GK BH 1997/545
GK BH 1997/545
1997.11.01.
I. A korábban a perbíróság által már jogerősen elbírált kártérítési igényt a felszámolási eljárásban a bányakárt szenvedett fél hitelezőként, az inflációval összefüggő helyreállítási költségemelkedésre hivatkozással ismételten nem érvényesítheti [Pp. 229. § (1) bek.; Ptk. 339. § (1) bek.].
II. A bányakárral kapcsolatos ügyekben a tárgyi költségmentesség csak az 1995. szeptember 1. napja után indult eljárásokban vehető figyelembe [6/1986. (VI. 26.) IM r. 2. § (1) bek.; 17/1995. (VII. 25.) IM r.].
A hitelező tulajdonában lévő, P.-n, Csárda köz 52. szám alatti ingatlanon lévő felépítmény az adós bányászati tevékenysége következtében megrongálódott. A hitelező ezzel kapcsolatos kártérítési igényét a városi bíróság előtt indult perben érvényesítette. A perben a felek egyezséget kötöttek, amelyben az adós bányakár címén 158 918 Ft, ennek kamatai és a perköltség megfizetését vállalta. Az egyezséget a bíróság jogerős végzéssel jóváhagyta. Ezt követően a hitelező kérelme folytán indult perújítási ügyben hozott ítéletében a városi bíróság arra kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 1 026 381 Ft-ot és ennek kamatát, az ezt meghaladó keresetet azonban elutasította. A perújítás megengedésére az elsőfokú bíróság azért látott lehetőséget, mert az egyezség megkötését követő időben vált nyilvánvalóvá, hogy a felépítmény javítása az eredetileg tervezett módon nem oldható meg. Az ítélet 1991. február 4-én jogerőre emelkedett. A hitelező az időközi áremelkedésekre hivatkozással újabb perújítási kérelmet nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasított. Álláspontja szerint az építőanyagárak és a munkadíj növekedése nem minősül a Pp. 260. §-ának (1) bekezdésében meghatározott perújítási oknak. A másodfokú bíróság ezt a végzést helybenhagyta.
Az adós bányavállalat ellen időközben felszámolási eljárás indult, amelyet a Magyar Közlönyben 1991. október 8-án tettek közzé.
A hitelező a felszámolási eljárást foganatosító megyei bíróságnál kártérítési követelést terjesztett elő, amelyben egyrészt a lakó- és melléképületek újraépítésének költsége címén 1 982 533 Ft-ot, másrészt az ingatlanban a bányászati tevékenység során történt vízelvonás és a korábbi két bejárat megszűnése miatt 700 000 Ft kártérítést igényelt. Az elsőfokú bíróság végzésében arra kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 2 259 871 Ft-ot, továbbá 100 000 Ft perköltséget. Az ezt meghaladó hitelezői követelést elutasította. A végzés indokolásában az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértők véleménye figyelembevételével a hitelező lakó- és melléképületeinek építésével kapcsolatos igényből - a korábbi perben már megállapított 25-75%-os kármegosztási arányra tekintettel - az összes költség 75%-át kitevő 1 829 871 Ft-ot tartott elfogadhatónak. Az ingatlan két oldalról való megközelítésének megszűnése miatt pedig 430 000 Ft kártérítést állapított meg. Ezek összegeként kötelezte az adóst 2 259 871 Ft kártérítés megfizetésére.
Az adós fellebbezése folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének az adóst a hitelező építési többletköltsége miatti kára megfizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ebben a részében az eljárást megszüntette. Kimondta, hogy a hitelező a követelése e részének elbírálása során felmerült 117 000 Ft első- és másodfokú eljárási költséget maga tartozik viselni. Az elsőfokú bíróság végzésének az adóst a telek értékcsökkenése miatt kár megtérítésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, s ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a másodfokú eljárásban 14 000 Ft eljárási részköltség merült fel. Az építési többletköltség iránti hitelezői igény tekintetében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság kifejtette, hogy a hitelező ingatlana a bányakár következtében 1978-ban rongálódott meg olyan módon, hogy azzal kapcsolatban az alperest helyreállítási kötelezettség terhelte. Az e tárgyban indult és egyezséggel zárult perben, illetve a jogerős ítélettel befejezett perújítási ügyben a bíróság megállapította az alperes kártérítő felelősségét, a kármegosztás arányát, és a hitelezőt megillető kártérítés összegét. A jogerős bírósági határozatok alapján az adós összesen 1 485 945 Ft kártérítést fizetett ki az egyébként eredetileg csak 30 m2 alapterületű lakás és a melléképület helyreállítási költségeként.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint a hitelező a felszámolási eljárásban ugyanarra az okra - a jogerős bírói ítélet után bekövetkezett építési anyag és kivitelezési díj árainak emelkedésére - hivatkozva kívánt igényt érvényesíteni, amelyre azért nincs lehetősége, mert e tárgyban a bíróságok már jogerős ítéletet, illetve perújítási kérelmet elutasító végzést hoztak. Álláspontja szerint az adós elleni felszámolási eljárásra irányadó, többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontja, illetve a Pp. 130. §a (1) bekezdésének d) pontja alapján e részben az eljárást meg kellett szüntetni, s ennek megfelelően a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésének vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül kellett helyezni.
A hitelező ingatlana két úton való megközelíthetőségének megszűnése tárgyában a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság további bizonyítást látott szükségesnek, ezért a végzés erre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Rendelkezett a jogerősen elbírált követelésrész tárgyában felmerült költség viseléséről, míg a hatályon kívül helyezett rendelkezésekhez kapcsolódó másodfokú eljárási részköltséget csupán megállapította.
A végzésnek az eljárást megszüntető rendelkezése ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős végzés e rendelkezése jogszabálysértő, mert a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, az köteles azt megtéríteni. A rendelkezésre álló adatok szerint a hitelező károsodását az adós bányászati tevékenysége okozta, s nem eshet a hitelező terhére, hogy az építkezés lebonyolítása közben olyan áremelkedések következtek be, amelyek figyelembevételére a jogerős elbíráláskor nem is volt lehetőség. A hitelező csak akkor juthat az őt megillető kártérítéshez, ha az őt megillető kárösszeg az említett árváltozások figyelembevételével kerül megállapításra. Hivatkozott arra is, hogy a végzésnek a költségviseléssel kapcsolatos megállapítása is jogszabálysértő, mert a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság által megállapított 117 000 Ft eljárási költség az általa előlegezett 10 000 Ft szakértői díjat is tartalmazza, holott az eljárás a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-ának g) pontja szerint tárgyi költségmentes.
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója a jogerős végzésnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezései hatályban való fenntartását indítványozta.
A jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezése nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és arra alapítottan érdemben helyes döntést hozott, amikor az építési költségekkel kapcsolatos kártérítési igény tekintetében az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az eljárást megszüntette. A rendelkezésre álló adatokból, a felek által sem vitatott tényállásból ugyanis megállapítható, hogy e kártérítési igény tekintetében hozott jogerős végzésével a városi bíróság a felek között létrejött egyezséget jóváhagyta. Megállapítható volt, hogy e határozat ellen előterjesztett perújítási kérelem folytán a városi bíróság ugyancsak jogerős ítéletében az adóst olyan új lakóház építésével kapcsolatos költségek megtérítésére kötelezte, amely már magában foglalta a lebontandó melléképületek helyiségeit is. Az említett ügyekben tehát a bíróságok a felperes felépítményeiben bekövetkezett károk tekintetében jogerős ítéletet, illetve azzal azonos hatályú egyezséget jóváhagyó végzést hoztak, amelyek - a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint - kizárják, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt, ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). A jogerősen elbírált kártérítési igény tekintetében tehát a hitelező legfeljebb újabb perújítási kérelemmel élhet - ha annak a törvényben előírt feltételei fennállnak -, de nincs arra lehetősége, hogy egy más eljárás keretében - az adott esetben a felszámolási eljárás keretében - ugyanabból a kártérítési tényalapból származóan újabb igényt terjesszen elő. A hitelező építményeivel kapcsolatosan újabb káresemény, újabb kártérítési tényalap nem következett be, ehhez képest nem tévedett a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, amikor úgy látta, hogy az elsőfokú bíróságnak a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja figyelembevételével az eljárást meg kellett volna szüntetnie, s miután ezt elmulasztotta, maga hozott ilyen rendelkezést, és ennek megfelelően a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésének említett rendelkezését helyesen helyezte hatályon kívül. Az építésianyag-árakban bekövetkezett változások ugyanis nem jelentenek új kártérítési tényalapot, tehát erre hivatkozással új kártérítési igény nem érvényesíthető.
Nem tévedett a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az ehhez kapcsolódó költségek megállapításánál sem, mert a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése a kérelem benyújtásakor még nem biztosított tárgyi költségmentességet a bányakárral kapcsolatos ügyekben, ezt a kedvezményt a 17/1995. (VII. 25.) IM rendelet vezette be. A rendelet hatálybalépésének időpontja 1995. szeptember 1. napja, és a vonatkozó rendelkezéseket az ezt követően indult elsőfokú bírósági eljárásokban kellett alkalmazni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-a alapján az alaptalan kérelmet előterjesztő hitelezőt kötelezte a felülvizsgálati eljárási költség fizetésére. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének g) pontja már hatályban volt, és a felülvizsgálati eljárás az illeték szempontjából önálló eljárásnak minősül, a le nem rótt felülvizsgálati illeték tárgyában a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság úgy rendelkezett, hogy azt a módosított 1990. évi XCIII. törvény 64. §-a szerint alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Gfv. X. 32.866/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás