545/B/1997. AB határozat
545/B/1997. AB határozat*
1999.12.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság Cegléd Város Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról, a háztartási- és települési hulladék gyűjtéséről és elhelyezéséről szóló 19/1992. (III. 6.) rendelete 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában Cegléd Város Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról, a háztartási hulladék gyűjtéséről és elhelyezéséről szóló 19/1992. (III. 6.) rendelete (továbbiakban: Ör.) 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amely a szemétszállítási díj megfizetését abban az esetben is kötelezővé teszi, ha a szolgáltatást a tulajdonos nem veszi igénybe.
Az indítványozó álláspontja szerint az önkormányzat az Ör. e rendelkezésének megalkotásával túllépte az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény ( a továbbiakban: Kötv.) 1. §-ában megállapított felhatalmazás kereteit azáltal, hogy szemétszállítási díj megfizetését írja elő abban az esetben is, ha a lakásingatlan bizonyíthatóan és tartósan használaton kívül áll. Az Ör. kifogásolt rendelkezése tehát ellentétes a Kötv-vel, s az - az indítvány tartalma szerint - sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Ör. 6. § (1) bekezdése alapján Cegléd Város I. és II. belterületén a háztartási szemét összegyűjtéséről és elszállításáról Cegléd Város Önkormányzata gondoskodik a „Városgazda” Rt. útján. A 6. § (2) bekezdése pedig előírja, hogy a szemétszállításba bekapcsolt területeken a szolgáltatás igénybevétele kötelező.
Az Ör. 10. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a rendszeres szemétszállításba bekapcsolt területeken a hulladék elszállításáért szemétszállítási díjat kell fizetni a szolgáltatónak.
A 10. § kifogásolt (2) bekezdése szerint a rendszeres háztartási szemétszállításba bekapcsolt területeken a szemétszállítás díját még abban az esetben is meg kell fizetni, ha a háztartási szemét elszállításáról vagy megsemmisítéséről a tulajdonos maga gondoskodik, függetlenül attól, hogy a szemétszállító szolgáltatást igénybe vette-e vagy sem.
2. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
A Kötv. 1. § (1) bekezdése szerint „A helyi önkormányzat által szervezett, a települési szilárd és folyékony hulladék összegyűjtését, elszállítását és ártalommentes elhelyezését biztosító helyi közszolgáltatással ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) az ingatlanon keletkező szilárd és folyékony hulladék elhelyezéséről - a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott módon - a helyi közszolgáltatás igénybevétele útján köteles gondoskodni, ha jogszabály vagy hatósági határozat eltérően nem rendelkezik.”
Az Alkotmánybíróság hasonló ügyekben hozott több határozatában már kifejtette, hogy a Kötv. 1. § (1) bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatássá minősíti és e szolgáltatás igénybevételét az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelezővé teszi. [52/1998. (XI. 27.) AB. határozat, ABH 1998, 484.]
A településtisztasági közszolgáltatás során a szolgáltató és fogyasztó között szerződéses kapcsolat, polgári jogviszony áll fenn, amelyre a Ptk. rendelkezései az irányadók.
A Ptk. 198. § (2) bekezdése alapján jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti.
A Ptk. 226. § (1) bekezdése szerint jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit.
A Ptk. 685. § a) pontja szerint e törvény alkalmazásában jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet, a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése, az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály.
A Ptk. idézett rendelkezései alapján tehát törvény, valamint törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között önkormányzati rendelet szerződés megkötését kötelezővé teheti és meghatározhatja annak tartalmi elemeit.
Az önkormányzati rendelet a Kötv. felhatalmazása alapján és annak keretei között jogszabálynak minősül.
A Kötv. 2. § c) pontja alapján a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a szolgáltató és a tulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit. [Ptk. 226. § (1) bek.].
A Kötv. 2. § f) pontja felhatalmazza a helyi önkormányzatot, hogy rendeletében állapítsa meg az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit, vagy a szolgáltatás ingyenességét. A szolgáltatási díj megállapítása tekintetében a Kötv. további előírásokat nem tartalmaz. Nem határoz meg ilyen szabályokat a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM - KTM együttes rendelet sem.
A Kötv. 2. § f) pontja tehát a szolgáltatási díj megállapítása tekintetében jogszabályi korlátozás nélküli mérlegelési jogkört biztosít a helyi önkormányzat számára. E rendelkezés alapján az önkormányzat mérlegelési jogkörében állapítja meg a szolgáltatás díját, rendelkezhet a szolgáltatás ingyenességéről, mentességeket és kedvezményeket határozhat meg. Ha az önkormányzat a szolgáltatást díj fizetéséhez köti, szabadon dönthet a díj alkalmazásának feltételeiről is. Az önkormányzat a Kötv. alapján az Ör-ben az indítványozó által kifogásolt esetre mentességet állapíthatott volna meg. Mivel az önkormányzat az Ör.-ben ilyen mentességet mérlegelési jogkörében nem határozott meg, emiatt az Ör. törvényellenessége nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság az 585/B/1995. AB határozatában már vizsgálta azonos tárgykörben alkotott önkormányzati rendelet hasonló szabályozását és annak törvényellenességét nem állapította meg. (ABH 1996. 702, 705.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 10. § (2) bekezdését a Kötv. felhatalmazása alapján határozta meg. Az Ör. e rendelkezése nem ellentétes a Kötv. 1. §-ával és 2. §-ával, így nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. december 1.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás