PK BH 1997/531
PK BH 1997/531
1997.11.01.
Nem érvénytelen a lakásbérleti szerződés, ha abban a felek a lakást - tévesen - szolgálati lakásnak minősítették [l/1971. (II. 8.) Korm. r. 33. § (1) bek., 44. § (3)-(4) bek., 70. § (2) bek.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a perbeli lakást - elhelyezési igény nélkül - kiürítve bocsássa a felperes birtokába, és 1993. április 1. napjától kezdődően fizessen havi 500 forint lakáshasználati díjat. A jogerős ítélet alapjául megállapított tényállás szerint az alperes korábban a H. Mgtsz tagja volt. Az 1990. február 27-én kelt szerződéssel a szövetkezet bérbe adta az alperesnek a perbeli lakást. A bérleti szerződésben a bérlet tárgyát munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásnak minősítették, és úgy állapodtak meg, hogy a szövetkezettel fennálló munkaviszony, illetőleg tagsági viszony bármilyen címen történő megszűnése esetén az alperes a lakást köteles kiüríteni, és elhelyezésre nem tarthat igényt. Vagyonmegosztás során az alperes a szövetkezetből kivált, a perbeli lakás a felpereshez került.
A jogerős ítélet szerint az ügyre a korábban hatályos 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A nem állami tulajdonban volt lakásra úgy kötöttek szerződést, hogy a lakásbérleti jogviszony addig tart, ameddig az alperes munkaviszonya a szövetkezettel fennáll. Az alperes a lakásbérleti szerződést ezzel az R. 70. §-ának (2) bekezdése szerinti bontó feltétellel kötötte meg, és vállalta, hogy elhelyezésre nem tart igényt. Ennek alapján az alperes a lakást köteles kiüríteni azzal, hogy az elhelyezéséről maga gondoskodik, és a kiürítésig terjedő időre köteles használati díjat fizetni. A jogerős ítélet rámutatott arra, hogy a szerződést nem tette érvénytelenné az, hogy - egyébként a kialakult gyakorlatnak megfelelően - a lakást helytelenül szolgálati lakásnak minősítették a felek a szerződésükben. Azt ettől függetlenül a tartalma szerint kellett megítélni.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezésével a kereset elutasítását kérte. A felülvizsgálati kérelemben azt fejtette ki, hogy a jogerős ítélet tévesen minősítette szolgálati lakásnak a perbeli szövetkezeti lakást, ezért jogszabálysértő a kiürítésre vonatkozó és az elhelyezéssel kapcsolatos rendelkezés. Miután a felek a megállapodásukban helytelenül szolgálati lakásnak tekintették a perbeli bérleményt, a szerződésük semmis, így érvénytelen az a része is, amely az elhelyezés kérdéséről rendelkezik.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem tévesen állítja, hogy a bíróságok a perbeli lakást szolgálati lakásnak tekintették, s arra a szolgálati lakásokra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazták, azért a jogerős ítélet ez okból jogszabálysértő. A jogerős ítélet csupán azt állapította meg, hogy a felek a szerződésükben az alperes által bérbe vett lakásra, a szolgálati lakásokra irányadó szabályokból indultak ki, és a kialakult gyakorlatnak megfelelően a bérleti jogviszony fennálltát a munkaviszony fennmaradásához kötötték. Az R. 33. §-ának (1) bekezdéséből következően szolgálati lakás csak állami lakás lehet, ezért a perbeli lakás nem minősül szolgálati lakásnak, és arra a szolgálati lakásokra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. Az R. szabályai értelmében nem állami lakásoknál a felek a bérbeadás feltételeiben szabadon állapodhatnak meg. Ezért olyan tartalmú szerződést is köthettek - az R. 44. §-ának (3)-(4) bekezdésében foglaltakból következően -, hogy a lakásbérleti jogviszony addig marad fenn, ameddig a bérlőnek a munkaviszonya (tagsági viszonya) a lakással rendelkező szervnél fennáll, s hogy a lakásbérleti szerződés megszűnésekor a bérlő elhelyezésre nem tarthat igényt. Az adott esetben ezeknek megfelelő tartalommal jött létre a lakásbérleti szerződés, amely az elmondottak szerint az említett jogszabály rendelkezéseinek megfelelt. Ezért az alperes tévesen hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a bérleti szerződés érvénytelen. A jogszabálynak megfelelő tartalommal létrejött szerződés kikötései alapján helytállóan rendelkezett a jogerős ítélet az alperes kiürítési kötelezettségéről és arról is, hogy a felperesnek nincs elhelyezési kötelezettsége.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 23.273/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás