PK BH 1997/484
PK BH 1997/484
1997.10.01.
I. A fogyasztásmérő automatikájának engedély nélküli cseréje és az ólomzár hiánya az adott esetben megfelelő jogalapot szolgáltatott a szerződésszegés megállapításához. A jogszabályon alapuló szabályzat egyébként nem követeli meg a szabálytalan vételezés megállapításához a fogyasztó felróható magatartását [4/1971. (VI. 5.) NIM rendelettel közzétett Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat (VKSZ) 15. § (4) bek., 19. § (2) bek.].
II. Megalapozatlan a döntés, ha a szabálytalan vételezés kezdő időpontját nem tisztázza [Pp. 164. § (1) bek.; VKSZ 20. § (1) bek. b) pont].
A felperes munkavállalói 1993. június 8-án ellenőrzést tartottak az alperes lakóházában. Erről jegyzőkönyvet készítettek, amelyet a két ellenőr mellett az alperes is aláírt. A jegyzőkönyv szerint az ellenőrzést végzők megállapították, hogy az ellenőrzött fogyasztási helyen a villamosenergia-vételezés szabálytalanul történik. A szabálytalanság abban nyilvánul meg, hogy az árammérőn az engedélyezett 10 A teljesítmény helyett 25 A-s automata van felszerelve, és a mérőről az "OMH" ólomzár hiányzik. A jegyzőkönyv 7. pontja szerint az alperes kijelentette, hogy kb. 3 éve cserélték a lakás vezetékeit, és azóta van így. Az ellenőrzést végzők azt rögzítették, hogy a szabálytalan vételezés kezdete, időtartama nem állapítható meg. A jegyzőkönyv 10. pontja tartalmazza az alperesnek azt a nyilatkozatát, hogy az órához nem nyúlt.
A felperes keresetében 94 280 forint és ennek kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Álláspontja szerint a szabálytalanul vételezett villamos energiáért az alperes a tényleges fogyasztása után 1989 februárjától kezdődően felemelt árat tartozik fizetni.
Az alperes vitatta a szerződésszegést és a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes nem ismerte el a szabálytalan áramvételezést, és a felek által készített jegyzőkönyv egyébként sem rendelkezik teljes bizonyító erővel. Az sem volt megállapítható, hogy az automatát az előző tulajdonos vagy az alperes használata idején cserélték ki.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett és az alperes marasztalását kérte. Hivatkozása szerint az alperes a 4/1971. (VI. 5.) NIM rendelettel közzétett Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat (VKSZ) 15. §-ának (4) bekezdése és a 19. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti szerződésszegést valósította meg, s ennek következtében a 22. § szerinti felemelt árat köteles megfizetni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest 94 280 forint és ennek kamata megfizetésére kötelezte. A döntés indokolása szerint a felperesi kereset jogosságához nem szükséges, hogy az alperes elismerje a beavatkozását. Az alperest az árammérővel kapcsolatban őrzési kötelezettség terhelte, s önmagában az is megalapozza a szabálytalan vételezést és így a szerződésszegést, hogy a mérőóráról hiányzott az ólomzár. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntető jellegű tarifa alkalmazásának nem feltétele, hogy a szabálytalanságot az alperes hajtsa végre, vagy abból neki előnye származzék. Az alperes a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság a tényállás tisztázása nélkül hozta meg döntését. A perbeli lakóházat 1989. április 30-án vásárolta meg, és a fogyasztásmérőt is ugyanazon állapotban vette át az eladóktól, ahogy azt az ellenőrzés során a felperes ellenőrei találták. Miután a jegyzőkönyvet tanúk nem írták alá, az ennélfogva a tagadásával szemben nem fogadható el teljes bizonyító erejű magánokiratként. Véleménye szerint a szabálytalan áramvételezést a felperesnek kell bizonyítania. Egyébként a jogelődje fogyasztói szerződése csak 1990 decemberében szűnt meg a felperessel, az 1990. decemberi villanyszámla ugyanis még az ő nevére szólt. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint tekinthető megalapozottnak.
Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a perben a szerződésszegés tényét megállapította. Nincsen olyan jogszabály, amely az adott esetben az ellenőrzések során tapasztaltakról teljes bizonyító erejű magánokirat készítését írja elő. A felperesi alkalmazottak által készített jegyzőkönyv részletes adatokat tartalmaz a mérőberendezés állapotára vonatkozóan. A jegyzőkönyvet az alperes azzal írta alá, hogy az abban szereplő tényeket nem, kizárólag a saját felelősségét vitatta. A jegyzőkönyv adataival összefüggésben egyébként a per során sem merültek fel olyan tények, körülmények, amelyek azt aggályossá tennék. A Pp. 6. §-ának (1) bekezdésében rögzített ún. szabad bizonyítási rendszer alapján ezért az a következtetés vonható le, hogy a felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségének eleget tett.
A jogvita elbírálása szempontjából irányadó és kötelező VKSZ 19. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint szerződésszegésnek (szabálytalan vételezésnek) minősül a fogyasztó részéről, ha az engedélyben foglalt névleges teljesítményt meghaladóan vételez. A VKSZ 19. §-a (2) bekezdésének i) pontja szerint szerződésszegésnek minősül a fogyasztó részéről az is, ha a kizárólagos rendelkezése alatt álló helyen levő fogyasztásmérő berendezést megrongálja, a zárópecsétet eltávolítja és/vagy sérülését az áramszolgáltatónak nem jelenti be. A fogyasztásmérő automatájának engedély nélküli cseréje és az ólomzár hiánya az adott esetben megfelelő jogalapot szolgáltatott a szerződésszegés megállapításához. A jogszabályon alapuló szabályzat egyébként nem követeli meg a szabálytalan vételezés megállapításához a fogyasztó felróható magatartását.
A felperes a szabálytalan vételezés következményei közül a VKSZ 20. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti felemelt árat alkalmazta. Ebből a szempontból azonban meghatározó jelentősége van a szabálytalan vételezés kezdő időpontjának és egyáltalán az időtartamának. Ennek elbírálásához azonban az eljárt bíróságok a tényállást nem derítették fel kellően, a másodfokú bíróság ítélete ezért ennek következtében megalapozatlan. Az alperes bizonyította, hogy a lakóházat csak 1989. április 30-án vásárolta meg, és a becsatolt villanyszámla tanúsága szerint az 1990. decemberi fogyasztás ellenértékét a felperes még az alperes jogelődjétől követelte. Az alperes állítása szerint a házba csak 1991 februárjában költözött be. A felperes képviselője ugyanakkor a másodfokú tárgyaláson azt adta elő, hogy a perbeli fogyasztásmérőt 1989 februárjában írták át az alperes nevére.
Miután a felperesi követelés összegének megállapításához szükséges tények a perben nem állnak rendelkezésre, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő elsőfokú és a megalapozatlan s ez okból jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak az alperes szabálytalan vételezésének kezdő időpontját szükséges tisztáznia. Miután a felperes követelését az alperes szerződésszegésére alapította, a bizonyításnak arra is ki kell terjednie, hogy a felek között mikor jött létre a szerződés. Az időtartam tisztázását követően kerülhet sor a felperesnek a felemelt ár alapján számított követelése összegének helyes meghatározására. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.496/1996/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás