KK BH 1997/459
KK BH 1997/459
1997.09.01.
A kárpótlásról szóló hatósági határozat alapján az elővásárlási jog az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető be [1991. évi XXV. tv. 9. §; 1972. évi 31. tvr. 6. § (1) bek. b) pont, 14. § (1) és (4) bek., 15. § (3) bek.; 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 77. § (1) bek.].
A B. Kárrendezési Hivatal 1992. július 21-én kelt határozatában a felperesek részére fejenként 411 000 Ft kárpótlást állapított meg többek között arra alapítottan, hogy a nagyapjuk tulajdonában álló 1174 m2 területű, 12802 hrsz.-ú ingatlant a 230 m2 alapterületű egyemeletes lakóházzal a Budapesti Központi Járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság telekkönyvi végzésével az 1952. évi 4. tvr. alapján 1952. március 29. napján kártalanítás nélkül állami tulajdonba vette.
A kerületi önkormányzat képviselő-testülete határozatával az ingatlant elidegenítésre kijelölte. Ezt követően sor került az ingatlan társasházzá való átalakítására az 1992. október 29-én kelt alapító okirattal, mely szerint külön albetétben 7. sorszámmal került nyilvántartásba vételre az ingatlan 86 m2-es tetőtere a közös tulajdonból hozzá tartozó 1683/10 000 hányadrésszel.
A felperesek 1993 áprilisában kérelmet nyújtottak be a földhivatalnál, melyben a 3509/7. sz. tulajdoni külön-lapra 12802/A-7. hrsz. alatt felvett padlás, egyéb helyiség megjelölésű ingatlanra a törvényen alapuló elővételi joguk bejegyzését kérték. Hivatkoztak arra, hogy őket a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (továbbiakban: Kpt. I.) 9. §-a alapján az általuk megjelölt önálló tulajdoni külön-lapra felvett, nem lakott "egyéb helyiség"-re elővásárlási jog illeti meg.
A földhivatal 1993. november 26-án kelt határozatával a felperesek bejegyzés iránti kérelmét elutasította, majd a fellebbezés folytán eljárt alperes 1994. február 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetükben az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezését kérték. Továbbra is hivatkoztak arra, hogy őket a Kpt. I. 9. §-a alapján - az általuk megjelölt ingatlanrész tekintetében - elővásárlási jog illeti meg, melynek bejegyzésére irányuló kérelmüket a földhivatal jogszabálysértő határozattal utasította el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a felpereseket a törvény alapján megillető elővásárlási jog az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (Inytvr.) 15. §-a alapján nem jegyezhető be.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint a perbeli padlástér megvásárlására a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében elsősorban az abban bent lakó bérlő jogosult, akinek vételi joga a felperesek elővásárlási jogát megelőzi. Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy az Inytvr. alapján a felperesi elővásárlási jog nem volt bejegyezhető, mert a kárrendezési hivatal vagyoni kárpótlást megállapító határozata nem tekinthető a bejegyzést megalapozó közokiratnak.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a tetőtér beépítésére vonatkozó megállapításait, mivel a tetőtér-beépítés még el sem kezdődött, az önkormányzati lakás kialakítása nem történt meg. Külön is rámutatott arra, hogy magában a törvényi rendelkezés, továbbá a felperesek nevére szóló kárpótlási határozat az elővásárlási jog bejegyzésére alapul nem szolgálhat.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az I. r. felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértően hagyta figyelmen kívül, hogy a kárrendezési hivatal által a felperesek részére kiadott kárpótlási határozat a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerinti közokiratnak minősül, abban a perbeli ingatlan pontos adatai fel vannak tüntetve, így - az 1991. évi XXV. törvény 9. §-ának rendelkezéseivel összhangban - az 1972. évi 31. tvr. alapján az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhat.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani azt, hogy az ingatlan-nyilvántartási helyzet megváltoztatását eredményező okiratokkal rendelkeznek. Külön is hivatkozott arra, hogy a felperesek részére kiadott és a kárpótlás megállapítására vonatkozó határozatok nem felelnek meg az Inytvr. 15. §-ának (3) bekezdésében foglalt kívánalmaknak.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperesek kérelmükben a Kpt. I. 9. §-a szerint az őket megillető elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérték. A Kpt. I. 9. §-a alapján a kárpótlásra jogosultat a volt tulajdonának az Állami Vagyonügynökség vagy önkormányzat által történő értékesítése esetén az ott megjelölt kivételekkel illeti meg elővásárlási jog. Ilyen kivételként szerepel, ha az önkormányzati vagy állami tulajdonú bérlakást az abban lakó bérlő vásárolja meg.
Az Inytvr. 6. §-a (1) bekezdésének g) pontja valóban az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok között tünteti fel az elővásárlási jogot. Az ingatlanhoz kapcsolódó ezen jog keletkezését - az Inytvr. 14. §-ának (1) bekezdése szerint - kérelemre kell bejegyezni. A bejegyzés alapjául szolgálhat a hatáskörrel rendelkező hatóság határozata, ha az bejegyezhető jogra és tényre vonatkozik [Inytvr. 15. § (3) bek.]. Ez esetben az eljáró hatóság a bejegyzés tárgyát képező jogra vagy tényre vonatkozó határozat alapján kéri a bejegyzést az ingatlan fekvése szerinti földhivataltól [Inytvr. 14. § (4) bek.]. A 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 77. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági (bírósági) határozat tartalmára, a magánokiratra vonatkozó rendelkezések az irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a felek megállapodását a hatóság rendelkezése pótolja.
A felperesek részére kiadott kárpótlási határozat az Inytvr. 15. §-ának (3) bekezdésében meghatározott elővásárlási jogra, mint bejegyezhető jogra vonatkozó hatósági határozatnak nem minősíthető. Az valójában olyan közokirat, amely a nagyapjuktól kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett ingatlan után 411 000 Ft kárpótlást állapított meg, és a kárpótlási jegyek felvételére jogosította a felpereseket. E határozat alapján az Inytvr. 14-15. §-a alapján nincs helye az elővásárlási jog bejegyzésének, mert az elővásárlási jog a Kpt. 9. §-a szerint a felpereseket csak az ott meghatározott feltételek fennállta esetén illeti meg.
Az alperes tehát jogszerűen eljárva hozta meg határozatát, amikor a bejegyzési kérelmet elutasítva az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. A másodfokú bíróság is jogszabálysértés nélkül hozta meg az elsőfokú keresetet elutasító ítéletet helybenhagyó határozatát, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 27.995/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás