PK BH 1997/475
PK BH 1997/475
1997.10.01.
A "céltámogatással" létrejött vagyon megosztásának szempontjai a volt közös települések szétválása esetén [1990. évi LXV. 104. § (2) bek., 106. §, 107. § (2) bek.].
A felperesek, illetve az I-VI. rendű alperesek az R. Nagyközségi Közös Községi Tanács társközségei voltak, majd az önkormányzati választásokat követően valamennyi község települési önkormányzata külön folytatta a működését. Az I. rendű alperes közigazgatási területén állami tulajdonú ingatlanon állami célberuházással létesített iskolát a szétváláskor a felperesek és az I. rendű alperes lakosainak gyermekei használták. Ezt az épületet a szétválást követően is a három község önkormányzata közösen tartotta fenn.
A felperesek annak megállapítása iránt terjesztettek elő keresetet, hogy az állami tulajdonként nyilvántartott perbeli iskola, amelynek kezelője az ingatlan-nyilvántartás szerint a közös községi tanács volt, az azt működtető három új önkormányzat közös tulajdona.
A II-VI. rendű alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték. Az I. rendű alperes elutasítást kért azzal, hogy az egyesített községek közös vagyona megosztásának eredményeként minden állami tulajdonú intézmény annak az önkormányzatnak a kizárólagos tulajdonába került, amelynek közigazgatási területén belül az adott intézmény található. Ez volt irányadó a perbeli iskolára is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy az iskola közös működtetése a felperesek és az I. rendű alperes által nem indokolja az arra fennálló közös tulajdon megállapítását, mert minden települési önkormányzat azt a vagyont kapta tulajdonul, amely a területén keletkezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a jogi indokolás módosításával helybenhagyta. Eszerint az 1990. évi LXV. törvény 106. §-a alapján az az intézmény kerül az érdekelt községek közös tulajdonába, mely a közös tanács által lett alapítva és több községet lát el. A perbeli iskola nem ilyennek minősül, hanem valamennyi társközség közös tulajdonának, és a nagyközség által létrehozott teljes vagyonból erre az egy ingatlanra kiragadottan a volt társközségek közül háromnak a közös tulajdona nem mondható ki.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben azt sérelmezték, hogy egyéb, a volt társközség alperesekkel fennálló vagyonmegosztási vita hiányában a másodfokú bíróság tévesen nem alkalmazta a perbeli épületre az 1990. évi LXV. törvény 106. §-át. Az I. rendű alperesi ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 104. §-ának (2) bekezdése értelmében a közös tanácsból önálló képviselő-testületet létrehozó önkormányzatok - mint a korábbi közös tanács jogutódai - megosztandó közös vagyona az, ami az Ötv. 107. §-ának (2) bekezdésében foglalt taxatív felsorolás szerint a törvény erejénél fogva a jogutódok közös tulajdonába került.
Az a jelen perben a jogutód önkormányzatok között nem volt vitás, hogy az I. rendű alperes közigazgatási határain belül fekvő perbeli iskolaépület állami tulajdonú ingatlanon, állami céltámogatással valósult meg. Az eldöntendő jogkérdés a perben kettős volt. Részint az, hogy a céljuttatásból létrehozott vagyon kizárólag annak az önállóvá vált önkormányzatnak a vagyonát gyarapította-e, amelynek területén a kivitelezés történt, vagy az valamennyi társközség közös tulajdona, részint pedig az, hogy megtörtént-e a társközségek között a vagyonmegosztás, és ehhez képest kizárólag a perbeli épület vagyoni helyzete maradt-e függőben. A másodfokú bíróság arra helyesen mutatott rá, hogy az 1990. évi LXV. törvény 106. §-a, amely kimondja, hogy az az intézmény, amelyet a közös tanács alakított ki, és több községet lát el, az érdekelt községek közös tulajdonába került, a közös tanács által alakított intézményekre vonatkoztatható jogszabályi rendelkezés. Ezzel szemben a perbeli ingatlan állami tulajdonú, állami céljuttatással létesített épület, amelyre a 106. § idézett rendelkezése nem alkalmazható. Ez a megállapítás összhangban áll a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (így például a Pf. I. 21.429/1995/5. számú határozatában) kifejtett azzal az iránymutatással, amely szerint a céljuttatás vagyont gyarapító hatása független a kivitelezés helyétől és attól is, hogy az adott kivitelezési helyen létrejött intézmény a társközségek közül ténylegesen hányat látott el. A céljuttatásból létrehozott vagyon az Ötv. 107. §-ának (2) bekezdése szerinti körben ugyanúgy a jogutód önkormányzatok közös tulajdona, mint a központi támogatásból megvalósultak. A céljuttatás ugyanis a jogelőd tanácsi rendszerben is az összevont települések egészének nagyságára, jellegére és létszámára tekintettel történt, továbbá a közös tanács olyan egységes jogalanyként működött, amely az anyagi eszközökkel való gazdálkodást valamennyi társközség érdekeinek biztosítására volt köteles folytatni.
Nem tévedett tehát a másodfokú bíróság azzal a megállapítással, hogy a perbeli ingatlan a felperesek és az I. rendű alperes települését kiszolgáló intézményként és I. rendű alperesi telephellyel is valamennyi volt társközség közös tulajdonát alkotta.
Ehhez képest az eldöntendő további kérdés kizárólag az volt, hogy megtörtént-e a közös községi tanács teljes közös vagyonának megosztása az önállóvá vált önkormányzatok között minden egyéb vagyonra kiterjedően úgy, hogy a perbeli épület tulajdonlásának kérdése a felperesek, illetve az I. rendű alperes belső jogviszonyára tartozó kérdés maradt. Ha ugyanis a vagyonmegosztás a volt társközségek között megtörtént, és az ténylegesen foganatba is ment, és kizárólag a perbeli iskola jogi helyzetének az eldöntése a vitás, akkor a másodfokú bíróság ennek a kérdésnek a rendezésétől nem zárkózhatott volna el. Ennek tisztázására valamennyi jogutód önkormányzat perben állása mellett a bíróságnak a lehetősége megvolt. Tévedett tehát akkor, amikor az önkormányzatok nyilatkozatainak beszerzése nélkül helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy a perbeli iskola tulajdonlásának kérdését kizárólag a volt közös tanácsi vagyon teljes megosztása keretében lehet csak eldönteni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. I. 22.599/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás