PK BH 1997/537
PK BH 1997/537
1997.11.01.
I. A gyermekelhelyezésnél az állandóságra messzemenően törekedni kell, mert a környezetváltozás csak ritka esetben nem okoz válságot a gyermek érzelmi életében; a huzamosabb elhelyezését csak akkor indokolt megváltoztatni, ha a testi, szellemi és erkölcsi fejlődése az eddigi környezetében már nincs biztosítva.
II. A körülményváltozás fennállása esetén az elhelyezés döntő szempontja az, hogy az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében álljon [Csjt. 72/A. § (2) bek., 19. sz. irányelvvel módosított 17. sz. irányelv III. pont*].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt előterjesztett kereseti kérelmét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek házasságát, melyből 1979. november 30-án Marietta, 1983. november 11-én László, 1988. december 5-én pedig Tamara utónevű gyermekeik születtek, a bíróság az 1994. február 10-én jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, a felek házasságából született három közös kiskorú gyermeket az alperes apánál helyezte el, a felperest gyermekenként havi 1500 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte és szabályozta a felperes, valamint a gyermekek közötti kapcsolattartás jogát is. A jogerős bontóperi ítélet indokolása szerint a felek házasélete a felperesnek az 1992 nyarától kezdődően kialakuló, majd 1992 decemberében már élettársi kapcsolattá fejlődött viszonya miatt teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A felperes a házastársi hűséget sértő magatartásával összefüggésben a felek közös lakását 1992. december 11-én a visszatérés szándéka nélkül elhagyta és ezáltal a felek életközössége végleg megszakadt. A felperes a három kiskorú gyermeket az eltávozásakor az alperes apa gondozásában hagyta vissza, aki a gyermekeket a vele egy lakásban és közös háztartásban élő édesanyja segítségével minden tekintetben megfelelően ellátja, gondozza és neveli. A felperes az eltávozásáról a gyermekeket, illetve az alperest előzetesen nem tájékoztatta, a gyermekeivel a kapcsolatot az elköltözését követően csak 1993 januárjában vette fel, a hátrahagyott család a felperes távozását súlyos traumaként élte meg, amely különösen a gyermekek vonatkozásában volt erőteljes. Az alperes a gyermekekkel és az édesanyjával együtt a felek közös tulajdonát képező családi házban él, a felperes pedig a különválás óta az élettársával közösen bérelt albérleti lakásban lakik.
A bontóperben lefolytatott pszichológus szakértői vizsgálat adatai szerint a felperes a férjével közösen töltött évek minden eseményét negatív színezettel mutatja be, őt "eláztatni", a gyermekekhez fűződő kapcsolatát befeketíteni igyekszik, szinte megszállott módon próbálja igazolni maga előtt is a mostani választásának helyességét. Megaláztatásokkal teli, viharos életről számol ugyan be, a gyermekeinek a harmonikus fejlődése azonban ezt nem igazolja. Az alperes gondolkodásában és viselkedésében típusos alkoholizálásra utaló jelek nem észlelhetők, aktív ambiciózus személyiség, akiben él a család összetartásának a vágya. A Marietta utónevű gyermek az édesanyja viselkedését elítéli, tőle érzelmileg eltávolodott, és következetesen hangoztatja, hogy nem kíván a jövőben az édesanyjával együtt élni, hanem az apjával akar maradni.
A gyermekek kifejezetten erős közösséget alkotnak, a László utónevű gyermek helyzete bizonytalanabb, mert alkalmazkodást és teljesítményt vár el tőle az alperes, kisgyermek lévén azonban az anyai szeretetet ő hiányolja a legjobban. A két idősebb gyermek becsapva érzi magát, hogy az anyjuk elhagyta őket, a László utónevű gyermek pedig áldozatot is hozna azért, hogy az anyja közelébe kerülhessen. Ilyen peradatok mellett a gyermekek elhelyezése tárgyában való döntés meghozatala során a bíróság arra volt figyelemmel, hogy a felperes a saját személyes érdekeit a gyermekek érdekei fölé helyezte, míg az alperes a gyermekeit összetartó, folyamatos és lehetőleg törés nélküli életviteléhez áldozathozó magatartást tanúsított. Az alperes megszokott környezetben, a volt közös lakásban biztosítja a gyermekek nevelését, a felperes azonban már a második albérleti lakásában él, és az élettársával együtt - pedagógusi foglalkozásukkal felhagyva - magánvállalkozás folytatását kezdték meg, amelynek a beindítása jelentős időráfordítást igényel.
A házasság felbontása és a gyermekek alperesnél történt elhelyezése óta az alperes változatlanul a volt közös lakásban, az édesanyjával közös háztartásban él, a lakáskörülményei, jövedelmi és anyagi viszonyai rendezettek. Az alperes a gyermekeket minden tekintetben megfelelően gondozza és neveli, a felperes számára a gyermekekkel való rendszeres kapcsolattartást folyamatosan biztosítja. A felperes a házasság felbontását követően újabb házasságot kötött, melyből 1994. augusztus 8-án Tamás Márk utónevű gyermeke született. A felperes a jelenlegi férje édesapjának a tulajdonát képező négyszobás komfortos családi házban szívességi lakáshasználóként lakik. Az újabb házasságából született gyermekét a férjével közös háztartásában neveli, a férje első házasságából született két gyermekével pedig rendszeres kapcsolatot tartanak, és az az elképzelésük, hogy a közeljövőben a férjének egyik gyermekét a továbbtanulása érdekében a közös háztartásukba magukhoz veszik. A felperes és új házastársa jövedelmi és vagyoni viszonyai rendezettek. A felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének a mértékét a Tamás Márk utónevű gyermekének a megszületését követően a bíróság gyermekenként havi 900 forintra, összesen havi 2700 forintra szállította le.
A jelen perben lefolytatott újabb igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálat adatai szerint a gyermekek egyedüli nevelésére mindkét peres fél egyaránt képes és alkalmas. A Marietta utónevű gyermek egyértelműen az édesapja mellett döntött, számára az apai környezet a legmegfelelőbb. A László utónevű gyermek pszichés problémákkal küszködik, személyiségfejlődéséhez az édesanyja támogató, meleg nevelői attitűdje szükséges, az apai oldalról kedvezőtlenebb véleménye alakult ki, amely azonban kisebb mértékben felnőtt ráhatás (az édesanya) eredménye is lehet. A Tamara utónevű gyermek a szülők közötti választásban érzelmileg nem érintett, őszintén ragaszkodik mindkét szülőhöz. A testvérek egymástól való elválasztását és külön történő elhelyezését semmi nem indokolja; sőt ellene szól az a körülmény, hogy a Tamara utónevű gyermek igen szorosan kötődik a László utónevű testvéréhez. A László utónevű gyermek a tanulmányait évek óta a gy.-i általános iskolában folytatja, a Tamara utónevű gyermek pedig a tanulmányait az 1995-1996-os tanévben ugyanebben az iskolában kezdi meg.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek a gyermekelhelyezés akként történő megváltoztatása iránt előterjesztett kérelmét, hogy a bíróság mindhárom gyermeket nála helyezze el, a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése alapján alaptalannak találta azért, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai szerint azokban a körülményekben, amelyekre a bíróság a döntését alapította, nem következett be semmiféle olyan lényeges változás, amelyek miatt a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése az eddigi környezetükben nem lenne változatlanul biztosítva. A stabil, biztos munkahellyel rendelkező alperes a gyermekeket a számukra megszokott környezetben és az őket szerető édesanyja segítségével minden tekintetben megfelelően gondozza és neveli, és az alperesi gondozás a gyermekek számára a testvéreikkel való együttélés biztonságát is jelenti. A Legfelsőbb Bíróság 17. sz. irányelve szerint mind a gyermek elhelyezésénél, mind pedig az elhelyezés megváltoztatásánál döntő szempont a gyermekek érdekének a védelme, amelyet semmiképpen sem szolgálhat az, hogy a felperes által a jogerős bírósági határozat meghozatalától számított egy éven belül megindított újabb perben - amely mind a gyermekeket, mind pedig az őket gondozó alperest szükségtelen zaklatásnak, zavarásnak tette ki - az elhelyezésük megváltoztatásra kerüljön. Ez esetben ugyanis a gyermekek az édesanyjukkal élhetnének ugyan együtt, ez azonban elszakadást jelentene az őket mintegy két és fél éve nevelő édesapjuktól és a velük együtt élő apai nagyszülőtől, ugyanakkor új kapcsolatok kialakítását tenné szükségessé a felperes jelenlegi házastársával, a felperes újabb házasságából született gyermekével, valamint a felperes házastársának az első házasságából született gyermekeivel is, akik közül az egyik gyermek elhelyezése a közeljövőben ugyancsak a felperes és házastársa háztartásában valósul majd meg. Utalt végül a bíróság arra is, hogy a felperes a tartásdíj mértékének a leszállítása iránt indított perben úgy nyilatkozott, hogy ő és házastársa is betéti társaság tagjai, amelyből havi 9000 forint jövedelemmel rendelkeznek, ezért - a negyedik gyermekének a megszületésére hivatkozással - az őt terhelő gyermektartásdíj összegének a gyermekenkénti és havi 900 forintra történő leszállítását kérte, ez pedig arra utal, hogy a tartási kötelezettségét nem a gyermekek érdekének megfelelően igyekezett teljesíteni.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Az ítéletének indokolása szerint nincs jelentősége a per elbírálása szempontjából annak, hogy a gyermekelhelyezést megváltoztatni akaró felperes a gyermekek részére milyen elhelyezést tud biztosítani. Helytállóan járt el ezért az elsőfokú bíróság akkor, amikor a gyermekeket gondozó alperes életkörülményeiben fennálló tényleges helyzetet vette csak figyelembe. Rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy a gyermekelhelyezésnél az állandóságra messzemenően törekedni kell, mert a környezetváltozás csak ritka esetben nem okoz válságot a gyermek érzelmi életében, a huzamosabb elhelyezését csak akkor indokolt megváltoztatni, ha a testi, szellemi és erkölcsi fejlődése az eddigi környezetében már nincs biztosítva, a felek közötti gyakori perindításból származó nézeteltéréseket és ellenségeskedéseket pedig a gyermek megsínyli. Igaz ugyan, hogy a gyermek önálló személyiség, akinek elképzelései, vágyai és érzései vannak, a perbeli gyermekek közül azonban a 8 és 12 éves életkorú kisebb gyermekek értelmi fejlettsége még nem teszi lehetővé az abban való állásfoglalást, hogy a testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket melyik szülő környezete képes inkább biztosítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, az ítélet megváltoztatása és az 1983-ban született László, valamint az 1988-ban született Tamara utónevű gyermekek nála történő elhelyezése iránt. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok nem voltak figyelemmel arra, hogy az állandóság szempontja nem érvényesülhet olyan gyermeknél, aki egyértelműen elutasító az elhelyezést jelenleg biztosító szülővel szemben, tőle fél, és élete célja az, hogy a másik szülőnél lakhassék. Ennek a feszült, átmeneti állapotnak a meghosszabbítása nemcsak káros, hanem értelmetlen is. A gyermekek a szülők közötti nézeteltéréseket nyilvánvalóan megsínylik, ezek azonban pereskedés nélkül is fennállnak, ezért a pereskedés a gyermekek számára csak akkor jelenthet számottevő problémát, ha azt kénytelenek tapasztalni, hogy a per eredményeként született döntés az általuk alaposnak ismert valósággal nem hozható összhangba. Sérelmezte végül azt is, hogy a bíróságok a gyermekelhelyezés megváltoztatásának feltételeit a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése és nem a hatályos 72/A. §-ában foglaltak alapján vizsgálták.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
I. Alappal sérelmezi a felperes azt, hogy a perben eljárt bíróságok a jogvita mikénti elbírálása során a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdését alkalmazták, és erre tekintettel kizárólag annak tulajdonítottak érdemi jelentőséget, hogy az elhelyezés alapjául szolgáló körülményekben a jogerős ítélet meghozatala óta nem következett be olyan változás, amely miatt az alperes gondozásában a gyermekek megfelelő testi, értelmi és erkölcsi fejlődése már nem lenne megfelelően biztosított. A Csjt. 76. §-át ugyanis az 1995. július 4-én hatályba lépett 1995. évi XXXI. törvény 11. §-ának (3) bekezdése hatályon kívül helyezte, és a gyermek elhelyezésének a megváltoztatására vonatkozó szabályokat a Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdése akként módosította, hogy a gyermek elhelyezésének a megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. Az említett törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint e rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A Csjt. 72/A. §-a (2) bekezdésének alkalmazásánál - a perben eljárt bíróságok okfejtésével ellentétben - nem elegendő a gyermeket ténylegesen gondozó szülő körülményeiben bekövetkezett esetleges változásoknak, valamint annak a vizsgálata, hogy a gyermek megfelelő fejlődése a jelenlegi környezetében változatlanul biztosítva van-e. E rendelkezés ugyanis annyiban változatlan a korábbi jogi szabályozáshoz képest, hogy az elhelyezés megváltoztatását továbbra is a körülmények lényeges megváltozásához köti, a körülményváltozás fennállása esetén azonban az elhelyezés döntő szempontja az, hogy az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében álljon. Ez az érdek pedig változatlanul lehet az, hogy a gyermek az addigi környezetében biztosított, megfelelő feltételek között nevelkedjék, de lehet más, sokkal szélesebb körben feltárható, a gyermek fejlődésében jelentősebben közreható olyan tényező is, amely a gyermek életét a jövőre nézve is döntően befolyásolja.
II. A perben eljárt bíróságok a tényállást a megfelelő körben lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak az okszerű és kellően megindokolt értékelése alapján megalapozottan és logikai ellentmondás nélkül állapították meg. Helytállóan foglaltak állást abban, hogy az elhelyezés alapjául szolgáló körülményekben az alperes oldalán semmiféle olyan lényeges változás nem következett be, amely az eddigi elhelyezés megváltoztatását indokolttá tenné, és elegendő olyan egyéb - részint a felperes személyét, részint pedig az egyéb körülményeket érintő - adatot tártak fel, amelyek alapján a hatályos jogi szabályozásnak megfelelő érdemi döntés meghozható.
A Legfelsőbb Bíróság 19. sz. irányelvével módosított 17. sz. irányelvének a III. pontja szerint a gyermek elhelyezésének és az elhelyezés megváltoztatásának az alapvető szempontja a gyermek érdeke, ezért a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia, hiszen egyes kiragadott körülmények túlértékelése, más szempontoknak pedig a figyelmen kívül hagyása akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelően érvényesüljön. Az irányelv V. pontja kimondja azt is, hogy a Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásánál a körülmények lényeges megváltozását a gyermek szempontjából kell vizsgálni, nem elég tehát a körülmények lényeges megváltozása, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az elhelyezés megváltoztatása szolgálja-e a gyermek érdekét.
Nem hagynak kétséget a per adatai afelől, hogy a felperes körülményeiben - az alperesével ellentétben - időközben lényeges változások következtek be, hiszen a felperes a korábbi ítélet meghozatalát követően újabb házasságot kötött, amelyből újabb kiskorú gyermeke is született, a házastársának az előző házasságából született két kiskorú gyermeke pedig kéthetenként a hétvégét a felperes új házastársával közös háztartásában tölti el, és az egyik gyermek a közeljövőben előreláthatóan végleges jelleggel a felperes és házastársa háztartásába kerül majd.
Nem következett be azonban semmiféle változás a perbeli gyermekeknek a szülőkhöz, illetőleg az egymáshoz való érzelmi kötődése terén. A perbeli gyermekek változatlanul rendkívül szorosan kötődnek egymáshoz, különösen a László és a Tamara utónevű kisebb gyermekek között alakult ki igen szoros érzelmi kapcsolat. A 17 éves Marietta utónevű gyermek továbbra is az alperes gondozásában kíván élni, a 13 éves László utónevű gyermek változatlanul a felpereshez kötődik jobban érzelmileg, míg a 8 éves életkorú Tamara utónevű gyermek jelenleg is ragaszkodik mindkét szülőjéhez.
Önmagában a felperes újabb házasságkötésének és negyedik gyermeke megszületésének a ténye nyilvánvalóan nem tekinthető az elhelyezés alapjául szolgáló körülmények olyan lényeges megváltozásának, amelynek következtében a perbeli gyermekek elhelyezésének a megváltoztatása a gyermekek érdekeit szolgálná.
A László utónevű gyermek felpereshez való erősebb érzelmi kötődése és a gyermeknek az a kívánsága, hogy az édesanyjához szeretne kerülni, az elhelyezés alapjául szolgáló körülményekben nem jelent változást, mert László a megállapított tényállásból kitűnően - már a bontóperben lefolytatott pszichológus szakértői vizsgálat alkalmával is - kifejezetten "anyás" volt, és egyértelműen kinyilvánította azt is, hogy az édesanyjához szeretne kerülni. A kisfiúnak ezt az erősebb érzelmi kötődését azonban maga a felperes sem értékelte olyan súlyúnak, amelyet a harmadik személlyel létesített kapcsolatának a fenntartásával szemben előnyben részesített volna, vagy amely legalább a gyermekek sorsára hagyásában meggondolásra késztette volna.
A Csjt. 71. §-ának (1) bekezdése hangsúlyozott kötelességévé teszi a szülőknek az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük részére annak a biztosítását, hogy az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson. Ezt a véleményt - a gyermek korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni, a gyermek azonban csak akkor tekinthető az ítélőképessége birtokában levőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani véleményét. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet azon okfejtésével, hogy a 8 és 12 éves életkorú perbeli gyermekek az életkoruknál, érettségüknél és helyzetüknél fogva még nyilvánvalóan nem képesek önállóan és befolyásmentesen állást foglalni abban, hogy a testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket melyik szülő környezete képest inkább biztosítani, ezért ítélőképességük birtokában levőnek sem tekinthetők. Megfelelő ítélőképesség hiányában pedig nyilvánvalóan nem képes egyik gyermek sem felmérni azt az előnyt, amelyet a biztonságérzetet nyújtó apai és apai nagyszülői környezet, valamint a testvérek közösségének a jelentős kötőereje jelent a számukra. Hasonlóképpen nem képesek felmérni azt a hátrányt sem, amelyet az elhelyezésük megváltoztatása esetén a szükségtelen környezetváltozás izgalma, a testvérüktől való elszakadás, valamint a felperes új házastársához, a féltestvérükhöz és a mostohatestvéreikhez való rendszeres alkalmazkodás, az új lakó- és iskolai környezetbe történő beilleszkedés követelne tőlük meg.
Az ügy elbírálásánál irányadó Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdése alapján is helytálló tehát a jogerős ítélet, amely a felperesnek a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti keresetét elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.024/1996. sz.)
* Az ítélet meghozatalát követően, a Bírósági Határozatok 1997. évi 2. számában jelent meg a 24. sz. irányelv a 17. sz. irányelv újabb módosításáról.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás