GK BH 1997/494
GK BH 1997/494
1997.10.01.
A pénzintézet a nála vezetett bankszámlák közötti ún. átvezetésre vonatkozó megbízásokon – a megbízó előzetes véleményének kikérése, tisztázása nélkül – javításokat nem végezhet. A hibás adatokat tartalmazó megbízásokat teljesítetlenül vissza kell küldenie a megbízónak. A kötelezettségek elmulasztásával összefüggésben keletkezett károkért a pénzintézetet kártérítési felelősség terheli [Ptk. 4. §, 277. § (1)–(3) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 529. § (1) bek., 530. §].
A felek közötti bankszámlaszerződés alapján 1988. március 1. napjától kezdődően a felperes pénzeszközeit a 361-36300 számú elszámolási számlán az alperes kezeli. A felperes által benyújtott aláírás bejelentő szerint a bankszámla feletti rendelkezésre két, arra jogosult aláírása volt szükséges. A felperes 1993. október 1-jén tartós betéti szerződéseket kötött az alperessel. A bankszámláján lévő 38 millió Ft-ból 6 millió Ft-ot a 4327/7014 alszámon, a 4327/7021 alszámon pedig 12 millió Ft-ot hat-hat hónapi időtartamra helyezett el, a fennmaradó 20 millió Ft-ot a 4327/7007 alszámon egy hónapi futamidőre lekötötte. Mindegyik betéti szerződésben feltüntetésre került a 361-994333104 főkönyvi számlaszám. A 20 millió Ft összeg futamideje 1993. november 1-jén lejárt. Ebből a felperes 1993. X. 28-án 2 millió Ft-nak az egyszámlájára történő átvezetését kérte, 18 millió Ft-ot pedig a 4970/7038 alszámon további két hónapra újból lekötött. Valamennyi szerződés közös feltétele volt, hogy 5 millió Ft feletti összeg csak négy banki munkanappal korábbi bejelentés esetében vehető fel. Az 1993. október 1-jei betéti szerződéseket a felszámoló részéről L. S. és T. J együttesen írták alá, az 1993. november 1-jei hosszabbítást egy személyben csak L. S.
1993. november 22-én de. 8 órakor az alpereshez három átvezetési megbízás érkezett, ezekben a felperes megbízottjának, L. S.-nek a nevében mindhárom betéten szereplő összegnek az egyszámlára történő visszavezetése iránt intézkedtek. A megbízásokon egységesen a 361-994333104 pénzforgalmi jelzőszám és 9925 jelölő adat került feltüntetésre. A megbízó a 4327/7014 számláról 6 millió Ft, a 4327/7021 számláról 12 millió Ft, a 4705/7007 számláról pedig 18 millió Ft visszavezetéséről rendelkezett. Ugyanezen a napon, kb. 9.30 órakor érkezett egy távirati átutalási megbízás is, amely az egyszámláról 36 millió Ft átutalására vonatkozott a V. - E. Rt.-nek a Kereskedelmi Bank fiókjánál vezetett számlájára. Valamennyi megbízáson egyedül L. S. aláírása szerepelt.
Miután az átvezetési megbízás - ami a betét felmondását jelentette - csak négy banki nap elteltével volt teljesíthető, az alperes ügyintézői a megbízások beérkezésének napján erről telefonon tájékoztatták a felperes ügyintézőjét, M. G.-nét, és ebben közölték, hogy a távirati átutalás visszaküldésre került. M. G.-né 1993. november 25-én, a távirati átutalási megbízás visszaküldése után tájékoztatta a felperes felszámolóbiztosát, L. S.-t a megbízás visszaküldéséről, aki kérte a visszaküldött megbízás részére történő azonnali továbbítását.
Az alperes ügyintézője észlelte, hogy az 1993. november 22-i átvezetési megbízások hibás adatokat tartalmaztak, de mivel a helyes adatokat a betéti szerződések alapján megállapíthatónak találta, a megbízásokon helytelenül feltüntetett számokat kijavította, és ezt követően 1993. november 26-ára előjegyezte az átvezetési megbízások teljesítését. A javítás abban állt, hogy az ügyintéző a megbízásokra rávezette a helyes felperesi számlaszámot (36300), ehhez kötőjellel kapcsolva a betétiszámla-számokat (7014, 7021, 7038), valamint a jelölő adat helyes számjegyét (9927). Az alperes 1993. november 26-án távirati átutalásra kapott ismételt megbízást, amelyet az ugyanezen a napon már átvezetett 36 millió Ft-ból teljesített.
A felperes felszámolója 1993. november 26-án az alpereshez intézett levelében a megbízások teljesítésének mellőzését kérte. A levél 1993. november 29-én érkezett az alpereshez, amikor a 36 millió Ft már átutalásra került, és az összeget a Kereskedelmi Bank fiókjánál a címzett nevében át is vettek.
A felperes a módosított keresetében 36 millió Ft tőke és ennek kamatai megfizetésére, illetve ennek az összegnek - 44%-os kamataival együtt - a betéti számlájára való visszavezetésére, másodsorban a lekötési időpontok lejáratától kezdődően őt megillető kamatok megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes a téves átvezetési megbízások szabálytalan kijavításával és átvezetésének teljesítésével olyan helyzetet alakított ki, hogy a 36 millió Ft megjelenhetett a felperes elszámolási számláján, és ezzel lehetőséget teremtett a későbbi átutalási megbízás teljesítésére. Kifogásolta, hogy az alperes az érvényes aláírási bejelentéstől eltérően egy aláírással elfogadta a banki megbízásokat, az alperes alkalmazottja ismeretlen személy részére szolgáltatott ki a banktitok megsértésével a felperessel kapcsolatos banki adatokat. Erre figyelemmel a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése, a 318. §-ának (1) bekezdése és a 339. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítés címén tartotta fenn keresetét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy ügyintézője az ügyviteli utasítás rendelkezései szerint döntött a hibás átvezetési megbízások visszaküldése helyett a kijavítás mellett. Az átvezetési megbízásokon szereplő hamisítás általa nem volt felismerhető, az ügyintézője banktitoknak minősülő adatokat senkinek nem szolgáltatott ki, ezért kártérítés fizetésére nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság kis részben, a tartósan lekötött betétek ügyleti kamata tekintetében megalapozottnak találta a felperes keresetét. Ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2 175 000 Ft tőkét, ennek 1994. február 15-étől járó késedelmi kamataival, míg a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A bíróság rámutatott, hogy az alperes általános üzleti feltételeinek 1.5.7 pontjában foglaltak szerint a bank nem felel az olyan hamis vagy hamisított megbízás teljesítésének következményeiért, amelynek a hamis vagy hamisított voltát a szokásos ügymenet során alkalmazott gondos ellenőrzéssel nem lehetett felismerni. Azt, hogy a megbízásokon alkalmazott tökéletes hamisítást az alperes nem ismerhette fel, a felperes maga sem vitatta, tehát az aláírás ellenőrzésében és a hamisítás felismerésében az alperest mulasztás nem terheli.
Az elsőfokú bíróság az iratok alapján megállapította, hogy az átvezetési megbízások a pénzforgalmi jelölő adat és a pénzforgalmi jelző tekintetében hibákat tartalmaztak. Ezért vizsgálta, hogy az alperesnek jogában állt-e a téves számokat kijavítani, vagy azokat vissza kellett volna-e küldeni a benyújtónak. Ebben a körben utalt az alperes 402/1988. számú ügyviteli utasításának 35. §-a (1) bekezdésére, amely szerint a számlavezetőhelynek törekedni kell arra, hogy csak indokolt esetben kerüljön sor a teljesítés megtagadására és a megbízás visszaküldésére. Ennek megfelelően, ha a megbízás bármely adata nem világos, azt a benyújtóval közvetlen kapcsolatfelvétel útján lehetőleg tisztázni kell. Az utasítás értelmében ha a pénzforgalmi jelölő adat, a pénzforgalmi jelzőszám vagy azoknak valamely számjegye helytelen, kétséget kizáró esetben a számlavezető helyek javítsák ki a helytelen számjegyet. A Magyar Nemzeti Banknak az elsőfokú bíróság által beszerzett szakértői véleménye szerint viszont a megbízások bármilyen javítása a bank általános üzleti feltételeinek 4.2.5 pontjába ütközik, ezért a megbízások javítását az MNB csak különleges, kivételes esetben alkalmazható megoldásnak tekinti. Az MNB állásfoglalása szerint az alperes akkor járt volna el helyesen, ha az átvezetési megbízásokat teljesítés nélkül visszaküldi. Az elsőfokú bíróság a fenti adatok alapján azt állapította meg, hogy az alperes az átvezetési megbízások javításával megsértette a szerződésben, illetve az annak részét képező, az általános üzleti feltételekben foglalt rendelkezéseket. Ehhez képest úgy ítélte meg, hogy az egyéb feltételek fennállása esetében az adott esetben az alperes kártérítés fizetésére kötelezhető. A kár bekövetkezését bizonyítottnak találta, tekintve, hogy a peresített összeg kikerült a felperes rendelkezése alól, és remény sincs az összeg visszaszerzésére. A felperes károsodása így véglegesnek tekinthető. Az elsőfokú bíróság azonban nem találta megállapíthatónak az alperes mulasztása és a felperes 36 millió Ft összegű károsodása között az okozati összefüggést, mert a bekövetkezett kár nem az átvezetési megbízások kijavításával, és nem a betétben elhelyezett összegnek az alperes számlájára történő átvezetésével következett be. Az átvezetéskor ugyanis a perbeli pénzösszeg még a felperes számláján maradt. A károsodás a hamis átutalási megbízás benyújtásával áll okozati összefüggésben, ami az alperestől független körülmény. Az alperes javítási tevékenysége és az ennek kapcsán foganatosított átvezetés legfeljebb közvetett kapcsolatban állhat a bekövetkezett kárral. Az átvezetés vitatható teljesítésével az alperes ugyan lehetőséget adott arra, hogy a felperes folyószámláján meghatározott összeg rendelkezésre álljon, ez azonban a kár bekövetkezésében olyan távoli, az alperes által előre nem látható körülmény, amely nem alkalmas az alperes mulasztása és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés megállapítására. Ennek hiányában viszont a kártérítés egyik törvényi tényállási eleme hiányzik, ami az alperes kártérítési felelősségét kizárja.
Utalt még az elsőfokú bíróság arra, hogy az alperestől nem volt elvárható annak feltételezése és ennek nyomán fokozott vizsgálat vagy óvatosság, hogy az átvezetés egy bűncselekmény-sorozat első lépése. Álláspontja szerint legalább hasonlóképpen elvárható lett volna a felperestől, hogy kellő gondossággal járjon el. A felperes ügyintézőjének, M. G.-nének - a részére az alperes által 1993. november 22-én adott tájékoztatása után - haladéktalanul meg kellett volna tennie a szükséges intézkedéseket a részletek tisztázása, illetőleg. az összeg átvezetésének, majd átutalásának a megakadályozása érdekében. A hamis megbízások mellett tehát a felperes saját mulasztása is közrehatott a bekövetkezett károsodásban.
Az elsőfokú bíróság egyaránt alaptalannak találta a felperesnek arra való hivatkozását, hogy az alperes a szerződés megsértésével fogadta be a csak egy megbízott aláírásával adott megbízásokat, valamint hogy banktitkot képező felperesi adatokat szolgáltatott ki telefonon.
Ugyanakkor megalapozottnak találta a felperes arra történő hivatkozását, hogy amennyiben az alperes részéről az átvezetési megbízások kijavítására és az átvezetések teljesítésére nem kerül sor, a felperes joggal számíthatott volna a betéti szerződések lejártával esedékes kamatok javára történő jóváírására. Az ügyleti kamatok elmaradása kizárólag az alperes szabálytalan eljárására volt visszavezethető. Ezért úgy ítélte meg, hogy a 36 000 000 Ft tőke után az esedékesség, illetőleg az ügyleti kamat mértéke figyelembevételével kártérítés címén 2 175 000 Ft ügyleti kamat és ennek a középarányos időponttól - 1993. február 15-étől - járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata a felperest megilleti.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, az alperes kereset szerinti teljes marasztalását, perköltségei megállapítását kérte. Az alperes pedig a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaptalannak, az alperesét alaposnak találta. Ennek megfelelően ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Ennek megfelelően rendelkezett a perköltségek viseléséről.
A másodfokú ítélet indokolása szerint az 1993. november 22-én és november 26-án álképviselő által adott hibátlan átutalási megbízás érkezett az alpereshez. Ezeken a megbízásokon a felperes felszámolója ügyvezetőjének, L. S.-nek az aláírása hamisított volt, a hamisítás a szokásos ügymenet során nem volt felismerhető. Az ilyen megbízás teljesítéséért való felelősségét viszont az alperes az általános üzleti feltételeinek 1.5.7 pontja szerint kizárta. Ezért önmagában arra hivatkozással, hogy hamis aláírással ellátott átutalási megbízást teljesített, a kártérítési felelőssége nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes az egy aláírással ellátott megbízás teljesítését az adott esetben nem tagadhatta meg.
Az aláírás-bejelentő kartonon második helyen aláíróként megjelölt L. S. ugyanis, mint a felperes felszámolását végző D. N. Felszámoló és Tanácsadó Kft. ügyvezetője - ilyen minőségében - az aláírásra bejelentett másik személytől, T. J. felszámolóbiztostó1 a megbízást időközben megvonta.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság szerint az alperes a felperes nevében tájékozódó ismeretlen személynek banktitoknak minősülő adatokat nem szolgáltatott ki. Az a felvilágosítás ugyanis, hogy a betétnek a számlára történő visszavezetését a bank négy banki nap eltelte után teljesíti, olyan adatra vonatkozik, amely az alperes - bárki számára hozzáférhető - általános üzleti feltételei alapján nem minősül banktitoknak. A fentiek szerint az alperes az 1992. november 26-án kelt átutalási megbízás teljesítésével nem tanúsított jogellenes magatartást, nem szegte meg a felperessel kötött bankszámlaszerződést, ezért az átutalás teljesítéséért kártérítés fizetésére nem kötelezhető.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes a felperessel kötött betéti szerződéseket sem szegte meg. Az iratokból megállapítható volt, hogy az 1992. november 22-én adott átvezetési megbízással az álképviselő a lekötés időtartamának lejártát megelőzően intézkedett, ezért tartalmát tekintve az általános üzleti feltételek 6.3.3 pontja szerint valójában felmondta a Ptk. 530. §-a szerinti betéti szerződéseket.
Az átvezetési megbízásokból az az adat, hogy a felmondás pontosan milyen betétekre vonatkozott, kétséget kizáróan megállapítható volt. Tekintve, hogy az átvezetési megbízások valamennyi esetben tartalmazták a betéti szerződésekben szereplő főkönyvi számla és az alszámla adatait, az ügy mikénti elbírálása szempontjából nincs jogi relevanciája annak, hogy az alperes a közölt adatokat az átvezetéshez nem tartotta megfelelőnek, és azokat kijavította. A javítások a betéti szerződésben fel nem tüntetett ún. jelölőszámra, továbbá az alperes olyan pénzforgalmi jelzőszámára vonatkoztak, amelyeket az átvezetési megbízáson annak bal oldalán a megbízó maga is feltüntetett, ezért az átvezetési megbízások kijavítása az alperes kártérítési felelősségét nem alapozza meg. Az átvezetési megbízásokon szerepelt, és az alperesnél ismert volt az a számlaszám is, amire a betétben lévő összegeket az átvezetés kapcsán jóvá kellett írni, ezért az alperesnek az átvezetési megbízásokat nem kellett visszaküldenie. Nem volt jogellenes a részéről az a magatartás, hogy a képviselő felismerhető akaratának megfelelően az átvezetési megbízások adatait módosította, illetőleg átcsoportosította.
Az alperesnek kellő gondosság mellett nem kellett tudnia arról, hogy az átutalási, illetőleg az átvezetési megbízások álképviselőtől származnak. Az alperes alkalmazottja 1993. november 22-én telefonon közölte a felperes operatív ügyintézőjével, M. G.-nével mind az átvezetési, mind pedig az átutalási megbízások beérkezését. A vele történt megállapodás szerint küldte vissza - más okból - a felperesnek az 1993. november 22-én benyújtott átutalási megbízást. Ezt követően a felperestől az átvezetési és az újabb átutalási megbízások teljesítését megelőzően - 1992. november 26-áig - bizonyíthatóan olyan visszajelzést nem kapott, amelyből arra következtethetett volna, hogy az átutalási megbízás illetéktelen személytől származik. A felperes bankszámlájáról az összeg kiutalását egyetlen módon lehetett volna megakadályozni, nevezetesen úgy, hogy amikor a felperes november 22-én a megbízások beérkezéséről tudomást szerzett, a legrövidebb úton haladéktalanul értesíti az alperest arról, hogy a megbízás nem tőle származik. Ezzel szemben a felperes csak az 1993. november 26-án keltezett és postai úton kézbesített levéllel tájékoztatta az alperest az álképviselő eljárásáról. Ezt a levelet az alperes bizonyítottan november 29-én, olyan időpontban kapta kézhez, amikor a 36 millió Ft-nak nemcsak az átutalása, hanem a Magyar Kereskedelmi Bank fiókjánál a kifizetése is megtörtént. Helytállóan utalt ezért az alperes arra, hogy a felperest ért kár az álképviselő eljárásán kívül a felperes mulasztásával áll okozati összefüggésben.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatásával az alperes kötelezését kérte 38 175 000 Ft és ennek 1993. február 15-től járó törvényes kamatai megfizetésére, valamint perköltsége megtérítése. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 530. §-át, az 529. §-ának (1) bekezdését, a 318. §-ának (1) bekezdését és az ennek folytán alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdését, továbbá a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló - többször módosított - 1991. évi LXIX. tv. (Ptv.) 1993 novemberében hatályos 46. §-ának (1) bekezdését, valamint az úgyszintén többször módosított 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés ebben az időben hatályos 27. §-ának (2) bekezdését és 30. §-át, illetve az itt megjelölt 1. számú melléklet I. pontjának 2. és 10. alpontját.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogvita elbírálásánál nem vehetők figyelembe az alperes 402/1988. számú ügyviteli utasításában foglaltak, mert ennek tartalmáról a felperesnek nem volt tudomása, az nem vált a szerződés részévé. A 18 millió Ft összegű betétszerződésre vonatkozóan előadta, hogy a felek jogviszonyában az MNB utasítás 30. §-a szerint az 1. számú melléklet 1. pontjában szereplő pénzforgalmi jelzőszám fogalom-meghatározása jelentős, amelynek az átvezetési megbízáson pontosan szerepelnie kell. Miután a 18 millió Ft-ra vonatkozóan betétszerződést kötött az alperessel, a pénzforgalmi jelzőszámokhoz hozzá tartozott az alszámla számának megjelölése is. Az alperes által elfogadott és kijavított 18 millió Ft-os betétre vonatkozó visszavezetési megbízáson 7007-es alszámlaszám szerepelt, mely egy megszüntetett betétnek volt az alszámlaszáma, ezt javította az alperes a helyes 7038 számú alszámlaszámra ahelyett, hogy az átvezetési megbízásokat visszaküldte volna. Az MNB jogi főosztályától beszerzett szakvélemény is ez utóbbi eljárást tartotta helyesnek, melyet azonban a Legfelsőbb Bíróság nem fogadott el, de annak indokát nem adta. Így tehát a másodfokú bíróság megsértette indokolási kötelezettségét is. A részben tévesen kiállított, szabálytalan átvezetési megbízásokból, valamint a V.-né nevű alkalmazottján keresztül birtokába került információk alapján a banknak az átvezetési megbízás és a távirati átutalás tényét kétségesnek kellett volna tekintenie, és annyi elvárható lett volna az alperestől, hogy a kapott valamennyi megbízásra vonatkozóan megerősítést, de legalább felvilágosítást kér a bankszámla felett intézkedésre jogosult felszámolótól.
Az elsőfokú bíróságnak helyes volt a megszüntetett betétekkel és ezek kamatával kapcsolatos ítéleti rendelkezése, és jogszabálysértő a másodfokú bíróság ezzel ellentétes döntése, különösen azért, mert a másodfokú bíróság is elfogadta és a tényállás részévé tette V. I.-né tanúvallomását is.
A felperes sérelmezte a másodfokú ítélet 11. oldalán írtakat, mely szerint az átvezetési megbízások valamennyi esetben a betéti szerződésekben szereplő főkönyvi számla és alszámla adatait tartalmazták, miután a 18 millió Ft-ra vonatkozóan átvezetési megbízás egy másik, már megszűnt alszámlaszámát tüntette fel. Tévesnek és jogszabálysértőnek állította a másodfokú ítélet indokolása 10. oldalának második bekezdésében foglaltakat is a banktitokkal kapcsolatosan. Előadta, hogy a felek bankszámlaszerződésének részét képező általános üzleti feltételek 6.3.3 pontja szerint "azonnali hatályú felmondás esetén a betét visszavezetését vagy készpénzben történő felvételét a magánszemélyek kivételével a felvétel előtt 2-4 banki munkanappal be kell jelenteni a banknak". Téves a másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy a bank az általános üzleti feltételek szerint minden esetben a négy banki nap eltelte után teljesíti az azonnali hatályú felmondást. Ezt az időpontot nem az üzleti feltétel, hanem ennek keretei között a megkötött betéti szerződések tartalmazzák. A Ptk. 46. §-ának (1) bekezdése szerint banktitok minden olyan, a pénzintézet rendelkezésére álló adat, amely a pénzintézet egyes ügyfeleinek gazdálkodására, vagyoni helyzetére, személyi körülményeire vagy a pénzintézettel kötött szerződéseire vonatkozik. Ez utóbbit az alperes nem vitásan kiszolgáltatta olyan személy részére, akinek ez irányú jogosultságáról nem győződött meg. Alkalmazottja ugyanis telefonon szolgáltatott ki erre vonatkozóan információt az őt felhívó ismeretlen személy részére anélkül, hogy annak a személynek - akár telefonon történő visszahívás útján - ez irányú jogosultságáról megkísérelt volna meggyőződni.
A felperes szerint nem róható a terhére az, hogy az általa részletesen nem ismert átvezetési megbízásokra vonatkozóan rendelkezést nem tett, hiszen az alperes konkrét összegeket nem közölt a felperes megbízottjával. A három átvezetési megbízás visszaküldése a részére az 1993. november 26-ai banki postával történt, melyet november 29-én kapott meg, amikor már az általa tett 1993. november 26-ai rendelkezés elküldése a bank részére megtörtént. Arról tehát nem volt tudomása, hogy három lekötött betétjét - egyébként szerződésbe ütköző módon - ismeretlen személy felmondta, és ezen összeg átvezetése a bankszámlára folyamatban van. A fentiekre figyelemmel a felperest intézkedés elmulasztása miatt felelősség nem terheli.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgált jogerős ítélet az alábbiak miatt törvénysértő.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére anyagi és eljárási szabály megsértése egyaránt alapot adhat. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében mérlegeli.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint a másodfokú bíróság okszerűtlen mérlegeléssel állapította meg az alperes szerződésszegésének hiányát, illetve azt, hogy a felperest ért kár - az álképviselő eljárásán kívül - kizárólag a felperes mulasztásával áll okozati összefüggésben. A Ptk. 4. §-a szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése értelmében a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést. A (3) bekezdés rendelkezése szerint pedig a felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni.
A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének - ha a jogszabály kivételt nem tesz - nincs helye. A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítés általános szabályai között található a károsultnak a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében követendő eljárására vonatkozó rendelkezés is. Eszerint a károsult ezen a téren úgy köteles eljárni, ahogyan az az adott helyzetben elvárható, és nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget [Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése]. Kártérítési igény érvényesítése esetén a károsultnak kell bizonyítania, hogy a károkozó jogellenes magatartásával okozati összefüggésben őt kár érte, a károkozónak pedig azt, hogy a károkozása nem volt vétkes.
A perbeli esetben a kár bekövetkezése nem kétséges, hiszen a betéti szerződések idő előtti megszüntetése miatt a felperes elesett attól a betéti kamattól, amelyre egyébként számíthatott. Az átutalási megbízás teljesítése folytán pedig a felperes végérvényesen elveszítette az alperesnél elhelyezett 36 millió Ft összegű pénzeszközét. Ezért a felülvizsgálati kérelem tükrében a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság azt vizsgálta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékoknak a Pp. már hivatkozott rendelkezésének megfelelő mérlegelése alapján okszerű-e a jogerős másodfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy az alperes - a felek közötti szerződés teljesítése során - nem követett el olyan szerződésszegést, nem tanúsított olyan jogellenes magatartást, amely részben vagy egészben közrehatott a felperes károsodásában.
A felülvizsgálati bíróság megítélése szerint a Ptk.-nak a teljesítésre vonatkozó már hivatkozott rendelkezéséből kiindulva, és a felek konkrét szerződését vizsgálva - amelynek részévé váltak az alperes ún. általános üzleti feltételeinek előírásai is - az állapítható meg, hogy az alperes a saját szabályzatához képest is több olyan szerződésszegést követett el, amelyek a felperes kárával közvetlen okozati összefüggésben állnak. Az általános üzleti feltételek 4.2.1 pontja szerint minden megbízásnak és rendelkezésnek egyértelműen tartalmaznia kell a teljesítéshez szükséges adatokat. A 4.2.3 pont értelmében a bank a teljesítést megelőzően köteles meggyőződni arról, hogy a terhelendő bankszámla elnevezése és pénzforgalmi jelzőszáma megegyezik-e. A 4.2.5 pont szerint a bank a megbízást az ok pontos megjelölésével visszaküldi, ha felismeri, hogy azt tévesen vagy hiányosan állították ki. Azt, hogy a megbízás teljesítéséhez szükséges adatok nem voltak egyértelműek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az alperes csak különböző - általa végzett - javítások után találta a megbízásokat teljesíthetőnek. A 18 millió Ft összegű betét felszabadítására vonatkozó megbízás esetében pedig a megbízó rendelkezése egyáltalán nem volt egyértelmű, mert egy olyan alszámlaszámot jelölt meg, amely korábban már megszüntetésre került. A felek jogviszonyára irányadó szerződés feltételeiből kiindulva, de a szerződés teljesítésénél a banki tevékenységet végző megbízottól elvárható magatartás követelményei alapján is az alperes a megbízó erre irányuló tájékoztatása, utasításának megkérése és annak kifejezett rendelkezése hiányában automatikusan nem javíthatta volna ki az átvezetési megbízásokat. A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes az átvezetési megbízások napján telefonon beszélt a felperes ügyintézőjével, akivel közölte, hogy az átvezetési megbízások csak négy banki nap után teljesítők. Azt azonban nem közölte, hogy a megbízásokat hiányosan, illetve hibásan állították ki, és nem kért utasítást arra, hogy az adatok pontos, egyértelmű megjelölése végett visszaküldje-e az átvezetési megbízásokat. Csak az ún. távirati átutalási megbízás visszaküldését találta szükségesnek. Vita esetén annak megítélése, hogy egy banknak adott megbízás az adott körülmények között egyértelműen tartalmazza-e az annak teljesítéséhez szükséges adatokat, olyan banktechnikai szakkérdés, amelyben a bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményének megállapításai - ennek indokolása nélkül - nem hagyhatók figyelmen kívül. Márpedig az MNB szakértői véleménye szerint a bank akkor járt volna el helyesen, ha a hibásan kiállított átvezetési megbízásokat teljesítés nélkül visszaküldi a kiállítónak. A másodfokú bíróság nem adta indokát, hogy ezt a szakértői megállapítást miért hagyta figyelmen kívül, vagy rekesztette ki az általa mérlegelt bizonyítékok közül. Az ezzel kapcsolatos indokolási kötelezettség elmulasztását tehát a felperes indokoltan kifogásolta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - a szakértői véleményt is értékelve - azt állapította meg, hogy az alperesnek az ún. átvezetési megbízások automatikus kijavítása terén tanúsított magatartása a szerződés megszegésének minősülő jogellenes magatartás, és az ezzel okozott kár megtérítése alóli mentesüléshez nem kellő alap az, hogy ügyintézője - a bank belső utasítására tekintettel - a megbízások visszaküldése helyett azok javítása és azt követő teljesítése mellett döntött.
A megbízások bank általi kijavítása, illetve teljesítése hiányában a felperes joggal számíthatott volna - a betéti szerződések tartalma, a betéti kamatok %-os aránya és a lekötési időtartam figyelembevételével - az elsőfokú bíróság által kiszámított, a felek által nem vitatott összegű betéti kamatra, de attól elesett, ezért a felülvizsgálati bíróság a jogellenes alperesi magatartás és a bekövetkezett kár között a közvetlen okozati összefüggést az elsőfokú bírósággal egyezően megállapíthatónak találta.
A másodfokú bíróság okszerűtlen mérlegeléssel jutott arra a következtetésre is, hogy az alperes nem követett el olyan szerződésszegést, ami - akárcsak részben is - okozati összefüggésben állt a felperes további - 36 millió Ft összegű - nem vitásan bekövetkezett kárával.
A feleket terhelő együttműködési kötelezettség alapján, valamint az általános üzleti feltételek idevonatkozó 1.5.1 pontja értelmében - amely szerint a bank mindenkor az üzletfél érdekének az adott körülmények között lehetséges legteljesebb figyelembevételével és az elvárható legnagyobb gondossággal jár el - az adott esetben a banktól elvárható magatartás az lett volna, hogy a távirati átutalási megbízás mellett az ún. átvezetési megbízásokat is visszaküldi a megbízónak, de legalábbis kifejezett utasítást kér tőle azok hibáinak kijavításához. V. I.-né tanúvallomásából megállapíthatóan ugyanis - amely szerint M. G.-né felperesi ügyintéző az 1993. november 22-i telefonbeszélgetés során közölte vele, hogy L. úrnak (aki a felperes felszámolását végző kft. ügyintézője volt és ilyenként jogosult volt a felperes számlái felett rendelkezni) nem volt tudomása a betétfelmondásokról - az alperes előtt kétségesnek kellett volna lennie a megbízások teljesíthetősége.
A betéti szerződések felmondási idejét az általános üzleti feltételek 6.3.3 pontja szerinti keretek között (2-4 nap) a felek konkrét szerződése határozta meg négy banki napban. Nem helytálló tehát az alperesnek arra való hivatkozása, hogy miután az általános üzleti feltételek kikötései publikusak, bárki tudomást szerezhetett arról, hogy az adott esetben hány napon belül rendelkezhetett a megbízó a lekötött pénzeszközeivel. Kellő gondossággal eljárva az alperes a telefonon érdeklődő személy jogosultságának tisztázása nélkül - ami pl. telefoni visszahívással is megoldható lett volna - nem szolgáltathatott volna ki a felek szerződésének lényeges, konkrét kikötésére vonatkozó adatokat. Ezzel a jogosulatlan magatartásával az alperes lehetővé tette, hogy a telefonon érdeklődő pontos ismereteket szerezzen arról, hogy hány nap múlva fog a felperes bankszámláján megjelenni a korábban lekötött betét. Ezt követően pedig az alperes a részére az 1993. november 26-án adott második távirati átutalási megbízást anélkül teljesítette, hogy azon feltüntetésre került volna az általános üzleti feltételek 4.2.1 pontjában megkövetelt, a megismételt megbízást egyértelművé tevő megjelölés. Az alperes fenti mulasztásai tették lehetővé, hogy az átvezetési megbízások már ismertetett szabálytalan teljesítése következtében a felperes bankszámláján megjelent összeg - az előzőek miatt ugyancsak szabálytalannak minősülő második átutalási megbízás teljesítésével - végérvényesen elkerüljön a felperes számlájáról.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint az alperes előbb részletezett jogellenes magatartása és a felperes károsodása közötti okozati összefüggés szintén egyértelműen és közvetlen módon megállapítható.
A károsult azonban nemcsak a jogellenességet és ennek a kár bekövetkezésével fennálló okozati összefüggését, hanem azt is bizonyítani tartozik, hogy a kár elhárítása érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 340. § (1) bek.]. Ebből a követelményből kiindulva az adott körülmények között a felperestől elvárható lett volna, hogy amikor a bank telefoni értesítése időpontjában (1993. november 22-én) tudomást szerzett az alpereshez a nevében beérkezett megbízásokról, azonnal és egyértelműen intézkedjen a megbízások teljesítésének leállításáról. Ezzel szemben a felperes bevárta, amíg a bank az átutalási megbízást hozzá postai úton visszaküldi, majd amikor ezt megkapta, csak postai úton kézbesített levélben tette meg a szükséges intézkedést, amely már olyan időpontban érkezett az alpereshez, amikor az átvezetési megbízások teljesítése és a pénznek a felperes számlájáról való átutalása megtörtént. Ezért a felülvizsgálati bíróság a kárnak azt a részét, amely a fenti felperesi mulasztással okozati összefüggésben merült fel, és amelyet a Pp. 206. §-a szerinti mérlegeléssel 50%-os mértékűnek ítélt meg, a felperes közrehatásaként értékelte a kára keletkezésében.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ennek megfelelően a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályon kívül helyezte, és új határozatot hozott, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az átvezetési megbízások teljesítése miatt a felperes javára az elsőfokú bíróság által megítélt kártérítés összegét 50%-kal mérsékelve 1 087 500 Ft-ra leszállította, ugyanakkor az alperest a felperes 36 millió Ft összegű további kára 50%-ának megfelelő 18 millió Ft kártérítés és kamata megfizetésére is kötelezte. Ezen utóbbi összeg után a kamatfizetés kezdő időpontját 1994. szeptember 30. napjában határozata meg, mert a felperes az eredetileg megállapítás iránt előterjesztett keresetét csak az 1994. szeptember 30-i elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyvben változtatta meg oly módon, hogy az előbbi összeg és kamata megfizetésére irányuló marasztalási igényt is érvényesítette.
Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásának következménye az, hogy a felperes az érvényesített kárának a saját felróható magatartásával összefüggő és azzal arányban álló részét maga köteles viselni. Ennyiben tehát felülvizsgálati kérelme nem bizonyult alaposnak.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/B. §-a folytán alkalmazandó 81. §-ának (1) bekezdése értelmében az első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapítható pernyertesség, illetve perveszteség arányában rendelkezett ezeknek a költségeknek a viseléséről, illetve megfizetéséről. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.005/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás