BK BH 1997/509
BK BH 1997/509
1997.11.01.
A Btk.-nak a fiatalkorú javítóintézeti nevelésére vonatkozó új rendelkezései az adott esetben enyhébbek lehetnek, így az új törvényi rendelkezés hatálybalépése előtt elkövetett cselekmények elbírálásánál az új törvényt kell alkalmazni, figyelemmel arra is, hogy az újabb rendelkezés értelmében az ideiglenes elbocsátás időpontját az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításával kell megállapítani [Btk. 2. §, 108. § (2) bek., 118. § (2) bek., 120/B. §; 1995. évi XLI. tv. 3. §, 7. §; Be. 284. § (1) bek., 291. § (3) bek.].
A városi bíróság, mint fiatalkorúak bírósága az 1995. október 18-án kihirdetett ítéletével a terheltet - a korábbi próbára bocsátást megszüntetve - folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette, folytatólagosan elkövetett rablás bűntette és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 2 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, és az 1995. április 19-től október 18-ig előzetes fogva tartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.
A megyei bíróság az 1996. április 10-én kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta: a terheltnek az elsőfokú bíróság által zsarolásként értékelt cselekményeit folytatólagosan elkövetett rablás bűntettének minősítette; a terhelt bűnösségének a megállapítását mellőzte, és a javítóintézeti nevelését rendelte el.
A legfőbb ügyész a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt okból - anyagi jogszabálysértésre alapítottan - a terhelt javára felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Indítványozta a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és e bíróságnak új eljárás lefolytatására utasítását, valamint a terhelt fogva tartása kérdésében történő állásfoglalást. A tárgyaláson részt vevő ügyész a felülvizsgálati indítványt akként tartotta fenn, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.
A nyilvános ülésen a védő egyetértett a legfőbb ügyész jogi álláspontjával.
A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a terhelt az ítéleti tényállásban terhére megállapított vagyon elleni bűncselekményeket 1994. május 1-jén, 1995 márciusában, április 6-án és április 7-én követte el, a próbára bocsátással jogerősen befejezett végzés alapjául szolgáló bűncselekményt pedig 1994. október 14-én valósította meg. Az elkövetési időpontokból kitűnik, hogy a fiatalkorú valamennyi bűncselekményt a Btk. 118. §-ának az 1995. évi XLI. törvény által módosított rendelkezése hatálybalépése, vagyis 1995. szeptember 1. napja előtt követte el.
A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás során az elsőfokú ítéletet a fiatalkorú terhelt javára - a minősítéseket is érintően - megváltoztatva a fiatalkorú javítóintézeti nevelését rendelte el, az 1978. évi IV. törvény 118. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, így annak a tartamát nem határozta meg. A határozatát azzal indokolta, hogy a terhelt a cselekményeinek az elkövetésekor a gyermekkort, a büntethetőség határát alig haladta meg, ezért eltúlzott a vele szemben kiszabott 2 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása. A fiatalkorú vádlott eredményes nevelése érdekében a bűnösség megállapítása mellőzésével látta alkalmazhatónak a Btk. 118. §-a szerinti intézkedést. Utalt arra is, hogy az elkövetéskor hatályos anyagi jogi rendelkezések alapján döntött a javítóintézeti nevelés kérdésében, mivel az intézkedés tartamát nem kellett meghatároznia, de annak a legrövidebb tartama 1 év.
Minden olyan esetben, amikor a bűncselekmény elkövetése és az annak elbírálása közötti időben a büntető anyagi jogi rendelkezések körében változás következik be: az eljáró bíróságnak vizsgálnia kell a Btk. 2. §-a szerint az új törvény visszaható hatályát. Az adott esetben a másodfokú bíróság nem adta ugyan indokát a Btk. 2. §-a alkalmazhatóságának, az intézkedés meghozatalának az indokolásából azonban az tűnik ki, hogy az időbeli hatály kérdésével érdemben foglalkozott, de az álláspontja téves jogértelmezésen alapult.
A bűncselekmények elkövetésekor hatályban volt törvény értelmében a bíróság javítóintézeti nevelés tartamát nem határozta meg, de annak 1 évi legrövidebb tartama azt jelentette, hogy ekkor nyílt meg az ideiglenes elbocsátásnak a Btk. 118. §-ának (3) bekezdése szerinti lehetősége. Az ideiglenes elbocsátás feltételeinek a hiányában vagy annak az eredménytelensége esetén azonban a javítóintézeti nevelés végső soron addig tarthatott, amíg a fiatalkorú a 19. életévét be nem töltötte.
Az 1980. január 14-én született terheltnek az 1996. november 21-i intézeti befogadásától számítva, több mint 2 éve van hátra a 19. életéve betöltéséig. Ezt az időt - az elkövetés idején hatályban volt törvény szerint - nem rövidíti le az előzetes fogva tartásban töltött idő, mert a határozatlan idejű javítóintézeti nevelés, mint intézkedés esetén a kényszerintézkedés beszámítására nem volt lehetőség.
A javítóintézeti nevelés szabályait az új törvényi módosítás alapjaiban megváltoztatta, és ezáltal a javítóintézeti nevelés - mely egy évtől három évig terjedhet - határozott idejű intézkedéssé vált (1995. XLI. tv. 3. §). A fiatalkorút tehát, ha a 19. életévét betöltötte, a javítóintézeti nevelésből el kell bocsátani. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az új törvény rendelkezései a fiatalkorúra vonatkozóan az adott esetben enyhébb elbírálásra nyújtanak lehetőséget. Az elbíráláskor hatályban levő törvény az adott esetben annak ellenére is kedvezőbb a vádlottra, hogy eszerint az ideiglenes elbocsátás egyik feltétele a javítóintézeti nevelés fele tartamának a letöltése. Ehhez képest a 2 évet meghaladó tartamban megállapított javítóintézeti nevelés esetében az ideiglenes elbocsátás várakozási ideje meghosszabbodik, és több lesz, mint 1 év; ezzel szemben a korábbi törvényi rendelkezés alapján az ideiglenes elbocsátás várakozási ideje 1 év is lehetett.
A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések értelmében az ideiglenes elbocsátás időpontját a fiatalkorú által előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításával kell megállapítani.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság rövid úton megkereste a megyei bíróság büntetés-végrehajtási irodáját, és az onnan nyert tájékoztatás szerint a terhelt 1995. április 10-étől 1995. december 15-éig állt az előzetes letartóztatás hatálya alatt. Ezekre az adatokra tekintettel a fiatalkorú terhelttel szemben a határozott időtartamú javítóintézeti nevelés alkalmazása esetén az előzetes fogva tartásban eltöltött 7 hó 28 nap beszámítása folytán az ideiglenes elbocsátás várakozási ideje akkor sem lenne 1 évnél hosszabb, ha az intézeti nevelés tartama elérné a 3 éves felső határt. A Legfelsőbb Bíróság ezért a megyei bíróság által felsorakoztatott alanyi és tárgyi enyhítő és súlyosító tényezőkre tekintettel - egyetértve a legfőbb ügyész módosított felülvizsgálati indítványában kifejtettekkel - a terhelttel szemben 2 évi javítóintézeti nevelést rendelt el. A Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján pedig megállapította, hogy a másodfokú bíróság - az előbbiekre figyelemmel - az ügydöntő határozatát a Be. 284. §-ának (1) bekezdésében írt anyagi jogi szabálysértéssel hozta meg, ezért azt megváltoztatta, és a Be. 291. §-ának (3) bekezdése alapján a nyilvános ülésen maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A törvény új rendelkezését alkalmazva a terhelttel szemben 2 évi javítóintézeti nevelést rendelt el. (Legf. Bír. Bfv. V. 146/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás