PK BH 1997/530
PK BH 1997/530
1997.11.01.
A jogcím téves megjelölése miatt a kártérítésre irányuló kereseti követelés nem utasítható el [Ptk. 310. §, 339. § (1) bek.; Pp. 213. §, 215. §].
Az 1992. május 25-én megkötött szerződésben a felperes megrendelt a II. r. kft. alperestől egy kéttengelyes tehergépkocsihoz kapcsolható utánfutót. A felperes megrendelését a II. r. alperes átadta az I. r. kft. alperesnek, amely az utánfutót legyártotta. A felperes az utánfutót az I. r. alperestől vette át, és annak ellenértékét az I. r. alperesnek fizette ki. 1992. július 22-én, amikor a felperes áruval megrakottan Ausztriából hazafelé tartott, az utánfutó jobb oldali kereke meggyulladt, majd a tűz átterjedt előbb az utánfutóra, majd az azt vontató tehergépjárműre.
A felperes keresetében a tűzeset folytán őt ért kár megtérítéseként 1 026 590 forint, valamint 10 500 DEM-nek megfelelő forintösszeg és kamatai megfizetésére kérte az alperesek marasztalását. Az I. r. alperessel szemben keresetét a Ptk. 339 §-ának (1) bekezdésére, míg a II. r. alperessel szemben a Ptk. 310. §-ára alapította.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy részéről hibás teljesítés nem történt, a tűz nem műszaki hiba következtében keletkezett. A II. r. alperes pedig arra hivatkozott, hogy ő csak mint az I. r. alperes megbízottja vette fel a felperes megrendelését, és azt közvetítette az I. r. alperes részére.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította a felperes 60%-os közrehatását a tűzkár bekövetkeztében. Az elsőfokú bíróság a felperes megbízásából eljárt N. F. igazságügyi szakértő, az I. r. alperes megbízásából eljárt K. I. igazságügyi szakértő véleményei, valamint a Tatabányai Tűzoltóság jelentése alapján azt állapította meg, hogy a tűz azért következett be, mert az utánfutó nem megfelelő kapcsolási magassága következtében az első tengelyre nagyobb terhelés esett, ami fokozott súrlódást és ezáltal a kerékdob, a fékberendezés felforrósodását eredményezte. Az alvállalkozója hibás teljesítéséért a II. r. alperes felelősséggel tartozik, ami azonban nem zárja ki az I. r. alperes Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelősségét. Az alperesek felelőssége egyetemleges. Ugyanakkor a felperest a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint önhiba terheli a kár bekövetkezésében, egyrészt mert az utánfutó nem megfelelő kapcsolási magassága szemmel látható és így felismerhető volt, másrészt mert a felperes a kerekek túlforrósodását észlelve is továbbhaladt. A közbenső ítélet ellen valamennyi fél fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - azt állapította meg, hogy a szerződést a felperes nem a II. r. alperessel, hanem az I. r. alperessel kötötte meg, mert a II. r. alperes csak az I. r. alperes képviselőjeként járt el az ügyletkötésnél. A felperes és az I. r. alperes között fennállt szerződéses viszonyra tekintettel alaptalan az I. r. alperessel szemben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett kereset. A II. r. alperessel szemben szerződésszegéssel okozott kár címén előterjesztett kereset pedig a szerződéses viszony hiányában alaptalan. Az elsőfokú bíróság az alperesek egyetemleges marasztalásával egyébként is túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mert a felperes vagylagosan kérte az alperesek marasztalását.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy kára megtérítésére az alperesek kötelesek. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte az alperesek felelősségének a vizsgálatát csupán azért, mert kártérítési felelősségük nem alapulhat a felperes által megjelölt jogcímen. A jogerős ítélet megalapozatlan is, mert a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével tévesen állapította meg, hogy a felperes nem a II. r. alperessel állt szerződéses kapcsolatban. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 213. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, mert közbenső ítélete rendelkező részében a keresettel érvényesített jog fennálltát nem állapította meg. A felperes szerint egyértelműen megállapítható, hogy az utánfutó hibái okozták a káreseményt, amelynek bekövetkeztében a felperes közrehatása nem állapítható meg, így kármegosztásnak nem lehet helye.
A II. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a jogerős ítélet jogszabálysértő.
Téves a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint csak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által megjelölt kártérítési jogcímeken az alperesek helytállni tartoznak-e vagy sem. A töretlen bírói gyakorlat szerint a bíróság csak az összeg (mennyiség) tekintetében van kötve a kereseti kérelemhez, vagyis összegben, értékben nem ítélhet meg többet, mint amennyire a kereseti kérelem irányul (Pp. 215. §). A követelésnek a keresetben megjelölt jogcíme azonban nem képezi a döntés korlátját. Ha a követelést támasztó fél által előadott tények valónak bizonyulnak, és a kereseti követelést megalapozzák, akkor a jogcím helytelen megnevezése miatt a kereseti követelés nem utasítható el. A kereseti kérelemhez kötöttség tehát nem jelenti egyúttal a jogcímhez kötöttséget is: a bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása, és a döntést nem akadályozhatja meg az, hogy a felperes a követelésének a jogcímét tévesen jelölte meg. A másodfokú bíróság jogszabálysértéssel utasította el a felperes kártérítési keresetét mindkét alperessel szemben, pusztán azon az alapon, mert a felperes által megjelölt jogcímen azt nem találta megítélhetőnek. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha mindkét alperes felelősségét, mindkét szóba jöhető kártérítési jogcímen [Ptk. 339. § (1) bek; Ptk. 310. §] vizsgálja.
Jogszabálysértő az elsőfokú bíróság közbenső ítélete is. Alappal hivatkozik a felülvizsgálati kérelem arra, hogy az elsőfokú bíróság a közbenső ítélete rendelkező részében nem bírálta el a felperes keresetét, mert az alperesek felelősségét sem állapította meg, de az erre irányuló keresetet sem utasította el. Ehelyett a felperes 60%-os közrehatását állapította meg, erre irányuló kereseti kérelem nélkül. A helyes döntés - feltételezve annak megalapozottságát - az lett volna, ha az elsőfokú bíróság az alperesek felelősségének mértékét állapítja meg, és a közbenső ítélet indokolásában utal csak a felperes esetleges önhibájára.
Az elsőfokú bíróság ítélete azonban megalapozatlan is, mert nem oldotta fel a rendelkezésre álló két magánszakértői vélemény közötti ellentmondást, noha azok éppen egymással teljesen ellentétesen foglaltak állást a tűz kiváltó okának a kérdésében. Az elsőfokú bíróságnak a lefolytatandó új eljárás keretében a Pp. 182. §-a (3) bekezdésének megfelelően előbb a szakértők együttes meghallgatása útján kell megkísérelnie az ellentmondás feloldását, ha pedig ez nem vezet eredményre, felülvéleményt kell beszereznie. Az új eljárás során tisztázni kell azt is, hogy az I. r. alperes valóban felszámolási eljárás alatt áll-e, illetve hogy az nem fejeződött-e be, és gondoskodni kell az I. r. alperes szabályszerű képviseletéről is. Észlelte ugyanis a Legfelsőbb Bíróság, hogy az I. r. alperes jogi képviselőjének csatolt meghatalmazása nem volt szabályszerű, mert az az I. r. alperes ügyvezetőjétől származott, noha az I. r. alperest, mint felszámolás alatt állót jelölte meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú közbenső ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20.033/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás