PK BH 1997/525
PK BH 1997/525
1997.11.01.
I. A temetés méltatlan körülmények között történő lebonyolítása sérti a hozzátartozók kegyeleti jogait [Ptk. 75. § (1) bek., 84. § (1) bek., 85. § (3) bek.].
II. A temetkezési vállalat kártérítő felelősséggel tartozik a hibás teljesítéssel és a kegyeleti jog megsértésével okozott nem vagyoni hátrányért [Ptk. 355. § (1) és (4) bek., 84. § (1) bek. e) pont].
A felperes kiskorú gyermeke 1992. július 20-án elhalálozott. A peres felek között létrejött szerződésben a temetkezési vállalat alperes vállalta, hogy a közös megegyezés alapján kiválasztott, a debreceni köztemető XXVI. parcellája 12. sorának 2-es sírhelyét biztosítja az elhunytnak, a sírt kiássa, és a temetési szertartást lebonyolítja. Az alperes azonban nem az előre meghatározott sírhelyet, hanem attól két hellyel távolabb levő, a 12. sor 4-es sírhelyét ásta ki a temetés időpontjára. A munkák végzése során a szomszédos sír friss - néhány hetes - hantja beszakadt, amelyet az alperes csak a felperes fiának eltemetése után hozott rendbe. Emiatt a sír környéke a temetés időpontjában igen rendezetlen állapotban volt.
A felperes a keresetében 800 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Állította, hogy az alperes hibás teljesítése miatt a gyászszertartáson részt vevők megbotránkoztak, őt pedig az alperes magatartása annyira megviselte, hogy emiatt orvosi kezelésre szorult, egészsége károsodott. Az alperes a téves sírhely kijelölésével kegyeleti jogának gyakorlását is hátrányára változtatta meg. A megrendelt sírhely megközelítése ugyanis kedvezőbb, a nagyobb forgalomtól is távolabb eső lett volna. Mellette egy tölgyfa áll, ezért az árnyas hely a sír gondozását, a temetőben való tartózkodását is megkönnyítette volna.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes kegyeleti jogait azzal nem sértette meg, hogy tévedésből a szerződésben meghatározott helytől eltérő sírhelyet biztosította. A két sírhely rendkívül közel van egymáshoz. Álláspontja szerint emiatt a felperest nem vagyoni hátrány sem érte. Azt elismerte, hogy a sírhely kiásásakor a szomszédos hant beszakadt, azt azonban tagadta, hogy ennek során a szomszédos parcellában eltemetett koporsó a két sírhely közötti területre átcsúszott volna.
A jogerős ítélet a beszerzett szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy az alperes által szolgáltatott sírhely a megrendelt sírhelynél előnyösebb. A megrendelt sírhely mellett ugyanis egy túlkoros tölgyfa áll, amelynek gyökérzete a sírra ültetett növényzet elől a tápanyagot és vizet elvonná, lombjának időben elhúzódó hullása miatt azt lényegesen többször kellene takarítani, és az elkészítendő síremléket a gyökérzet mozgása károsíthatná. Az alperes által szolgáltatott sírhely napos, többféle növényi kultúra telepítésére alkalmas, és kevesebb gondozást igényel. A két sírhely közötti háromméteres távolság jelentéktelen, emiatt a szolgáltatott sírhely megközelítése a megrendelt sírhely megközelítésével azonos. Ebből következően a felperes kegyeleti jogának gyakorlása az eltérő sírkijelöléssel hátrányt nem szenvedett.
Annak megállapítása mellett, hogy a sírhely kiásásakor a szomszédos sír hantja beszakadt, a temetéssel kapcsolatban kegyeleti jogsértést azért nem látott megállapíthatónak, mert az eljárás során nem nyert bizonyítást a felperesnek az az állítása, hogy a szomszédos sírba eltemetett V. A. koporsója a sírgödör nagymérvű beszakadása kapcsán a két sírhelyet elválasztó 60 cm-es út alá becsúszott. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a keresetnek való helytadás, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint az alperes hibás teljesítése a perben bizonyítást nyert. Emiatt - egész életére kihatóan - kegyeleti jogának gyakorlása hátrányt szenvedett. A szakértői megállapítással ellentétben arra hivatkozott, hogy a sír gondozása számára előnytelenebb amiatt, hogy a sír nem árnyas, kellemes környezetben, hanem ebből a szempontból védtelen helyen van. Kegyeleti jogát az is súlyosan sértette, hogy az alperes a temetés időpontjára a sírhely környékét nem rendezte, a szomszédos sírhant beszakadása miatt keletkezett hatalmas gödröt nem szüntette meg. Ezzel a temetésen részt vevő gyászolókat is megbotránkoztatva, meghalt fia emlékét az alperes megsértette. Megismételte azt az állítását is, hogy a szomszédos sírból a koporsó a két sírhant közötti területre átcsúszott, amely ugyancsak meghalt gyermekével kapcsolatos kegyeleti jogait sérti.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájáruló nyilatkozata alapján [Pp. 274. §-ának (4) bekezdése] tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet az alábbiak szerint törvénysértő.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése szerint pedig meghalt személy emlékének megsértése miatt a személyhez fűződő (kegyeleti) jog érvényesítésére a hozzátartozó jogosult.
A halott emlékének megóvásában és a hozzátartozóknak a halál miatti gyászában a temetésnek meghatározó jelentősége van. A hozzátartozók a temetés külsőségeivel, a sírhely megválasztásával is kifejezésre juttatják a meghalt iránti megbecsülésüket, gyászuk nagyságát. A temetés méltatlan körülmények között történt lebonyolítása ezért a halott emlékét és a hozzátartozók kegyeleti jogát sérti. A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján pedig a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét is megalapozhatja a közeli hozzátartozójának tisztességes eltemetéséhez, az ezzel kapcsolatos kegyeleti jogok gyakorlásához fűződő jogainak megsértése.
A közfelfogás szerint a tisztességes eltemetés alapvető követelménye, hogy a temetés helyszíne rendezett, a sírhely pedig a gyászolók részéről megközelíthető legyen. A perbeli esetben az alperes ezeket a feltételeket nem biztosította. A. Z., S. S.-né, O. A., K. F.-né, M. T., U. P., K. J. tanú vallomásából, valamint az iratokhoz csatolt fényképfelvételekből megállapítható, hogy a temetés idején az alperes által biztosított sír közvetlen környéke úgy nézett ki, mintha "bombatámadás" érte volna. A beszakadt szomszédos sírhely kráterszerű mélyedése miatt a hozzátartozók saját halottjuk sírját sem tudták megközelíteni, a látvány pedig a jelenlevőkben - attól függetlenül is, hogy a szomszédos sírban elhelyezett koporsó milyen mértékben volt látható - visszatetszést keltett. Az alperes tehát a temetés idejére a helyszín elvárható rendezettségét nem biztosította. E magatartásával a felperes kegyeleti jogait sértette. A jogsértés pedig alkalmas volt arra, hogy a gyermekét gyászoló és a temetés megrendezését végző felperes lelki fájdalmát növelje, a megismételhetetlen szertartás méltatlan körülményei az önbecsülését is csorbították. A jogsértés ezért a felperes számára nem vagyoni hátrányt okozott. Az alperes azzal, hogy a szerződésben meghatározott sírhely helyett másik sírhelyet szolgáltatott, a szerződést is hibásan teljesítette. A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése szerint hibás teljesítés esetén a jogosult (választása szerint) kijavítást vagy megfelelő árleszállítást, a (2) bekezdés értelmében pedig kicserélést kérhet. A Ptk. 311. §-ának (1) bekezdése szerint pedig - amennyiben a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul - kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni. A felperesnek a koporsó áthelyezése iránti kérelme elől azonban az alperes elzárkózott, arra csak nagyobb összegű költség megfizetése és az exhumáláshoz szükséges hatósági engedélyek felperes általi beszerzése esetén lett volna hajlandó.
A Ptk. 310. §-a értelmében a jogosult a hibás teljesítésből eredő kára megtérítését követelheti, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Azt az alperes elismerte, hogy a cég adminisztrációs hibájára visszavezethető okból került sor a szerződésben meghatározott sírhelytől eltérő sírhely biztosítására. Az alperes tehát nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt, felelősségét ezért nem tudta kimenteni. Annak eldöntésénél, hogy az alperes a hibás teljesítésével a felperesnek okozott-e kárt, a szerződésben meghatározott szolgáltatás kritériumait is figyelembe kell venni.
A perben rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az alperes a szerződésben azt vállalta, hogy a felperes elhunyt hozzátartozója részére a bejárathoz közel eső, a temetőt látogató közönség gyalogos közlekedésének útvonalától azonban távolabb lévő, tölgyfa melletti - tehát árnyékos - helyen lévő sírhelyet biztosít. Ehhez képest az általa nyújtott szolgáltatás jelentős mértékben eltérő volt. A sírhely a temetőt látogatók gyalogos közlekedésének útvonalába esik, árnyat nyújtó fa a sír környékén nincsen: Annak ellenére tehát, hogy a sírhely távolsága a szerződésben meghatározott sírhely bejárattól való távolságával lényegében azonos, és objektíve a sír gondozása kevesebb munkával biztosítható, mint a szerződésben meghatározott sír gondozása, az alperes a hibás teljesítésével a felperesnek nem vagyoni hátrányt okozott. A sírhely kiválasztásánál ugyanis meghatározó jelentősége van a személyes érzelmeknek, amelyeket objektív szempontok alapján nem lehet felülbírálni. A felperesnek az alperes szerződésszegése miatt - általa megindokoltan előnytelennek tartott - sírhellyel kellett beérnie, ezért a kegyeleti jog megsértésével, valamint a hibás teljesítéssel okozott nem vagyoni hátrányt a Legfelsőbb Bíróság 50 000 forint kárpótlással találta kiküszöbölhetőnek [Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdés]. Azt a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a felperes az eljárás során nem bizonyította, hogy egészségi állapotának tartós megromlása és az alperes hibás teljesítése, illetve kegyeleti jogot sértő magatartása között közvetlen okozati összefüggés áll fenn. Ezért nem tévedett akkor, amikor a felperesnek az ezzel kapcsolatos további nem vagyoni kártérítés iránti igényét alaptalannak találta, azt elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest 50 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. A keresetet ezt meghaladóan utasító elsőfokú ítéletet pedig helybenhagyta.
Az alperest a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával kötelezte pervesztességével arányban állóan a felperes javára első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási perköltség, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. §-ának (2) bekezdése alapján a le nem rótt kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték pervesztességével arányban álló részének az állam javára való megfizetésére. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21.219/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás