PK BH 1997/486
PK BH 1997/486
1997.10.01.
A családi kapcsolaton alapuló ajándék visszakövetelésénél értékelendő körülmények (Ptk. 582. §; PK 76. sz.).
Az I. és II. r. alperesek a felperes gyermekei. A felperes az 1977. október 5-én kelt, közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződéssel a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten ajándékba adta az üdülőingatlana egészhez viszonyított 2/4 részilletőségét az I. r. alperesnek, a további, személyenként 1/4-1/4 részilletőségét pedig a II. r. alperesnek és a perben nem álló H. L.-nek, aki a II. r. alperes házastársa volt. Az ajándékozási szerződés 3. pontjában a szerződő felek kijelentették, hogy "ezen a telken közösen építkeznek, de a már meglévő építmény nem tárgya ennek az ajándékozásnak, mert a fenti tulajdoni aránynak megfelelően vettek részt és a továbbiakban is ilyen arányban fognak részt venni az építkezésben, amelybe az ajándékozó is besegített."
Az E.-i Városi Bíróság ítéletével a II. r. alperes H. L.-lel kötött házasságát felbontotta, majd a jelen per felperese által H. L. ellen indított perben az E.-i Városi Bíróság, illetőleg a megyei bíróság ítéletével megállapította, hogy a perbeli ingatlan egészhez viszonyított 1/4 tulajdoni illetőségét a felperes ajándék visszakövetelésének a jogcímén H. L.-től megszerezte. Az utóbbi ítéletek indokolása szerint a felperes abban a téves feltevésben ajándékozta az ingatlanilletőséget H. L.-nek, hogy leányával kötött házassága tartós lesz, és őt (a felperest) később rászorultsága esetén együtt támogatják.
A per jogerős befejezését követően, 1989. december 18-án a felperes olyan tartalmú tartási szerződést kötött az II. r. alperessel, amelynek értelmében a jogerős ítélettel H. L.-től megszerzett, az egészhez viszonyított 1/4 tulajdoni illetőségét tartás fejében a II. r. alperesre ruházta át, és a szerződés 9. pontjában rögzítették a felek azt is, hogy a szerződésben meghatározott tartási jellegű szolgáltatásokat a II. r. alperes már évek óta ténylegesen nyújtotta a felperesnek.
Az I. r. alperes a hétvégi otthontartózkodásai alkalmával rendszeresen segített a perbeli ingatlanon létesítendő hét-végi ház felépítésében. 1980-ban az I. r. alperes házasságot kötött, és ezt követően 1984-ig a családjával együtt a perbeli üdülőingatlanban lakott, majd az utóbb említett időpontban a felperes önkormányzati bérlakásába költözött be. A házastársak beköltözését követően megromlott a viszony a felperes és az I. r. alperes között, mert az I. r. alperes és felesége között gyakori nézeteltérésekre került sor. 1986. évben az I. r. alperes házasságát a bíróság felbontotta, majd a felperes arra kérte őt, hogy mondjon le a II. r. alperes javára a perbeli ingatlan egészhez viszonyított 1/2 tulajdoni illetőségéről, és ennek fejében lehetővé teszi a számára azt, hogy - a felperes haszonélvezeti jogának a fenntartásával - megvásárolja az önkormányzati bér-lakását. Az I. r. alperes a hozzájárulást megtagadta, mire a felperes és az I. r. alperes közötti ellentét tovább mélyült. 1987-ben felperes minőségi lakáscsere iránt terjesztett elő kérelmet annak érdekében, hogy az ekkor már róla ténylegesen gondoskodó II. r. alperes közelében éljen. Az igazgatási osztály határozatával egy garzonlakást utalt ki a felperesnek, majd a lakáskiutaló határozatát visszavonta, arra történt hivatkozással, hogy a felperes a kérelmében nem tüntette fel az I. r. alperest a lakásban vele együtt élő családtagként, az együttköltözés szándékának a hiányában pedig a felperes nem tudja a lakását üres állapotban a lakásügyi hatóság rendelkezésére bocsátani.
Ezt követően a felperes keresettel élt az I. r. alperes ellen a szívességi lakáshasználat megszüntetése iránt. A bíróság arra kötelezte az alperest, hogy az önkormányzati bérlakást hagyja el, és megállapította, hogy az I. r. alperes elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. Az I. r. alperes az ítéletben foglalt kötelezettségének a mai napig nem tett eleget.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a felperes keresete alapján indult perben hozott ítéletével - a városi bíróságnak a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletét megváltoztatva - kötelezte az I. r. alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 29 000 forintot és annak 1990. április 1-jétől járó évi 20%-os kamatát. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes által személygépkocsi karambolja folytán bekövetkezett károsodásával összefüggésben a biztosítótól felvett 29 000 forintos biztosítási összeg a felperest illeti meg, mert a gépkocsi a felperes tulajdonát képezte, az ugyanezen biztosítási összeggel összefüggésben a felperes feljelentése alapján az I. r. alperes ellen sikkasztás bűntette miatt indult büntetőeljárásban azonban a rendőrkapitányság a nyomozást bűncselekmény hiányában megtagadta, a felperes panaszát pedig a megyei fűügyészség és a Legfőbb Ügyészség elutasította.
A II. r. alperes az 1991. január 31-én kelt adásvételi szerződéssel - a felperes haszonélvezeti jogának a fenntartása mellett - megvásárolta a felperes bérleményét képező, Esztergomban, a B. utca 13. sz. III. emelet 1. szám alatti lakást a bérlővel egy tekintet alá eső személyként. Az adásvételi szerződés megkötését követően az I. r. alperes bejelentette a városgazdálkodási vállalatnak, hogy 1972 óta a lakásban lakik családtagként, és kérte, hogy az adásvételi szerződésben tüntessék fel azt, hogy a tanácsi bérlakás általa lakottan került értékesítésre. A városgazdálkodási vállalat a már aláírt szerződés 4. pontjában az I. r. alperest a lakásban lakó családtagként tüntette fel, de a szerződés tényleges módosítására a felperes és az I. r. alperes tiltakozása miatt nem került sor.
A fentiek miatt a felperes büntető feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, de a magánokirat-hamisítás vétsége miatt indult büntetőeljárást az Esztergomi Rendőrkapitányság a 2138/1991. bü. számú határozatával megszüntette.
II. Ilyen előzmények után az elsőfokú bíróság a felperesnek az ajándék I. r. alperestől való visszakövetelése iránt előterjesztett kereseti kérelmét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bizonyítás adataiból az volt megállapítható, hogy a felperes az I. r. alperest a közöttük fennálló szülő-gyermek kapcsolatra tekintettel részesítette juttatásban, vele szemben a szülő-gyermek viszony tartalmát kitevő tiszteleten és megbecsülésen túl egyéb feltételt nem támasztott, és - noha már 1987-88. évben nyilvánvalóvá vált az, hogy a vele együtt élő I. r. alperestől semmiféle gondoskodást nem várhat - az ajándék visszakövetelésére irányuló jogát az I. r. alperessel szemben megfelelő ok nélkül hosszabb időn át nem gyakorolta. Erre tekintettel a felperesnek az ajándék visszakövetelésére irányuló joga az általános elévülési időn belül is elenyészett volna, még akkor is, ha az ajándékozás ellentéte bizonyítottan az ajándékozó gondozásának a kilátásba helyezése lett volna.
Hivatkozott az elsőfokú ítélet arra is, hogy a per adatai szerint az I. r. alperes nem követett el a felperessel szemben semmiféle olyan súlyos jogsértést, amely az I. r. alperesnek adott ajándék felperes általi visszakövetelésére kellő alapot nyújthatna. A tiszteletlenség, illetőleg az I. r. alperest a lakással kapcsolatban megillető jogok gyakorlása ugyanis súlyos jogsérelemnek nyilvánvalóan nem tekinthető, a felperes által tett büntető feljelentések az I. r. alperes elmarasztalását nem eredményezték, az I. r. alperesnek a városgazdálkodási vállalatnál való rosszhiszemű eljárása pedig tényleges jogsérelmet a felperes számára nem jelenthetett.
Mindezek miatt az elsőfokú bíróság a felperes ajándék visszakövetelésére irányuló kereseti kérelmét a Ptk. 582. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK 76. sz. állásfoglalásában foglaltakra is - mindkét érvényesített jogcímen alaptalannak találta.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg a tényállást és abból jogszerű következtetéseket vont le. A felperes fellebbezésében előterjesztett - a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapított - jogcímen sem találta alaposnak a másodfokú bíróság a felperes ajándék visszakövetelésére irányuló igényét. Az I. r. alperesnek adott ajándékra ugyanis a felperesnek a létfenntartása végett nincs szüksége, hiszen a létfenntartását fedezi a részére folyósított havi 15 763 forint nyugdíj, a II. r. alperes által a részére nyújtott természetbeni szolgáltatások köre, valamint az, hogy az Esztergomban a Budai Nagy Antal utca 13. szám alatti kétszobás lakásingatlanon és a perbeli üdülőingatlanon a felperest egyaránt holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg, amelynél fogva azok kizárólagos használatára jogosult.
A jogerős ítélet ellen annak megváltoztatása és a kereseti kérelmének helyt adó ítélet hozatala érdekében a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint az ajándékozásra bizonyítottan abban a téves feltevésben került sor, hogy a megajándékozottak a perbeli ingatlanon már meglévő felülépítményt közösen építik tovább, továbbá hogy rászorultsága esetén a felperest támogatni fogják. A felperesi feltevések ajándékozáskori meglétét alátámasztja a becsatolt ajándékozási szerződés 3. pontja, valamint a H. L. ellen folyamatban volt perben hozott ítélet indokolásában foglalt azon ténymegállapítás, mely szerint H. L. megajándékozására abban a feltevésben került sor, hogy nevezettnek a II. r. alperessel kötött házassága tartós lesz, és rászorultsága esetén a későbbiekben támogatni fogja őt. Tekintettel arra, hogy mindegyik megajándékozottra egységes feltételek vonatkoztak, ilyen feltételek mellett került sor az I. r. alperes megajándékozására is, aki azonban az építkezésben - a hegesztési, villanyszerelési és vízszerelési munkálatoktól eltekintve - bizonyítottan nem vett részt, a vele szemben fennálló támogatási kötelezettségnek pedig annak ellenére sem tesz eleget, hogy a felperes 1991-1992. óta az idős életkora és a megromlott egészségi állapota miatt folyamatosan támogatásra, gondozásra szorul. Hivatkozott arra is, hogy az egészségi állapotának a megromlása miatt az I. r. alperesnek adott ajándékra a létfenntartásának a biztosítása érdekében feltétlenül szüksége van, és a II. r. alperes a tartási szerződésben meghatározott szolgáltatások nyújtására - a három kiskorú gyermekének az egyedüli nevelése, illetőleg az anyagi helyzetének a megromlása miatt - önhibáján kívül nem képes.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése értelmében a még meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes létfenntartását az öregségi nyugdíja, a lakásingatlanra, valamint a perbeli üdülőingatlanra bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti joga, továbbá a részére a II. r. alperes által a tartási szerződés alapján természetben nyújtott szolgáltatások kétségkívül fedezik. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy nincs helye az ajándék visszakövetelésének akkor, ha a megajándékozott létfenntartását tartási szerződés biztosítja (Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.097/1980. számú eseti döntése). Ilyen esetben ugyanis egyértelműen elvárható az ajándékozótól az, hogy a saját létfenntartását ne az általa ingyenesen nyújtott vagyoni előnyök visszakövetelése útján, hanem az eltartó által a visszterhes tartási szerződésben vállalt szerződéses kötelezettség teljesítésének a szorgalmazása, kikényszerítése útján oldja meg.
A Ptk. 582. §-ának (2) bekezdése alapján az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor, ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el. Nem minősíthető azonban súlyos jogsértésnek a megajándékozott olyan magatartása, amelyre a jog hatalmazza fel őt (P. törv. II. 20.784/1968. eseti hat. - 1. Ptk. magyarázat B. kötet 2666. old.). Nem tekinthető ilyennek a felek közötti kapcsolat puszta megromlása vagy az ajándékozóval szemben tanúsított puszta engedetlenség, és nem állapítható meg jogsértés akkor sem, ha az ajándékozó kezdeményező magatartása váltotta ki a vele szemben tanúsított magatartást. Az I. r. alperesnek a felperes által sérelmezett magatartása - az elsőfokú bíróság helyes okfejtésének megfelelően - nem minősül olyan súlyúnak, amely az ajándék visszakövetelésére jogszerű alapot nyújthatna.
Visszakövetelheti végül az ajándékozó az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és anélkül az ajándékozásra nem került volna sor [Ptk. 582. § (3) bek]. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy az ajándék visszakövetelésére téves feltevés jogcímén kizárólag akkor kerülhet sor, ha az ajándékozás körülményeiből, az ajándék értékéből és felek viszonyából a feltevés fennállására kétséget kizáróan következtetni lehet, és annak hiányában az ajándékozása nem került volna sor, továbbá hogy az ajándékozó esetleges elképzelései és reményei nem azonosíthatók a jogszabályban rögzített feltevéssel (BH 1985/3/104. sz.).
A felperes maga sem állította azt, hogy az ajándékozásnál kifejezésre juttatta volna azt a feltevést, hogy őt az I. r. alperes majd támogatni, gondozni fogja, hanem a perben arra hivatkozott, hogy reménykedett abban. E reményét azonban a per adatai - így többek között leányának, a II. r. alperesnek a személyes előadása - szerint semmiféle módon nem juttatta kifejezésre, amiből az a következtetés vonható le, hogy az ajándékozásnál azt maga sem tekinthette lényeges körülménynek. Nem ad alapot az I. r. alperessel szemben ilyen ténymegállapításra a felperes által H. L. ellen ajándék visszakövetelése iránt indított perben hozott ítélet sem. Nyilvánvaló ugyanis az, hogy H. L. személyében a felperes a gyermekének: a II. r. alperesnek a házastársát kívánta ingyenes juttatásban részesíteni, e családi kapcsolat azonban megszűnt azáltal, hogy a nevezettnek a II. r. alperessel kötött házasságát a bíróság felbontotta. Ezzel szemben a felperesnek az I. r. alpereshez fűződő gyermek-szülő kapcsolata - annak az utóbbi években történt megromlása ellenére - a dolog természetéből következően változatlanul fennmaradt, és elvileg nem zárható ki az, hogy a felperes a jövőben az I. r. alperestől az általa remélt támogatást megkapja, a rászorultsága esetén pedig vele szemben - az egyéb feltételek meglétében - rokontartási igényt is érvényesíthet, hasonló jellegű követelése azonban H. L.-lel szemben rokonsági, illetve családi kapcsolat hiányában már nem lehet. Önmagában egyébként a H. L. ellen indított perben hozott ítélet ténymegállapításai a jelen perben ítélt dolognak nem tekinthetők, és nem bizonyítják a felperes által állított feltevés I. r. alperessel szembeni meglétét és annak meghiúsulását sem.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon érvelésével sem, mely szerint az ajándékozási szerződés 3. pontja már önmagában is bizonyítaná a felperesnek azt a téves feltevését, hogy a megajándékozott I. és II. r. alperesek, illetőleg H. L. a már meglévő felépítményt vele együtt közösen építik tovább. Az ajándékozási szerződés felperes által hivatkozott kitételét ugyanis - a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében - a nyilatkozó felperes feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az I. r. alperesnek nyilvánvalóan nem kellett, sőt nem is lehetett úgy értelmeznie, hogy az építkezésben történő jövőbeni közreműködése hiányában a felperes általi megajándékozására nem kerülne sor.
A kifejtetteken túlmenően a Ptk. 582. §-ának (4) bekezdése kizárja az ajándék visszakövetelésének a lehetőségét - többek között - akkor, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta; megbocsátásnak számít az is, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza. A per adatai nem hagynak kétséget afelől, hogy a perbeli hétvégi ház 1980 óta már lakható volt, továbbá hogy a felperes gondozásáról 1987 óta kizárólag a II. r. alperes gondoskodott, akivel a felperes 1989 decemberében tartási szerződést is kötött.
Tekintettel arra, hogy a felperes a kereseti kérelmét mindezek ellenére csak 1992. szeptember 29-én terjesztette elő, egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a perben eljárt bíróságok azon jogi álláspontjával, hogy a felperesnek az ajándék visszakövetelésére irányuló joga a Legfelsőbb Bíróság PK 76. sz. állásfoglalásának II. pontja értelmében az általános elévülési időn belül is elenyészett volna, meg akkor is, ha kétséges kizárólag bizonyítást nyert volna az, hogy az ajándékozás ellentétele az ajándékozó felperes gondozásának a kilátásba helyezése, illetőleg az építkezésben történő jövőbeni közreműködés vállalása lett volna, mert a visszakövetelés jogát a felperes megfelelő ok nélkül hosszabb időn át nem gyakorolta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pf. II. 20.077/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás