• Tartalom

PK BH 1997/485

PK BH 1997/485

1997.10.01.
I. Árleszállítás a vállalkozási szerződés hibás teljesítése miatt [Ptk. 306. § (5) bek., 397. § (1) bek.].
II. A fellebbezésben viszonkereset nem terjeszthető elő [Pp. 147. § (1) bek., 215. §].
A felperes keresetében 815 532 forint vállalkozási díj megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a felperes hibás teljesítésére hivatkozással a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság 775 632 forint és ennek kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felek által 1992. november 1-jén kötött szerződés alapján a felperes 1 600 000 forint díj ellenében a templom külső tatarozási munkáinak elvégzését vállalta. A homlokzati kőporos vakolást és a bádogozást hibásan teljesítette. Az eltérő időpontban végzett vakolások ütköztetési vonala látható, és a más-más kőműves által készített felület megdolgozása egymástól elütő. A vakolat hibája gazdaságosan már nem javítható, nem tekinthető alkalmatlan szolgáltatásnak, az értéke azonban a vállalthoz képest 30 százalékkal, 140 400 forinttal kisebb. A bádogfedés hibái javíthatók, a javítás költsége 28 968 forint. Az ítélet indokolása szerint a felperest hibátlan teljesítés esetén 945 000 forint vállalkozói díj illette volna meg. A kőporos vakolat és a bádogozás hiányosságai miatt ezt az összeget 169 368 forinttal kellett csökkenteni.
Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében az alperes az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A felperestől a felújítási munkálatok megfelelő minőségű kijavítását igényelte. Hivatkozása szerint a felperes alkalmatlan szolgáltatást nyújtott, az alperes ezért nem az árleszállítást, hanem a kijavításra kötelezést választotta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Döntésének indokolása szerint a kőporos vakolat hibáinak kijavítása csak oly módon lenne elvégezhető, hogy a kőporos réteggel együtt a teljes alapvakolatot is le kellene verni. Ezt követően lehetne az egész munkát újból elvégezni, amelynek költsége áfa nélkül is meghaladná a 900 000 forintot. A vakolat nem tekinthető ugyan első osztályú minőségűnek, nem alkalmatlan azonban, megfelel a követelményeknek; mindezekre figyelemmel helyes az elsőfokú bíróságnak az árleszállításra vonatkozó döntése. A másodfokú bíróság szerint az alperes műszaki ellenőrének olyan időpontban kellett volna észlelnie a hibát, amikor a javítás még lehetséges lett volna.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Hivatkozása szerint az első- és a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel utasította el a kijavításra irányuló igényét.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A peradatok szerint a felperes a szerződés szerinti határidőben teljesített, a Ptk. 397. §-ának (1) bekezdése alapján kérte az alperest a vállalkozási díj megfizetésére kötelezni. Az is kétségtelen tény, hogy hibásan teljesített. Kellékszavatossági igényét az alperes beszámítási kifogás útján kívánta érvényesíteni olyan módon, hogy a kijavításig - a Ptk. 306. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra hivatkozással - a vállalkozási díj arányos részét visszatartja. Ugyanakkor a kijavításra kötelezés iránt az elsőfokú eljárásban viszonkeresetet nem terjesztett elő. Következésképpen az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelemhez kötöttség eljárási szabálya (Pp. 215. §) alkalmazásával kellett a jogvitát elbírálnia. Viszonkereset hiányában a felperes kijavításra kötelezésére nem kerülhetett sor, az alperes beszámítási kifogása csak a kereset megalapozottságának elbírálására lehetett hatással. Miután az aggálytalan szakértői vélemény szerint a kőporos vakolat kijavítása műszakilag nem lehetséges, ugyanakkor a rendeltetésének megfelel, nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megfelelő árleszállítást alkalmazott az alperes javára. Helyesen járt el azáltal is, hogy a bádogozás kijavítási költségeit a felperesnek járó összegből levonta. Ilyen módon jogszerűen kötelezte az alperest a még hátralékos vállalkozási díj megfizetésére. E döntést a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben.
Ítéletének indokolása azonban kiegészítésre szorul. Az alperes a fellebbezésében terjesztette elő a kijavításra irányuló viszonkeresetét. A Pp. 147. §-ának (1) bekezdése alapján azonban az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztése után erre már nem volt jogi lehetőség, így annak érdemi elbírálására sem kerülhetett sor. Nem tett eleget indokolási kötelezettségének a másodfokú bíróság, amikor ítéletének okfejtésében erre nem tért ki. Ez azonban olyan eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására nem volt lényeges kihatással.
A kifejtettekre figyelemmel az alperes által felülvizsgálni kért másodfokú ítélet érdemi döntése a jogszabályoknak megfelel, a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.298/1996. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére