PK BH 1997/482
PK BH 1997/482
1997.10.01.
A szerződés jogi kérdésben való tévedés címén történő megtámadása [Ptk. 210. § (2) bek.].
A peres felek 1982-ben megkötött házasságát a bíróság az 1995. január 17-én kelt és jogerőre emelkedett ítéletével - a felek egyező akaratnyilvánítása alapján - felbontotta. A bontóperben a felek egyezséget kötöttek a közös kiskorú gyermekek elhelyezése, tartása, a kapcsolattartás, valamint a közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztása tárgyában, továbbá megegyeztek abban, hogy az utolsó közös lakásuk kizárólagos használója az alperes marad. A felperes a lakásból már elköltözött, így a birtokba adás megtörtént.
A peres felek utolsó közös lakását is magában foglaló házas ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban az alperes kizárólagos tulajdonaként nyert bejegyezést, a felek között azonban nem volt vitás az ingatlan közös vagyoni jellege.
A házasság jogerős ítélettel történt felbontását követően, 1995. február 9-én a felek írásbeli szerződést kötöttek, amelyben megállapodtak, hogy az ingatlant 1995. június 30. napjáig közösen értékesítik, és az eladási árat egymás között megosztják úgy, hogy abból 40% a felperest, 60% az alperest illeti meg. Amennyiben az értékesítésre a kikötött határidő alatt nem kerül sor, az ingatlan árverését fogják kezdeményezni.
A felperes a fenti szerződést az alpereshez intézett, 1995. február 22-én levelében megtámadta, majd a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indított. Arra hivatkozott, hogy tévedésben volt, amikor az ingatlanból őt megillető 1/2 hányad helyett az értékesítésből befolyt vételár 40%-át elfogadta. Ezt a tévedését az alperes megtévesztő magatartásán túl a szerződés megkötésekor közreműködött jogi képviselője részéről adott téves jogi tájékoztatás okozta azzal, hogy ügyvédje figyelmeztette a közös tulajdon megszüntetése iránt megindítandó peres eljárás bizonytalan kimenetelére, illetve a perben felmerülő jelentős költségekre.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes a szerződés megkötésekor tisztában volt azzal, hogy a bontóperben - ahol vagyoni igényét már érvényesítette - személyes költségmentességben részesült, továbbá a bontóperi eljárásban előterjesztett keresetlevelében az alperes különvagyoni igényét maga is elismerte. A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes a szerződést eredményesen nem támadhatja, mert nem bizonyította, hogy tévedését a másik fél - az alperes - okozta vagy felismerhette, a Ptk. 210. §-ának (2) bekezdésében írt jogi tévedésre pedig azért nem hivatkozhat, mert a felperes nem bizonyította, hogy a szerződés megkötésekor eljárt jogi szakértő mindkét félnek téves jogi tájékoztatást adott.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben arra hivatkozott, hogy a bíróság a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek megvalósulásának hiányát jogszabálysértően állapította meg, miután a felek együttesen voltak jelen, amikor a jogi szakértő a téves tájékoztatást adta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti megtámadási okra - a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő aránytalanságra -, mert ezen az alapon a perben a megkötött szerződést nem támadta. A bíróság a szerződés érvénytelenségét a Ptk. 210. §-ának (1) és (2) bekezdésére alapított felperesi kereset szerint vizsgálta, így a Pp. 270. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazása mellett a felülvizsgálati kérelem is csak ebben a körben bírálható el.
A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése értelmében: aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. Az alperes a szerződést megelőző tárgyalások során különvagyonára hivatkozva nagyobb tulajdoni illetőséget igényelt, önmagában ez a magatartása azonban a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerinti megtámadás alapjául nem szolgálhat.
A Ptk. 210. §-ának (2) bekezdése értelmében jogi kérdésben való tévedés címén a szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges volt, és munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. Önmagában az a tény, hogy a felek az ügyvéddel folytatott tárgyalás során együttesen voltak jelen, a fenti jogszabály alapján a szerződés megtámadására nem nyújt kellő alapot. A jelen perben irányadó tényállás szerint a szerződés megkötésekor közreműködő ügyvéd arra hívta fel a figyelmet, hogy a felperes által a különvagyona igazolására megjelölt bizonyítékok nem elégségesek, az így lefolytatandó peres eljárás elhúzódhat, és jelentős költségkihatással járhat. A jogi képviselő által adott tájékoztatásnak csupán egy tényezője volt az eljárási illetékkel kapcsolatos álláspont, amivel szemben azonban a felperesnek tudnia kellett, hogy a bontóperben előterjesztett vagyoni igényével kapcsolatban már költségmentességben részesült, így ennek a kedvezménynek a lehetősége a vagyonjogi perben is fennállhat. Azok az egyéb szempontok, melyeket a jogi szakértő a szerződéskötéskor megfontolandónak ítélt, a per kimenetelét illetően valós kétségeket tártak fel. Ezek alapján a felperes reálisan mérhette fel a perindítás folytán elérhető esélyeit, így nem hivatkozhat tévedés címén olyan, részéről megvalósult akarathibára, amely téves jogi tájékoztatás folytán a szerződés tartalmának kialakításakor őt meghatározó módon az érdekeivel ellentétesen befolyásolta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.154/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás