BK BH 1997/519
BK BH 1997/519
1997.11.01.
Nem valósul meg a hanyag kezelés vétsége, ha a vagyonkezeléssel megbízott vádlott előre látta ugyan a vagyoni hátrány bekövetkezésének a lehetőségét, de annak elmaradásában való bizakodása nem volt könnyelmű, minthogy erre reális alap volt [Btk. 320. §].
A városi bíróság az 1994. október 6-án meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a terheltet különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, s ezért 1 évi 1 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő:
1990-ben a terhelt az ÁFÉSZ elnöke volt. 1990. július 16-án az ÁFÉSZ szerződést kötött egy kft.-vel, mely szerint 1990. december 31-ig 40 000 000 forint értékű tollat szállít a kft.-nek, amely a vételárat a szállítást követő 50 napon belül megfizeti. Az ÁFÉSZ 1990. augusztus 1-jétől november 14-ig 11 alkalommal összesen 34 136 737 forint értékű tollat adott át.
Az első szállítmány árának a megfizetési határideje 1990. szeptember 19-én lejárt, a kft. azonban nem fizetett, mert a toll értékesítési nehézségei miatt fizetésképtelenné vált. Az ÁFÉSZ ennek ellenére nem állította le a szállításokat, a több mint 34 000 000 forint értékű összes tollból 10 295 782 forint értékű tollnak a leszállítása 1990. szeptember 19-e után történt.
A vételárból az ÁFÉSZ engedményezés és bírósági végrehajtás révén végül 7 891 856 forinthoz jutott hozzá.
Az ÁFÉSZ a tollfelvásárlásra eredetileg szánt 6 000 000 forintnál jóval nagyobb összeget fektetett be az üzletbe.
Az ítélet jogi álláspontja szerint a terhelt a szövetkezet működését az elkövetéskor hatályos 1971. évi III. tv. 32. §-ának (2) bekezdése alapján személyes felelősséggel irányította, a jogszabályban foglalt kötelezettségei megszegésével a rá bízott vagyonban vagyoni hátrányt okozott, mivel 10 295 782 forint kár azzal és azután keletkezett, hogy a fizetési határidő eredménytelen letelte után a terhelt a szállításokat nem állította le.
A megyei bíróság az 1995. november 15-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a terhelt cselekményét különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelésnek vétségének minősítette, a büntetést 300 napi tétel pénzbüntetésre enyhítette, és az egynapi tétel összegét 2000 forintban állapította meg.
Kiegészítette a történeti tényállást azzal, hogy bár a szerződést nem a terhelt írta alá, annak tartalmát még 1990. szeptember 19-e előtt megismerte; a terhelt nemcsak a toll átadását, hanem a felvásárlását sem állította le; kiegészítette továbbá azzal, hogy a kft. először csupán 1990. december 6-án fizetett 1 000 000 forintot készpénzben.
A megyei bíróság ezenkívül az ítélet jogi indokolásában több olyan ténymegállapítást tett, amelyek tartalmuknál fogva a tényálláshoz tartoznak. Ezek a következők: a kft. vezetője a fizetési nehézségek okaként a tollpiac "eldugulását" jelölte meg; a terhelt és az ÁFÉSZ főkönyvelője több alkalommal jártak a kft. telephelyén, az értékesítés nehézségeivel kapcsolatban tájékozódtak, kilátásba helyezték az értékesítésben való közreműködést; a kft. egyetlen esetben sem tagadta meg a toll átvételét, és a szerződés módosítását sem kezdeményezte, s vezetője a fizetési nehézség kölcsönnel való áthidalását ígérte.
A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlott bízott abban, hogy a toll csak átmenetileg nem értékesíthető, és a követelésük érvényesítésére lehetőség van, a szándéka nem terjedt ki vagyoni hátrány okozására. A terhelt bízott a vagyoni hátrány elmaradásában, s a korábban felsorolt tényekből következtetve a bizakodásának volt is reális alapja, s ezért a bűnössége a hátrányokozásra nézve tudatos gondatlanságban nyilvánult meg. Ebből következően a cselekménye nem a hűtlen kezelés alapesetét, hanem a hátrány nagyságára tekintettel a Btk. 320. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségét valósítja meg.
Megállapította a megyei bíróság azt is, hogy nem az elkövetéskor hatályban volt, hanem az elbíráláskor hatályos törvényt kell alkalmazni, mivel ez utóbbi változatlan szankció mellett szűkíti a lehetséges elkövetők körét, tehát enyhébb elbírálást biztosít.
A jogerős ítélet ellen a terhelt és a védője felmentésre irányuló felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Az indítvány szerint a terhelt a vagyoni hátrány tekintetében tévedésben volt, mivel erről az ÁFÉSZ szakértő alkalmazottai nem tájékoztatták, ezért a bűnösségének a megállapítása a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével történt.
A legfőbb ügyész átiratában a felülvizsgálati indítványt - más okból ugyan, de - alaposnak ítélte. Kifejtette, hogy a megyei bíróság helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a terhelt nem könnyelműen, hanem alapos okkal bízott a hátrányos következmény elmaradásában, ez viszont a bűnösség gondatlan alakzatának a megállapítását is kizárja, ezért a terhelt bűncselekmény hiányában való felmentésére tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány a legfőbb ügyész által kifejtett okból alapos.
Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, mely szerint az adott esetben a Btk. 320. §-ának az elbíráláskor hatályos szövegét kell alkalmazni.
Azt a körülményt, hogy egy adott cselekményt a régi vagy az új törvény alapján kell-e enyhébben elbírálni, a konkrét esetre és elkövetőre vonatkoztatva kell megítélni. Igaz, hogy az új törvény a korábbihoz képest szűkítette a tettesi kört, mivel eszerint a hanyag kezelésnek csak az lehet tettesként elkövetője, akinek a vagyonkezelési vagy felügyeleti megbízatása törvényen alapul, a terhelt megbízatása azonban már az elkövetéskor is megfelelt ennek a feltételnek, vagyis a terhelt mindkét törvény szerint tettese lehet a hanyag kezelésnek. Mivel a szóban levő konkrét cselekmény büntetési tétele is azonos a két törvényben, a Btk. 2. §-a értelmében az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni.
A felülvizsgálati eljárás során a büntető anyagi jogi szabályok alkalmazását a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján kell felülvizsgálni, és a tényálláshoz tartozik a bizonyítékok alapján tett minden releváns ténymegállapítás, függetlenül attól, hogy az ítélet tényállást leíró részében vagy a jogi indokolás körében van rögzítve.
A jelen ügyben a terhelttel szemben a hűtlen kezelés vagy a hanyag kezelés megállapítása jöhet szóba. Mindkét bűncselekmény eredmény-bűncselekmény, vagyis a kötelességszegéssel okozati kapcsolatban a vagyoni hátránynak, mint eredménynek a befejezettséghez be kell következnie. A különbség a két bűncselekmény között az, hogy a hűtlen kezelésnél az eredményhez fűződő bűnösség formája szándékos; a hanyag kezelésnél pedig az eredményt illetően az elkövető gondatlansága állapítható meg.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt szándékos bűnössége a bekövetkező vagyoni hátrány tekintetében nem állapítható meg. A terhelt 1990. szeptember 19-e után látta, hogy a további tollszállításokból vagyoni hátrány következhet be, ezt azonban nem kívánta, és közömbös sem volt e lehetőséggel szemben, mert tárgyalásokkal, az ÁFÉSZ közreműködésének a felajánlásával a hátrányt igyekezett elhárítani, és bízott annak elmaradásában, így hátrányokozási szándék hiányában a hűtlen kezelést nem lehet megállapítani.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a terhelt gondatlan bűnösségét a bekövetkezett eredmény tekintetében megállapította, és a cselekményt hanyag kezelésnek értékelte. A Btk. 14. §-a szerint tudatos gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában.
A terhelt előre látta a vagyoni hátrány lehetőségét, és bízott azok elmaradásában. A bizakodásának - amint azt az ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság maga is megállapította - volt valóságos alapja. Az ÁFÉSZ és a kft. olyan tartós jogviszonyt létesített, amelyben a felek rendszeres és kölcsönös szolgáltatásokkal tartoztak egymásnak. Ilyen viszonyban az egyik fél szerződésszerű teljesítésének néhányszor történt elmaradása nem feltétlenül jelenti a teljesítés végleges elmaradását. A terhelt tájékozódására a kft. az értékesítés átmeneti nehézségeire vezette vissza a szerződésszerű időben való teljesítés elmaradását. Ez egyben azt is jelentette, hogy a leszállított és eladatlan toll bizonyos biztosítékát is jelentette a vételár-követelésnek. A kft. a tartozás rendezésére átsegítő hitelt is kilátásba helyezett. Mindez arra enged következtetést, hogy nem volt eleve alaptalan a terheltnek az a bizakodása, hogy a szerződés előbb-utóbb teljesedésbe megy, és a kft. kifizeti az átvett toll vételárát.
Nem állapítható meg tehát a szükséges egyértelműséggel, hogy a terhelt könnyelműen bízott az eredmény elmaradásában, alanyi bűnösség hiányában bűncselekmény nem valósult meg. A terhelt bűnösségének a megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével történt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 291. §-ának (3) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és a terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglalt okból, bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. Bf. III. 541/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás