KK BH 1997/507
KK BH 1997/507
1997.10.01.
Önmagában az ingóság állami tulajdonba vétele nem jogosít kárpótlásra [1991. évi XXV. tv. (Kpt. I.) 3. §; 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 5. §].
A felperes az 1991. október 1-jén kelt, az alpereshez 1991. október 4-én benyújtott adatlapon kárpótlási igénybejelentéssel élt arra alapítottan, hogy az édesapja tulajdonát képező ingatlanon lévő, egy alkalmazottat foglalkoztató szeszfőzde állami tulajdonba került.
A megyei kárrendezési hivatal 1992. december 1-jén kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította. Ezen elsőfokú határozatot az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal 1993. május 5-én kelt határozatával helybenhagyta, rámutatva arra, hogy fellebbezésében a felperes csupán a szeszfőzde berendezése után kért kárpótlást, melyre a kárpótlási törvény végrehajtására kiadott 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 5. §-a értelmében nincs lehetőség.
Ezen alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet a városi bíróság 1993. december 16-án kelt ítéletével elutasította, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapította, hogy a felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a bírósági eljárás során nem csatolt olyan okiratot, amely bizonyította volna azt, hogy édesapjától az annak tulajdonában volt szeszfőzdét állami tulajdonba vették.
A felperes az 1994. március 7-én kelt adatlapon ismételten kárpótlás iránti igénybejelentéssel élt az alperesnél. Az adatlapon a korábbi ingatlan-nyilvántartási adatokat tüntette fel, ezúttal azonban azt közölte, hogy az alkalmazottak száma két fő volt, és az üzem állami tulajdonba vételéről a megyei tanács vb 1952. március 19-én kelt határozata rendelkezett.
A megyei kárrendezési hivatal 1995. február 14-én kelt határozatával a felperes kárrendezés iránti kérelmét elutasította, mert úgy találta, hogy a jogelőd tulajdonának állami tulajdonba vételét a felperes nem tudta igazolni.
Az alperes az 1995. április 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy az állami tulajdonba vétel ténye és jogszabályi alapja továbbra sem nyert igazolást.
A felperes keresetében az alperes, határozatának felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését és az igényének helyt adó határozat hozatalát kérte. Továbbra is állította, hogy édesapjának szeszfőzdéjét 1951. évben államosították, és a helyi ÁFÉSZ kezelésébe adták. Az állami tulajdonba vételről szóló okiratot nem tudott csatolni, de kérte az általa csatolt tanúnyilatkozatok tartalmának figyelembevételét.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint a felperes az újonnan lefolytatott közigazgatási eljárás, illetőleg a bírósági eljárás során sem csatolt olyan, a 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 18. §-a (1) bekezdésében meghatározott okiratot, amely bizonyította volna azt, hogy édesapjától a tulajdonában volt szeszfőzdét állami tulajdonba vették. A felperes által a keresetlevélhez mellékelt két írásbeli tanúnyilatkozat az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem elegendő, és nem megfelelő bizonyíték annak alátámasztására, hogy a felperes édesapjának tulajdonában volt szeszfőzdét a törvény által megjelölt jogszabályok valamelyikének alkalmazása során állami tulajdonba vették volna.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta, kiemelve, hogy a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a bírósági eljárásban az általa hivatkozott állami tulajdonba vételt nem tudta igazolni.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatala iránt. Kérelmében előadta, hogy az édesapja tulajdonát képező szeszfőzde 1952. március hónapban a 4247/1949. (IX. 22.) MT rendelet alapján állami tulajdonba került, minden ellenszolgáltatás kifizetése nélkül. Kérte, hogy a bíróság a szeszfőzdében volt felszerelési tárgyak után 200 000 Ft, míg az ott alkalmazott két személy után fejenként 150 000 Ft, összesen 500 000 Ft kárpótlást állapítson meg részére, ugyanis igényét nem az ingatlanra, hanem ingóságokra (felszerelési tárgyakra) és a két alkalmazottra nyújtotta be. Kérte figyelembe venni azt is, hogy becsatolta a B.-i Levéltártól azt az igazolást, mely szerint összesen 32 szeszfőzdét vettek állami tulajdonba, melyek közül a 23. számmal megjelölt volt elhalt édesapja tulajdona.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rá kíván mutatni arra, hogy a Megyei Képviselő-testület Megyei Levéltára Fióklevéltára által 1996. április 24-én kiadott fénymásolat szerint a megyei pénzügyőr parancsnokság 1952. március 19-én 599-7/1/1952. hivatkozási számon közölte a megyei tanács vb élelmiszer-ipari osztályával a megye területén lévő magán- és szövetkezeti kezelésben lévő szeszfőzdék névsorát. Ezen - összesen 42 tételből álló - névsorban 23. tételszám alatt van feltüntetve Cs. Ferenc T. 184. szám alatti lakos. Ebből a hivatalos iratból tehát csak arra vonható le következtetés, hogy 1952. március hó 19-én a megyei pénzügyőr parancsnokság Cs. Ferencet, mint magánkezelésben lévő szeszfőzde tulajdonosát tartotta nyilván. Nem igazolja ugyanakkor az okirat azt, hogy Cs. Ferenc tulajdonát képező magánszeszfőzde állami tulajdonba került volna.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt. I.) a vállalkozások, és a termőföldek tekintetében teszi lehetővé a kárpótlást, figyelemmel arra is, hogy a kár mértékének meghatározására vonatkozó szabályai - a 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet ide vonatkozó rendelkezéseivel együtt - csak ezen vagyonelemek átalányértékének meghatározását szabályozzák. Az ingóságok értékét - a Kpt. I. 3. §-ának (3) bekezdése szerint, a Kpt. I. 3. §-ának (1) és (2) bekezdésében szabályozott átalányérték magában foglalja.
A 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-a csak az állami tulajdonba vett üzem után járó kárpótlás megállapítása kapcsán említi a gazdasági tevékenység folytatásához szolgáló termelő-berendezést, mint ingóságot, de egymagában az ingóság állami tulajdonba vétele esetére kárpótlás mértékének meghatározására nem ad lehetőséget. Ezen jogszabályalkotói szándékot támasztja alá az a tény is, hogy az 1992. évi XXIV. törvény végrehajtásának tárgyában kiadott 92/1992. (VI. 10.) Korm. rendelet 7. §-a szerint a kárpótlási igény előterjesztésére kötelezően igénybe veendő nyomtatvány ("adatlap") csak az alkalmazottak száma vagy üzem, illetőleg vállalat alapterülete után teszi lehetővé kárpótlási igény érvényesítését, de üzemi berendezések, mint ingóságok után nem.
Ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletében helyesen rámutatott, a felperes korabeli okirattal az államosítás tényét nem tudta bizonyítani, ugyanakkor az általa csatolt tanúnyilatkozatok tartalmát az elsőfokú bíróság helyesen nem találta megfelelő és elegendő bizonyítéknak az állami tulajdonba vétel tényének, idejének és jogcímének igazolásával. S. Sándor tanú 1995. március 31-én kelt nyilatkozatában azt adta elő, hogy az állami tulajdonba vételre 1951-ben 5997/52. számú határozattal került sor, míg az 1996. július 23-án kelt nyilatkozatában az állami tulajdonba vétel időpontját 1952 márciusában jelölte meg azzal, hogy arra a 4247/1949. (IX. 22.) MT rendelet alapján került sor.
A 4247/1949. (IX. 22.) MT rendelet az egyes vállalatok felszámolásának szabályozásáról szólt azzal, hogy az egyéni cégekre az illetékes miniszter rendelhette el a felszámolást. Erre figyelemmel egyedül a tanúnyilatkozat tartalma nem elégséges annak bizonyítására, hogy az állami tulajdonba vétel ezen jogszabály alapján történt, figyelemmel arra is, hogy a tanú által megjelölt határozatszám - a fent már kifejtettek szerint - nem állami tulajdonba vételről rendelkező határozat száma.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná, ezért a másodfokú jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 28.205/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás