BK BH 1997/512
BK BH 1997/512
1997.11.01.
I. A jogos védelmi helyzet megállapítása szempontjából a jogtalan támadás fogalma alá vonható a sértett részéről tanúsított olyan passzív magatartás is, amely a jogellenes állapot további fenntartását célozza [Btk. 29. §].
II. Ha a fegyveres emberrablást megvalósító személyeknek a terheltek életét közvetlenül fenyegető támadását a fogva tartottak úgy hárítják el, hogy a fogva tartó személy életét kioltják: jogos védelem címén felmentésnek van helye [Btk. 29. § (1) bek., 175/A. § (2) bek. b) pont; Be. 214. § (3) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság az 1996. évi július 1. napján kelt ítéletével az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, és ezért az I. r. vádlottat 6 hónapi börtönbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra;
a II. r. vádlottat 8 hónapi börtönbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott orosz állampolgár, 1992. óta tartózkodik és él Magyarországon, meg nem határozható kereskedelmi és üzleti tevékenységet folytatott, meglehetősen jó anyagi körülmények között élt, és a felesége, valamint egy kiskorú gyermeke is 1994. évben Magyarországra költözött. Ugyanezen év novemberében Magyarországra hívta a féltestvérét, a II. r. vádlottat, hogy ő is részt vegyen az általa folytatott üzleti-kereskedelmi tevékenységben.
Az I. r. vádlott 1994 decemberében ismerkedett meg öt orosz állampolgárságú személlyel, akikről tudta, hogy nem legális üzleti tevékenységet folytatnak Magyarországon. 1994. december 6-án az öttagú orosz állampolgárságú társaságból az egyik - Grósz néven ismert - személy találkozóra hívta az I. r. vádlottat az általuk bérelt budapesti lakásba. Az I. r. vádlott felment a lakásba, ahol az öt orosz személy már várta, és először üzleti tárgyalásokat folytattak, majd ezt követően az I. r. vádlottat durván bántalmazták, megverték, összerugdalták, megöléssel fenyegették, miközben nagy összegű pénzt követeltek tőle. A kezeit hátrakötözték, majd lementek az utcára, ahol a Volvo típusú gépkocsiban a féltestvére, a II. r. vádlott várakozott. Közölték vele, hogy ő is menjen fel az említett lakásba, mert a testvére, az I. r. vádlott szeretne beszélni vele. A II. r. vádlott erre felment a lakásba, ahol őt is megöléssel, bántalmazással és különböző kínzási módszerekkel fenyegették meg. Még ezen a napon az I. r. vádlottnak - feltehetően - heroin tartalmú injekciót adtak be, s közölték vele, hogy a továbbiakban naponként fog ilyen tartalmú injekciót kapni. Ezt követően az I. r. és a II. r. vádlottat 1994. december 9. napjáig a lakásban fogva tartották, és hátratett kézzel egymáshoz bilincselték őket.
1994. december 9-én az öt orosz állampolgárságú személy közül négyen eltávoztak a lakásból, egyedül B. V. maradt a lakásban az összebilincselt vádlottakkal. B. V. fegyverrel is rendelkezett, és a televíziót nézte, amikor az összebilincselt vádlottak az őrzőjük engedélyével kimentek a WC-re, ahol az I. r. vádlottnak sikerült a rajta levő bilincset meglazítani és azt a kezéről lehúzni. Ekkor megállapodtak abban, hogy megtámadják a televíziót néző B. V.-t oly módon, hogy a II. r. vádlott hátulról, az I. r. vádlott pedig elölről fogja lefogni az őrző személyt. A megbeszélésüknek megfelelően, amikor visszamentek a szobába, mindketten ráugrottak a sértettre. A II. r. vádlott hátulról átölelte a derekánál, az I. r. vádlott pedig a nyakát próbálta leszorítani, miközben felkapott egy 2,5 kg súlyú üveg hamutartót, és azzal nagy erővel ütlegelni kezdte a sértett fejét és arcát. A dulakodás során a II. r. vádlott felkapott egy 11,5 cm pengehosszúságú kést és azzal három ízben hátba szúrta a sértettet. Ezt követően az I. r. vádlott kitörte a konyha bukóablakát, és azon keresztül elmenekültek a lakásból, a kést a helyszínen eldobták, és rendőri segítséget kértek.
B. V. a fején 7 rb. repesztett jellegű lágyrészsérülést, a hátán 3 db - a mellüregbe is hatoló és a jobb tüdő alsó lebenyét is sértő - alulról felfelé irányuló szúrt sérülést szenvedett, és a helyszínen meghalt. Halálát a fejét ért durva, repesztett jellegű fejbőrsérülések, a tüdősérülés okozta belső vérvesztés és a traumás sokk okozta.
A sértett ezenkívül kisebb mértékű agyzúzódást is szenvedett.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és védője a tényállás részben téves megállapítása miatt felmentésért, enyhítésért, a kiutasítás mellőzése végett fellebbezett, melyet a fellebbezési eljárás során akként módosított, hogy a tényállás részben téves megállapítására irányuló fellebbezést visszavonta.
A II. r. vádlott és védője a kiutasítás mellőzéséért fellebbezett.
A legfőbb ügyész a tényállás kiegészítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait megtartva járt el, a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta és értékelte, s az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett.
Észlelte azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy a tényállás egyetlen ténymegállapítás tekintetében hiányos, ezért a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a tényállást az iratok tartalma alapján kiegészítette azzal, hogy a hangtompítóval ellátott lőfegyver a cselekmény elkövetésekor nem volt a sértett közvetlen birtokában. Ezzel a kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást minden tekintetben megalapozottnak találta, és irányadónak tekintette a fellebbezési eljárásban.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el, amikor megállapította, hogy a vádlottak a terhükre rótt emberölés megvalósításakor jogos védelmi helyzetben voltak. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnössége megállapításánál, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sértett ellenállásának leküzdésére, a szabadulásra a vádlottaknak módjuk és lehetőségük lett volna anélkül, hogy a sértett életét kioltották volna, s mivel nem így jártak el, az elhárítás szükséges mértékét túllépték, ezért a büntetőjogi felelősségük fennáll, így a bűnösségük társtettesként elkövetett emberölés bűntetteként értékelendő. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság a jogos védelmi helyzet megállapításakor maga is hivatkozott arra, hogy az I. r. vádlottat öt személyből álló orosz csoport nagy összegű pénz követelése mellett 3 napig fogva tartotta, miközben súlyosan bántalmazták, az első két napon heroin-injekciót juttattak a szervezetébe, életveszélyesen megfenyegették, és testvérével összebilincselve tartották. Az I. r. vádlott élete ellen tehát közvetlenül fenyegető jogtalan támadás irányult, amely az egészségét, testi épségét, életét rendkívül komolyan veszélyeztette. Ezt a megállapítást a Legfelsőbb Bíróság is a bizonyítékokkal mindenben összhangban álló helyes következtetésként értékelte.
A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint azonban az élet elleni támadás esetén - a védett jogtárgy egyenértékűsége folytán - az elhárító magatartás arányosságát az adott tényállás mellett az elsőfokú bíróságnak nem is kellett volna vizsgálnia. Minthogy az elsőfokú bíróság már a tényállás megállapítása során is kifejezésre juttatta, hogy az I. r. vádlott élete közvetlen veszélyhelyzetbe került már a fogva tartásának első napján, a heroin adagolása során, de ezen túlmenően a durva bántalmazások, az éheztetés, az összebilincselés, valamint a vádlottak védekezésre képtelenné tétele folytán, lényegében mindkét vádlott élete ellen irányuló közvetlenül fenyegető támadás volt, melyet a szóbeli fenyegetéseikkel is megerősítettek. A vádlottaknak jogosan tartaniuk kellett attól, hogy a fogva tartóik bármelyik pillanatban visszatérhetnek, és az előzőleg szóban tett, élet elleni fenyegetéseiket ténylegesen beváltják.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróságnak mindenekelőtt azt kellett tisztáznia a jogos védelmi helyzet megállapításához, hogy a vádlottak részéről kifejtett védekező magatartás során ténylegesen fennállt-e a törvényalkotó által megkívánt jogtalan támadás, figyelemmel arra, hogy a tényállás szerint a vádlottak által elkövetett cselekmény megkezdésekor az őrzőjük a televíziót nézve passzív magatartást tanúsított. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a jogos védelmi helyzet megállapításának csak támadással, azaz erőkifejtéssel szemben van helye, amelyen aktív magatartás értendő, így a támadás fogalma további értelmezésre szorul. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a támadás fogalmát az eddigieknél szélesebb körben kell értelmezni, és nem hagyható figyelmen kívül a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvében írt az a követelmény sem, hogy az adott ügyben a történések egész folyamatát figyelembe véve, a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján ítélhető csak meg, hogy a cselekmény véghezvitelének időpontjában a jogos védelmi helyzet fennállott-e. Ha ugyanis a sértett vagy a sértettek részéről megnyilvánuló passzív magatartás olyan jogtalan állapot további fenntartását célozza, amelynek létesítése bűncselekmény, és ez a passzív magatartás lényegében a sértettek részéről a már elkövetett bűncselekménynek a további folytatását célozza, még akkor is jogtalan támadásnak minősül, ha az elhárítás pillanatában ez nem párosul aktív támadó magatartással. Ezért a bűncselekmény folytán kialakított állapotot megváltoztató magatartás jogellenesnek nem tekinthető, mivel a jogsértést okozó erőkifejtés még tart, mert passzív magatartás mellett is a jogi tárgy további veszélyhelyzetnek van kitéve.
Ez történt az adott ügyben is, amikor a vádlottakat fogva tartó személyek - közöttük a sértett is - kétséget kizáróan jogtalan állapotot teremtettek, a Btk. 175/A. §-ába ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő fegyveresen elkövetett emberrablás bűncselekményét valósították meg a vádlottakkal szemben. Ez a kiemelkedő tárgyi súlyú - 5 évtől 15 évig terjedő büntetési tétellel fenyegetett - bűncselekmény még folyamatosan tartott, amikor a vádlottak a televíziót néző és aktív magatartást nem tanúsító sértettet megtámadták annak érdekében, hogy a jogtalan fogva tartásukból szabaduljanak, és az életüket megmentsék. Tisztában voltak azzal, hogy az őrzőik által létrehozott jogi állapot időben csak akkor, a többiek távolléte alatt és kizárólag erőszakos úton szüntethető meg, más mód a szabadulásukra és az életük megmentésére nem volt. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlottak a cselekmény elkövetésekor az őrzőik által megvalósított bűncselekmény következményeként olyan közvetlenül fenyegető jogtalan támadás alatt álltak, mely más módon elhárítható nem volt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottakat a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében írtakra figyelemmel - büntethetőséget megszüntető okból - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján az ellenük társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. (Legf. Bír. Bf. III. 1970/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás