GK BH 1997/490
GK BH 1997/490
1997.10.01.
A felek között létrejött előszerződés ugyan keletkeztet szerződéskötési kötelezettséget, ez azonban nem vehető figyelembe, ha az előszerződés tárgyával kapcsolatos – jogszabályból fakadó – versenytárgyalás-kiírási kötelezettség teljesítése során a munkát nem az előszerződést kötő fél, hanem más pályázó nyeri el. Ilyen esetekben a lehetetlenülés szabályai az irányadók [Ptk. 208. § (1) bek., 228. § (1) bek., 312. § (1) bek., 399. § (1) bek. a) pont, 36/1988. (VIII. 16.) PM r.*].
A felperes a keresetében az alperest 7 140 000 Ft meghiúsulási kötbér és kártérítés, ezen összeg 1992. december 3. napjától járó késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperessel 1992. április 13-án írásban vállalkozási szerződést kötött N. község távbeszélő hálózata építési-szerelési munkáinak kivitelezésére 28 560 000 Ft díj ellenében, 1992. december 31-i teljesítési határidővel. A szerződés 7. pontja szerint a vállalkozási szerződés akkor lép életbe, ha a megrendelő az ÁFI-nál pályázatot nyer. Az alperes 1992. április 15-én a beruházás támogatása érdekében a pályázatot be is nyújtotta, és 1992. október 16-án a támogatási szerződést a beruházás 50%-ára, 12 070 000 Ft-ra meg is kötötte. Ezt követően a felek között tárgyalások folytak a vállalkozási szerződésben nem szereplő további munkák elvégzésére, azok vállalkozási díjára, e tekintetben azonban megállapodás nem jött létre. A felperes ekkor kijelentette, hogy a munkát a szerződésnek megfelelően elvégzi. Az alperes azonban a munkaterületet nem bocsátotta birtokába, hanem az építésre más vállalkozóval kötött szerződést, és a felek által kötött vállalkozási szerződéstől elállt. Az elállás azonban jogellenes volt, ezért az alperes köteles a felperes elmaradt hasznaként jelentkező kár és meghiúsulási kötbér megfizetésére.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésében vitatta, hogy a felek szándéka kivitelezésre vonatkozó szerződés megkötésére irányult volna, a vállalkozói kapacitás igazolására ugyanis a pályázati kérelem elbírálásához volt szükség. A beruházásra vonatkozó döntés meghozatalához elengedhetetlen volt az állami támogatás elnyerése, mert az alperes saját forrásai a költségek fedezésére nem voltak elegendőek. A vállalkozási szerződés aláírásakor tehát teljesen bizonytalan volt nemcsak a támogatás elnyerése, hanem annak várható összege is. A támogatás elnyerésével továbbá új jogi helyzet jött létre, mert a 36/1988. (VIII. 16.) PM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében versenytárgyalás kiírása és a pályáztatás kötelező volt. Ennek értelmében pedig a pályázat kiírása nem volt mellőzhető, a felperes azonban a pályázaton nem vett részt.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 3 902 667 Ft, ennek 1993. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata és 12 170 Ft részperköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a kereset elutasította, és a felperest 215 480 Ft illeték megtérítésére kötelezte.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek által 1992. április 13-án megkötött szerződés előszerződésnek nem tekinthető, mert nem tartalmaz olyan kikötést, hogy a felek egymással későbbi időpontban kötnek szerződést. Ez a megállapodás azonban megfelel a vállalkozási szerződésre vonatkozó jogszabályi feltételeknek, tehát a felek között vállalkozási szerződés jött létre. A szerződés 7. pontja a Ptk. 228. §-ának (1) bekezdésében szabályozott felfüggesztő feltétel, amelynek bekövetkezése miatt a szerződés 1992. szeptember 29-én hatályossá is vált. Az alperes nem hivatkozhat eredményesen arra sem, hogy a jogszabály értelmében a versenytárgyalás tartása kötelező, mert a felperes ennek tudatában kötötte meg a szerződést. A jogszabály 2. §-ának b) pontja értelmében, a versenytárgyalás mellőzhető szerződéskötési kötelezettség esetében. A Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése alapján az előszerződés szerződéskötési kötelezettséget keletkeztet, és mint többen a kevesebb, ez magában foglalja azt is, hogy amennyiben a felek között a végleges szerződés megkötése a pályázat elnyerése előtt megtörténik, és amennyiben előszerződés esetében is lehet mellőzni a versenytárgyalást, úgy a korábban kötött végleges szerződés esetén is fennmarad ezen jogszabályi kivétel adta lehetőség.
Az alperes a vállalkozási szerződéstől 1992. november 16-án elállt, ezért a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítéssel tartozik. A perben beszerzett szakértői vélemény szerint a felperes 3 902 667 Ft jövedelemtő esett el, ezért a felperes ezen összeg megtérítésére tarthat kártérítésként igényt, ezt meghaladóan a keresete nem volt alapos.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság pontatlan tényállást állapított meg, és ebből téves jogi következtetésre jutott. Az előszerződés megkötésének körülményeire okszerűtlenül hivatkozott, és ezért téves volt az az álláspontja, hogy 36/1988. (VIII. 16.) PM rendelet értelmében az alperesnek nem kellett versenytárgyalást tartania. Miután az alperes a támogatást elnyerte, annak összege miatt kötelező volt a versenyeztetés, amelyen a felperes a saját hibájából nem vett részt. Az alperes jogszerűen mondta fel 1992. november 16-án a szerződést, mivel az érvényes volt, de hatályba nem lépett. Tekintettel arra, hogy a felek között érvényes és hatályos szerződés nem jött létre, ebből eredően az alperest kártérítési felelősség sem terheli.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a másodfokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontot foglalt el a versenytárgyalásra vonatkozó jogszabály értelmezése tekintetében, és helyesen alkalmazta a Ptk. 208. és 228. §-ában foglalt rendelkezéseket is. Az ítélet megváltoztatását a másodfokú bíróság e tekintetben mindössze azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság okszerűtlenül hivatkozott az előszerződés megkötésének körülményeire. A felperes álláspontja szerint ebből következően az alperesnek versenytárgyalást nem kellett tartania, a felek által kötött vállalkozási szerződéshez pedig kötve volt, az attól való elállása miatt tehát kártérítési felelőssége fennáll. Az alperes ugyanakkor szabályszerű versenytárgyalást nem is tartott, és a kivitelezést elvégző vállalkozóval a felperessel kötött szerződéstől eltérően, 489 vonal kiépítésére kötött szerződést.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, helytálló döntést hozott, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolását azonban a következők szerint kellett módosítani.
Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a felek írásba foglalt megállapodását vállalkozási szerződésnek, és a jogszabályok helyes alkalmazásával következtetett arra is, hogy a felek a szerződés hatályát felfüggesztő feltételhez kötötték. A jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapítása helytelen, nem felel meg az irányadó jogszabályoknak.
A másodfokú bíróság azonban a 36/1988. (VIII. 16.) PM rendelethelyes értelmezésével következtetett arra, hogy a pályázati, versenyeztetési kötelezettség beállt, következésképpen téves az elsőfokú ítéletnek a jogszabály kivételt engedő rendelkezésére való hivatkozása. Az előszerződés és a szerződés ugyanis egymást nem helyettesítő, hanem - joghatásukat tekintve - önálló kötelmi jogviszonyok. Tartalmuktól függően minősülnek "előzetes", vagy "végleges" szerződésnek, tehát a felek viszonyában szerződéskötési kötelezettség csak a tartalmilag is előszerződésnek minősülő jogviszonyból keletkezhet. Az előszerződés azonban nem tartozik a Ptk. 206. §-ában és a már hivatkozott rendeletben meghatározott szerződéskötési kötelezettség körébe. Az ezzel ellentétes értelmezés és jogalkalmazás ellentétben áll a versenytárgyalásra vonatkozó jogszabályok céljával, és lehetőséget biztosítana a jogszabály megkerülésére. Ezáltal olyan jogi helyzet alakulhatna ki, hogy a felek önmagában azzal, hogy szerződést vagy előszerződést kötnek, mentesülnének a versenytárgyalás lefolytatásának kötelezettsége alól.
A perbeli esetben a szerződés megkötésekor nyilvánvaló volt, hogy az alperes állami támogatást kíván igénybe venni, nem lehetett azonban ismert, hogy a pályázata eredményes lesz-e, és hogy az alperes milyen arányú és összegű vissza nem térítendő juttatásban részesül. Márpedig a jogszabály nemcsak a támogatás tényétől, hanem annak mértékétől függően tette kötelezővé - a támogatás megvonásának jogkövetkezményével - a versenytárgyalás lefolytatását. A felfüggesztő feltétel beálltával egyidejűleg tehát a tervezett beruházás tekintetében olyan utólagos körülmény következett be, amely a felek már megkötött szerződésének lehetetlenülését eredményezte. A jogszabály értelmében ugyanis az adott munka kivitelezésére szerződés csak versenytárgyalás lefolytatása eredményeként, a nyertes vállalkozóval volt megköthető. A szerződésbe foglalt feltételekből következik az is, hogy a telefonhálózat kiépítésének szükséges pénzügyi feltétele volt a vissza nem térítendő állami támogatás elnyerése. Ebből következően az alperesnek alapvető gazdasági érdeke is fűződött ahhoz, hogy a beruházási költség 50%-át kitevő támogatást ne kelljen visszafizetnie, amire a felperessel kötött szerződés teljesítése esetén egyébként számíthatott.
A Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A Ptk. 399. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint pedig ha a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merül fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költség fejében a díj arányos része illeti meg. E rendelkezések értelmében a felperes az alperessel szemben kártérítési követelést nem érvényesíthet, és - munkavégzés hiányában - díjkövetelése sem áll fenn. A lehetetlenülési ok bekövetkeztével a szerződés a felek akaratától és jognyilatkozatuktól függetlenül szűnik meg. Ezért a szerződéstől való "elállási" nyilatkozathoz jogi hatás nem fűződött, a felperes a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésére alapítottan sem érvényesíthet kártérítési követelést.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - az indokolás módosításával és kiegészítésével - a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. V. 32.671/1996. sz.)
* A 36/198A (VIII. 16.) PM rendeletet az 1995. évi XL. tv. 98. §-ának e) pontja hatályon kívül helyezte, az 1995. november 1. napja előtti versenytárgyalások esetén azonban a PM r. szabályai hatályosulnak.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás