GK BH 1997/451
GK BH 1997/451
1997.09.01.
A biztosítási szerződés megszűnése időpontjának meghatározásánál és a szerződés reaktiválási lehetőségének elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 543. § (1) és (2) bek, 567. § (1) bek, 298. § a) pont].
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperessel 1991. április hó 16. napján kötött biztosítási szerződés alapján a felperesnél 1992. február 8-án történt biztosítási esemény folytán keletkezett károkért köteles helytállni. Az ítélet indokolása szerint a felperes által a Budapesten, a J. utca 23. szám alatt bérelt helyiségre vonatkozóan kötött biztosítási szerződésben az alperes - 1991. március 20-tól kezdődő kockázatviseléssel - általános vagyonbiztosításra, továbbá a tűz és a betöréses lopás, valamint rablás okozta károk biztosítására vállalt kockázatot. A felperesnek az 1991. évi biztosítási díjat négy részletben: február 20-ig, április 20-ig, július 20-ig és október 20-ig kellett megfizetnie. A biztosított üzlethelyiségben 1992. február 8-án tűz folytán károk keletkeztek; ezek megtérítése elől az alperes elzárkózott arra hivatkozva, hogy a felperes az 1991. július hó 20. napján esedékes biztosítási díjat nem fizette meg, és ennek következtében a biztosítási szerződés 30 nap elteltével megszűnt. Ilyen előzmények alapján terjesztette elő a felperes a keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a biztosítási szerződés reaktiválás miatt a káresemény időpontjában (1992. február 8.) hatályban volt, és az alperest 37 000 000 Ft, valamint kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
A közbenső ítélet indokolása kifejti, hogy az alperes 1991. június 27-i számlájával felhívta a felperest a III. negyedévi (július 20-án esedékes) biztosítási díj megfizetésére, majd a III. és IV. negyedévi biztosítási díjra vonatkozóan 1991. szeptember 20-án újabb számlát állított ki, amely az esedékesség időpontját október hó 20. napjában jelölte meg. A III. negyedévi biztosítási díj megfizetésére ezzel adott halasztás miatt a biztosítási szerződés az alperes általános vagyonbiztosítási szabályzata (a továbbiakban: szabályzat) 2. §-ának (9) bekezdése értelmében az október hó 20. napjától számított 30 nap elteltével - 1991. november 19. napjával - szűnt meg. Ettől számítva három hónapon belül - két részletben, 1992. január 7-én és 9-én - azonban a felperes a biztosítási díjat megfizette, és mivel az alperes a díjat 15 napon belül nem fizette vissza, a szabályzat 2. §-ának (10) bekezdése következtében a biztosítási szerződés 1992. január 10-én újból hatályba lépett, tehát a szerződés a káresemény időpontjában hatályban volt. Az alperes helytállási kötelezettsége a károkért ezért fennáll.
Az alperes fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. A közbenső ítélet indokolása szerint a fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a biztosítási szerződés - amely nem 1991. április 16-án, hanem március 20-án jött létre - a biztosítási díj nem fizetése miatt 1991. augusztus 20-án vagy november 20-án szűnt-e meg. Ezzel kapcsolatban a közbenső ítélet megállapította, hogy a biztosítási díj határidőben történt meg nem fizetésével a felperes szerződésszegést követett el, amelynek következményeire a Ptk. 543. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. Ezektől a rendelkezésektől azonban a felek közös akarattal eltérhettek; a Ptk. 567. §-a csak a biztosított hátrányára való eltérést tiltja.
A közbenső ítélet indokolása kimondja: az ügy körülményeit és a felek magatartásait vizsgálva az állapítható meg, hogy a felek a III. negyedévre járó biztosítási díj megfizetésének elmulasztása ellenére is fenn akarták tartani a szerződést. Ezt támasztja alá az, hogy az alperes az 1991. szeptember hó 20. napján kiállított és a felperesnek megküldött számlában az 1991. III. és IV. negyedévre járó biztosítási díjakat - amelyek együttes összege 88 751 Ft volt - egyaránt leszámlázta, és az esedékesség napjaként október 20-át jelölte meg. Emellett az alperes jogelőde az 1991. október 12-én elkészített állományátadó leltárában a felperessel kötött biztosítási szerződést, mint 1991. szeptember 30-án "élő" szerződést tüntette fel. A felperes a biztosítási díj megfizetésére számlavezető bankjának a megbízásokat 1991. október 24-én és október 29-én adta meg; a III. és IV. negyedévi biztosítási díjak megfizetése csak azért történt meg lényegesen később - 1992. január 7-én és január 9-én -, mert a felperes megbízásait nem a banki szabályzatnak megfelelően töltötte ki.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság közbenső ítéletének indokolása értelmében az előbbiek folytán a szerződés megszűnésének a következménye csak a IV. negyedévi biztosítási díj megfizetésének elmulasztásához fűződik, tehát a biztosítási szerződés a szabályzat 2. §-ának (9) bekezdésére figyelemmel 1991. november hó 20. napján szűnt meg. Mivel a felperes az alperes által 1991. január 7-én és január 9-én átutalt biztosítási díjat 15 napon belül nem utalta vissza, a szerződés a díjfizetést követő nap 0. órájától újból hatályba lépett, és a biztosítási esemény bekövetkezésekor, 1992. február 8-án hatályban volt.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. A kérelem szerint nem vitás, hogy a felperes az 1991. március 20-i kockázatviselési időponttal létrejött vagyonbiztosítási szerződésben vállalt díjfizetési kötelezettségét megszegte, amikor a biztosítás III. és' IV. negyedévi díját az esedékességi időpontokban nem fizette meg. A perben eldöntendő jogkérdés tehát az volt, hogy a biztosítási szerződés 1991. augusztus 20-án vagy november 20-án szűnt-e meg, illetőleg ehhez képest a felperes utólagos díjfizetései a biztosítási szerződés reaktiválását eredményezték-e.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosítási díj esedékességétől számított harmincadik nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a biztosított halasztást sem kapott, illetőleg a biztosító a díjkövetelését bírósági úton sem érvényesítette. Ebből a rendelkezésből, amelyet - lényegét tekintve - a szabályzat 2. §-ának (9) bekezdése is átvett, az következik, hogy a felek a díj megfizetésére vonatkozó halasztásban - és ezzel a biztosítási szerződés fenntartásában - megállapodhatnak ugyan, de csak a biztosítási díj esedékességétől számított harminc napon belül. Ennek a harminc napnak az elteltével tehát a biztosítási szerződés - a biztosító akaratától függetlenül is - a törvény erejénél fogva megszűnik, s a már megszűnt biztosítási szerződés csak a reaktiválási időszakon belül való díjfizetéssel helyezhető újra hatályba.
A felülvizsgálati kérelem értelmében a felperes az 1991. július hó 20. napján esedékes díjat nem fizette meg, ettől számított harminc napon belül a felperes halasztást a díj fizetésére nem kapott, és a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdésében meghatározott más feltétel sem valósult meg. A biztosítási szerződés ezért 1991. augusztus 20-án megszűnt; a perben eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a szerződés csak a IV. negyedévi díj esedékességét követő harminc nap elteltével, 1991. november hó 20. napján szűnt meg, ellentétes a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdésével. Ilyen tényállás alapján pedig a felperes 1992. január 7-én és január 9-én történt biztosításidíj-fizetéseinek nincs reaktiváló hatásuk, mert ezt a hatást a szabályzat 2. §-ának (10) bekezdése folytán csak a szerződés megszűnésétől számított három hónapon belüli díjfizetés válthatja ki.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében végül előadta, hogy a biztosító szándéka kétségkívül a biztosítási szerződés "megmentésére", fenntartására irányult, ezért kezdeményezte - az 1991. szeptember hó 20. napján kiállított és fizetési felhívást tartalmazó számla alapján - a szerződés reaktiválását. Ez azonban nem változtat azon, hogy a biztosítási szerződés 1991. augusztus 20-án megszűnt, a biztosítottnak a biztosítási díj megfizetésével 1991. november hó 20. napjáig lett volna lehetősége a szerződés reaktiválására s így az 1992. január, majd február havi díjfizetéseknek nincs jogi relevanciájuk.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati tárgyaláson az alperes felülvizsgálati kérelmét és a felperes ellenkérelmét fenntartotta.
A jogerős közbenső ítélet nem jogszabálysértő.
A perben nem vitatott tényállás szerint a felperes az 1991. július hó 20. napján esedékes biztosítási díjat nem fizette meg és ezzel késedelembe esett [Ptk. 298. §-ának a) pontja]. A késedelembe esés - a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdése és a szabályzat 2. §-ának (9) bekezdése értelmében - azzal a következménnyel jár, hogy a biztosítási szerződés az esedékességtől számított harminc nap elteltével megszűnik. Ez alól kivétel az az eset, ha a biztosított a hátralékos díjat addig megfizette, a díjfizetésre halasztást kapott vagy a biztosító a díjkövetelést bírósági úton érvényesítette [Ptk. 543. §-ának (1) bekezdése].
A Ptk. 567. §-ának (1) bekezdéséből következően ugyanakkor a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosításra vonatkozó rendelkezésektől - így az 543. § (1) bekezdésében foglaltaktól is - eltérhet, kivéve, ha az eltérés a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára történik, és ezt a törvény kifejezetten nem engedi meg. A biztosított, illetve a kedvezményezett javára való eltérés lehetőségét tehát a törvény nem korlátozza.
Ugyancsak korlátozás nélkül eltérhet a felek szerződése és a biztosítási szabályzat a biztosított, illetőleg a kedvezményezett javára a Ptk. 543. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéstől is, amely szerint a biztosító a szerződés megszűnését további harminc nappal meghosszabbíthatja, ha az esedékességtől számított harminc nap eltelte előtt ennek a körülménynek a közlésével a biztosítottat a fizetésre írásban felszólítja. Ennek alapján a szerződés megszűnése nemcsak harminc nappal, hanem hosszabb időtartammal is meghosszabbítható, a biztosított fizetésre való felszólítása - a szerződés megszűnése meghosszabbításának közlésével - a díj esedékességétől számított harminc nap elteltét követően is megtörténhet, és lehetőség van a szerződés reaktiválására is.
A szabályzat 2. §-ának (10) bekezdése értelmében a biztosítási díj reaktiválásának joga, a díj utólagos befizetése útján, a biztosítottat illeti meg. A biztosító azzal, hogy 1991. szeptember hó 20. napján - október 20-i fizetési határidő - a július hó 20-án esedékessé vált III. negyedévi biztosítási díjat is magában foglaló számlát állított ki, és küldött meg a biztosítottnak - nyilvánvalóan a szerződés fenntartásának szándékától vezetve - lehetőséget akart adni a felperesnek díjhátraléka rendezésére és ezzel a szerződés reaktiválására. Az említett számla kiállítása és megküldése ezért a biztosító olyan szerződési nyilatkozata, amely helyes értelmezése szerint [Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése] - a Ptk. 543. §-ában foglalt rendelkezésektől a biztosított javára eltérve - 1991. október hó 20. napjáig halasztást adott a III. negyedévi díj megfizetésére. A biztosítási szerződés tehát a díjfizetésre adott halasztást követő harmincadik nap elteltével, 1991. november 20-án szűnt meg.
Az előbbiekből következően a felperes akkor, amikor a III. és a IV. negyedévi biztosítási díjakat 1992. január 7-én, illetőleg január 9-én megfizette, a szabályzat 2. §-ának (10) bekezdésében meghatározott három hónapon belül élt a szerződés reaktiválására vonatkozó jogával. S mivel az alperes a biztosítási díjakat 15 napon belül nem utalta vissza, a szerződés a díjfizetéseket követő nap "0." órájától újból hatályba lépett, és ennek megfelelően 1992. február 8-án, amikor a biztosítási esemény bekövetkezett, hatályban volt. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság közbenső ítéletét - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján, amely a Pp. 275/B. §-a következtében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - az alperest kötelezte a felperes ügyvédje munkadíjának megfizetésére, amelynek összegét a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a alapján állapította meg. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.401/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás