525/B/1997. AB határozat
525/B/1997. AB határozat*
2004.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (1) bekezdése és a 27. § b) pontja, valamint a törvény 3. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyek szerint az Alkotmány 70/A. §-át és az 54. § (1) bekezdését sérti az, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 25. § (1) bekezdése szerint a nem önálló tevékenység esetén – ide értendő a munkaviszonyból származó tevékenység is – bevételnek számít minden olyan vagyoni érték, amelyet a magánszemély a tevékenységével összefüggésben munkabérként rendszeresen kap. E bevétellel szemben a jövedelem megállapításánál levonható költségeket a törvény 27. §-a határozza meg. Ezek között a b) pont szerint „legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig” a törvény 3. számú mellékletének rendelkezései szerint elismert költségek vonhatók le.
Ugyanakkor az Szja tv. 16–18. §-ában szabályozott önálló tevékenységből származó bevételek esetében ettől eltérő módon lehetséges a költségek figyelembevétele és elszámolása. Ebben a körben a bevétel kiszámításánál figyelmen kívül hagyhatók a törvény szerint bevételnek nem számító tételek, s levonhatók „legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig” az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt, a 3. számú mellékletben elismert költségek.
Ez a megkülönböztetés az Alkotmány 70/A. §-át sérti az indítványozók szerint azáltal, hogy az adózókat a jövedelmeik szerint különbözteti meg, mégpedig a munkaviszonyból származó bevételt szerzők terhére. A bérjövedelem esetében ugyanis a költségek figyelembevételét csupán a költségtérítés címén kapott bevétel mértékére korlátozza, míg az önálló tevékenységek esetében „a bevétel erejéig”.
Ez a bevétel fajták szerinti különbségtétel nem „elégséges ok” az eltérő szabályozásra. Sérti az egyenlő méltóságot, a törvény előtti egyenlőséget, tehát az Alkotmány 54. § (1) bekezdését.
Erre figyelemmel kérték a szabályozás alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az egyik indítványozó az Szja tv. 27. § b) pontjából csupán a „legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig” szövegrész alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Más indítványozó a szabályozásban az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmére is hivatkozik, mert az értékcsökkenési leírást (amortizációt) a törvény nem, illetve csak a 3. számú mellékletben foglalt mértékben veszi figyelembe a bevétel meghatározásánál.
Álláspontja szerint az Szja tv. 3. számú mellékletében ugyanis a személygépkocsi-beszerzés esetében is különbséget tesz a törvény a vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők javára, mert az amortizációt figyelembe veszi. Minden más személy esetében – a magáncélú használatot vélelmezve – csak korlátozott elszámolást enged. Ez az Alkotmány 70/I. §-át sérti álláspontja szerint, figyelemmel az 57/1995. (IX. 15.) AB határozatban (ABH 1995, 284.) foglaltakra is.
Ezért az Szja tv. 3. számú melléklete e rendelkezésének alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben keletkezett indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Az indítványok benyújtását követően az Szja tv.-t többször módosították. Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a törvény hatályos szövegét vette figyelembe.
Az Alkotmánybíróság az indítványokkal kapcsolatosan megkereste a pénzügyminisztert.
II.
Az Alkotmány rendelkezései szerint:
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (...)
70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
Az Szja tv. – az indítványok elbírálásakor hatályos – szabályai szerint:
„16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.
(2) Az önálló tevékenységből származó bevételből – kivéve, ha törvény másként rendelkezik – a 17–23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem.
(3) Önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel is,
a) amelynek adózására e törvény választási lehetőséget ad, és a magánszemély e fejezet rendelkezéseinek alkalmazását választja;
b) amely – ha e törvény másként nem rendelkezik – ingatlant, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékenységből származik, ideértve a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő értékesítéséből származó bevételt is, azzal, hogy közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja. (...)
17. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételt a 2. és a 4. számú melléklet rendelkezései szerint kell figyelembe venni.
(2) Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg. (...)
18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható
a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt – a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert – költség (tételes költségelszámolás), vagy
b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).
(2) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a magánszemély az adott adóévben önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást. (...)
25. § (1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén, valamint a nem önálló tevékenységre tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén megszerzett bevétel, továbbá a munkáltató vagy a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj. (...)
27. § A nem önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelem megállapítása során levonható (...)
b) legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség; (...)
Az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről
E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe.
Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.
A magánszemély költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, korlátozott mértékű átalányban értékcsökkenést, valamint a mezőgazdasági őstermelő:
a) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
b) e tevékenységének első ízben történő megkezdése előtt – legfeljebb három évvel korábban – beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdése évében költségként elszámolhatja, továbbá a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.
A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások – feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését – különösen a következők:
1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az az 50 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök – a mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétől függetlenül is – folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
3. az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződés alapján az alkalmazottnak járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés; (...)
II. Igazolás nélkül elszámolható költségek
Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minősül különösen (...)
6. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg; (...)
III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása
1. Kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra csak a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást elszámolni. Ennek során a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a családi gazdaság részét képező, vagy ahhoz tartozó tárgyi eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét – választása szerint – az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni. Más önálló tevékenységet végző magánszemély (ide nem értve az egyéni vállalkozót) a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra a 2. pont rendelkezéseit alkalmazza.
2. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát – mint nyilvántartási értéket –, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
3. A magánszemély – az 1–2. pontban foglaltaktól függetlenül – a tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág beszerzési (előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához) felhasznált támogatás összegével, az eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) – az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének – időpontjában értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz, nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési leírás elszámolására.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
Az Szja tv. 4. § (1) bekezdése határozza meg a jövedelem fogalmát: „Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármely címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada”.
A (3) bekezdés szerint „Költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt. ...”
A 7. § foglalja össze a „Bevételnek, illetőleg költségnek nem számító tételek”-et. A 3. számú melléklet I. fejezete sorolja fel a jellemzően előforduló költségeket, a II. fejezete az igazolás nélkül elszámolható költségeket, míg a III. fejezete az értékcsökkenési leírás elszámolását, az amortizációs szabályokat határozza meg.
Az Szja tv. meghatározza a különböző bevételek körét: az első csoportba tartoznak az összevontan adózó, és a másik nagy csoportba a külön adózó jövedelmek. Az összevont adóalapba az úgynevezett önálló és nem önálló tevékenységből származó, illetve az egyéb bevételek tartoznak, míg a másik csoportba tartozik az egyéni vállalkozók jövedelemadója, a tőkejövedelmek, a vagyon átruházásából származóak, a természetbeni juttatások és egyes más jövedelmek.
Az első csoportba tartozó, az Szja tv. 25. § (1) bekezdése szerinti nem önálló tevékenységből származó jövedelmek – így a munkaviszonyból származó jövedelem – esetében a 27. § b) pontja „legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig” teszi levonhatóvá a költségeket, 3. számú melléklete II. fejezetében szabályozott módon.
A II. fejezet „Igazolás nélkül elszámolható költségek”-ről rendelkezik: „Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni.” Ezt követően tételesen sorolja fel az ilyen költségként kezelendő kiadásokat.
A kifogásolt 27. § b) pontjában szereplő „legfeljebb a költségtérítés ... mértékéig” kitétel tehát nem a jövedelem kialakításánál figyelembe vehető minden költség elszámolását, hanem csupán a b) pont alá tartozó költségtérítés címén kapott bevételnél kivételesen, ténylegesen felmerült és igazolt költség elszámolását teszi lehetővé a törvény szerint a költségtérítés mértékéig.
Az ugyancsak az összevontan adózó jövedelem-csoportba tartozó, a 16. §-ban körülírt „önálló tevékenységből származó bevétel”-t szerzők esetében a főszabály érvényesül: a 18. §-ban megjelölt költségek az elismert költségek. Az (1) bekezdés a) pontja kimondja: „az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt – a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert – költség (tételes költségelszámolás), ...” számolható el.
Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az államnak van „széles körű jogosítványa arra, hogy meghatározza az egyes adónemeket, azok elemeit. Így többek között azt is, hogy jövedelmek, vagyontárgyak és vagyoni jogok adóztatásánál mit von adóalapba, illetőleg mit ismer el az adóalapot csökkentő tényezőnek.
Éppen ezért az adóalanynak nem minden kiadása minősül adójogi szempontból költségnek, csupán az, amelyet az adott törvény ilyennek ismer el. (...)
Mindezeket a jogalkotó gazdasági és politikai szempontú mérlegelése alapján választja ki, határozza meg. Ez adópolitika, mellyel kapcsolatos mérlegelés és döntés jogalkotói hatáskör. A kiválasztás szempontjait, célját, gazdaságosságát, megfelelőségét éppen ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálja. Nem vizsgálhatja, mert erre hatásköre nincs. Vizsgálata csak arra terjed ki, hogy a megalkotott rendelkezés sért-e valamely alkotmányos rendelkezést vagy jogot. (...) Az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel teljes mértékben összhangban állónak tekinti azt a korlátozást, hogy a jogalkotó csak azt a költséget minősíti adóalapot csökkentőnek, amely a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel összefüggésben áll.” [11/1998. (IV. 8.) AB határozat, ABH 1998, 119, 120–121.]
Értelemszerűen döntési jogkörébe tartozik az is, hogy a személygépkocsit nem minősíti kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek, továbbá az, hogy ezért beszerzése esetén mely tevékenységi körhöz kapcsolódóan milyen mértékben teszi lehetővé az értékcsökkenési leírást az adóalap megállapításánál.
Az Alkotmánybíróság számos határozata az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezését tartalmazza. Többek között rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/A. §-a tartalmazza a jog- és esélyegyenlőségre vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket. „A jogegyenlőség lényege, hogy az állam mint közhatalom, s mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 281.] A jogegyenlőség azonban 'nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is.' (ABH 1992, 282.) Az emberek között meglévő tényleges – köztük a vagyoni, kereseti, munkavégzési viszonyok eltérő volta miatt kialakult – különbségeket az államnak éppen az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében figyelembe kell vennie.” [140/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 768, 770.]
Másutt azt hangsúlyozta, hogy „(...) [a]z állam joga – és egyben bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotása során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.]
Az Szja tv. a költségek elszámolásánál különböztet aszerint, hogy a jövedelem milyen tevékenységet végző alanyi kör bevételéhez kapcsolódik. Az önálló és nem önálló tevékenység, valamint az üzleti tevékenység közötti különbségtétel e bevételszerző tevékenységek eltérő, az Szja tv.-ben meghatározott sajátosságain alapul a jogalkotó szándéka szerint.
A 27. § b) pontja és a 3. számú melléklet tekintetében az Alkotmánybíróságnak egyrészt arra kellett választ adnia, hogy a jogalkotó mérlegelése az adózói alanyi kör meghatározásánál sértette-e a diszkrimináció tilalmát; másrészt abban kellett döntenie, hogy a költségelszámolásban mutatkozó különböztetés a szabályozott csoporton belül jelent-e hátrányos megkülönböztetést.
A hátrányos megkülönböztetés ugyanis az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában csak akkor merülhet fel, ha egy kiválasztott csoporton belül, alkotmányos indok nélkül áll fenn különbségtétel a szabályozásban.
A konkrét ügyben az adóalanyok körét – önálló tevékenységből, nem önálló tevékenységből származó jövedelmet szerző adóalanyok – eltérő jogállásuk alapozza meg. Az eltérő típusú jövedelmek eltérő felelősségű, kockázatú, feladatú tevékenységekből származnak. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adóalanyok csoportjai önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételszerzés alapján történt kiválasztásának elfogadható, ésszerű indoka van, tehát nem önkényes.
Az Szja tv. már ismertetett 7. §-a fogalmazza meg a költségelszámolás általános feltételét: költségként csak a tevékenységgel összefüggő kiadás vehető figyelembe. Ennek megfelelően jelenik meg a költségelszámolás az önálló bevételt szerzők esetében úgy, hogy az elismert költségként csak a tényleges és igazolt költség fogadható el a bevétel erejéig.
A nem önálló tevékenységből jövedelmet szerzők esetében pl. a munkáltató, kifizető bizonyos körben költségtérítést adhat, amely bevételnek számít. A költségek elszámolása tekintetében kivételként igazolás nélkül vehető figyelembe a felmerült költség költségtérítés címén nyújtott bevételhez kapcsolódóan, értelemszerűen az elszámolható költség mértékéig.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 27. § b) pontjában és a 3. számú melléklet II. fejezetében írt eltérő költségszámítási szabály a csoporton – nem önálló tevékenységet végzőkön – belül egységesen irányadó, erre figyelemmel nem állapítható meg hátrányos megkülönböztetés, nem sérül az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom.
Arra az indítványra pedig, amely az Alkotmány 54. §-ában foglalt emberi méltóság védelmét jelentő elv megsértését is felvetette, az Alkotmánybíróság – összhangban korábban kifejtett álláspontjával – a következő megállapítást tette:
Az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben akkor merülhetne fel az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével védett emberi méltósághoz való alapjog sérelme is, ha a különbségtétel vagy korlátozás önkényességét állapítaná meg az Alkotmánybíróság. Minthogy azonban a konkrét ügyben az Alkotmánybíróság szerint a 70/A. § sérelme nem áll fenn, az 54. § (1) bekezdésére alapozott indítványt is elutasította az Alkotmánybíróság.
Ugyancsak alaptalannak ítélte az Alkotmánybíróság azt az indítványt is, amely szerint az Szja tv. 27. § b) pontjában és a tv. 3. számú melléklete III. fejezetében foglaltak az Alkotmány 70/I. §-ába ütköznek, mert az adó alapját csökkentő amortizációt a törvény csak az ott írtak szerint fogadja el, és mert a személygépkocsik beszerzése utáni költségelszámolás vélelmen alapul, ezzel nem csak a bevételt, hanem az el nem ismert ráfordítást is jövedelemként adóztatja.
A jelen határozatban már utalt az Alkotmánybíróság arra: ahogyan a költségelszámolás, úgy az értékcsökkenés figyelembevételére vonatkozó szabályozás is jogalkotói hatáskörbe tartozó döntés.
Azt is megállapította, nem alkotmányellenes az, ha a jogalkotó a tevékenységekből származó bevételekkel szemben nem minden kiadást, hanem csak a törvény által elismert költségráfordítást veszi figyelembe. Ésszerű indoka van annak, hogy az adóalanyi kört az eltérő tevékenységi és felelősségi helyzetben lévőkre nézve eltérően állapítja meg, tehát nem alkotmányellenes az a rendelkezés, amely más elszámolási módot ír elő a kizárólag gazdálkodás célját szolgáló gépek, gépkocsik beszerzésénél elszámolható értékcsökkenés esetén, mint a nem kizárólag gazdálkodás céljait szolgáló személygépkocsik esetén egyéb személyek vonatkozásában.
A hatályos szabályozás nem tartalmaz vélelmet a személygépkocsik ráfordításainak elszámolásánál, ugyanis minden esetben csak a mellékletben előírtak szerint okirattal, útnyilvántartással igazolt esetben engedi meg az értékcsökkenési leírás figyelembevételét. Mindezekre figyelemmel, mert e körben az Alkotmány 70/I. §-ának sérelme nem volt megállapítható, az Alkotmánybíróság ezt az indítványt is elutasította.
Budapest, 2004. április 26.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás