbb Bíróság a BH 1993. évi 2. számában közzétett határozatában. Ezzel nincs ellentétben a Legfelsőbb Bíróságnak az 1996. évi 1. sz. BH-ban megjelent eseti döntése, mert az még le nem járt követelés engedményezéséről szólt, és pontosan ismert volt az engedményezési szerződés tartalma. Miután az alperes jogi álláspontját a becsatolt okirati bizonyítékra alapította, amely szerint sem a lejárt kamatok, sem a jövő esedékes kamatok engedményezése nem történt meg, ezért az alperes a felperes számlái alapján a késedelmi kamatot a felperesnek köteles megfizetni. A fent kifejtettek szerint a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. A Pp. 275/B. §-a alapján alkalmazandó 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a sikertelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest kötelezte a felperes képviseleti költségének megfizetésére. (Legf. Bír. Gfv. V. 32.587/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás