GK BH 1997/546
GK BH 1997/546
1997.11.01.
Felülhitelesítés hiányában a külföldi közokiratra nem alkalmazhatók a közokiratra vonatkozó rendelkezések, ez azonban az okirat bizonyítékként történő értékelését nem zárja ki [Pp. 195. § (5) bek., 199. §].
A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 516 532 Ft, ennek 1991. augusztus 20-tól a kifizetés napjáig járó évi - a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű - késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes a vele 1991. augusztus 2-án szóban kötött adásvételi szerződést megszegte. Az alperes által szállítani vállalt hagyma sártól, földtől szennyezett volt. Emiatt az 1991. augusztus 18-án útnak indított szállítmányt a megrendelő a németországi teljesítési helyen nem vette át, hanem visszairányította az alpereshez. Az 1991. augusztus 22-én útnak indított két hagymaszállítmány pedig el sem jutott a teljesítés helyére, mert azt a Német Szövetségi Táplálkozási és Erdőgazdasági Hivatal azzal a megjegyzéssel, hogy az áru nem tiszta, már a határról visszairányította a feladóhoz. A hibás teljesítés miatt a szerződéstől elállt; ehhez az alperes hozzájárult. Szerződésszegésből eredő kárként felmerült a németországi fuvar felperes által kifizetett ellenértéke, melynek megfizetésére a Ptk. 305. §-ának (1) és (2) bekezdése, 310. §-a és 312. §-ának (2) bekezdése alapján kérte kötelezni az alperest.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Viszontkeresetet terjesztett elő a második, harmadik és negyedik hagymaszállítmány ellenértékének megfizetése iránt. Módosított viszontkeresetében kérte a felperes kötelezését 914 600 Ft, ennek 1991. szeptember 1-jétől járó évi 20%-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a szerződést az abban foglaltaknak megfelelően teljesítette. A felperes német partnere nem minőségi hiba miatt, hanem azért tagadta meg az áru átvételét, mert a lengyel piacról olcsóbb hagymát tudott beszerezni. A felperest terheli ezért a fuvarköltség, és köteles megfizetni az át nem vett hagymaszállítmányok szerződés szerinti ellenértékét, beszámítva abba a felperes által teljesített előleg összegét, továbbá a kárenyhítés körében az alperes által értékesített hagymából befolyt ellenértéket.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 516 532 Ft-ot, ezen összeg után 1991. november hó 20-tól a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű - késedelmi kamatot, továbbá 42 000 Ft perköltséget. Az alperes viszontkeresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy az illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt 54 900 Ft eljárási illetéket fizesse meg az államnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes a felperessel kötött adásvételi szerződés alapján egy elfogadott részteljesítést végzett (az 1991. augusztus 17-én átvett hagymaszállítmány tekintetében), majd ezt követően szerződésszerű teljesítést nem végzett. A második szállítmányt a német fél nem vette át minőségi hibának tekintendő okból, az áru szennyezettsége miatt. A harmadik, negyedik szállítmány pedig el sem jutott a német partnerhez, szintén az áru szennyezettsége miatt. A visszaérkezett három szállítmány hagymát az alperes - anélkül, hogy a minőségi kifogásokkal kapcsolatban hitelt érdemlő hatósági vizsgálatnak alávetette volna - maga értékesítette, tisztázatlan körülmények között. Beazonosíthatatlan, hogy a nagykereskedelmi szinten hagymaértékesítéssel foglalkozó alperes az egyébként nem elkülönítetten kezelt árut mikor, kinek és milyen vételár ellenében adta tovább.
Ebből az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy az alperes a felperessel kötött adásvételi szerződést nem teljesítette [Ptk. 298. §-ának a) pontja], és ezért a felperes a Ptk. 299. §-ának (1) bekezdése értelmében kárának megtérítésére tarthat igényt, míg az alperest ilyen igény nem illeti meg, ezért a viszontkeresetét elutasította. Utalt arra, hogy az áruval kapcsolatos minőségi kifogás tekintetében az alperes által választott bizonyítási mód nem volt meggyőző. Az alperes egyik szállítmány tekintetében sem kért hatósági minőségi vizsgálatot. A perben beszerzett szakértői vélemény bizonyítékként nem értékelhető, mert a szakértő által lefolytatott hagymaválogatás minőségileg eltérő áru felhasználásával történt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett annak megváltoztatása, a kereset elutasítása, a viszontkeresetének történő helyt adás, valamint a felperes perköltségben való marasztalása iránt. Arra hivatkozott, hogy a felperes semmilyen tájékoztatást nem adott a német cég igényéről arra vonatkozóan, hogy a szolgáltatandó hagymának milyennek kell lennie. Ennek ellenére állítja, hogy a hagyma exportminőségű volt. A teljesítés helye nem a német cég telephelye, hanem az alperes makói telephelye volt, ahol a felperes a hagymát megtekintette, azt a szállításra alkalmasnak találta. Ezt az előadását igazolja az is, hogy az első kamionszállítmány hagyma árát előre ki is fizette. Álláspontja szerint a perben beszerzett szakértői vélemény, valamint a lefolytatott tanúbizonyítás eredménye is az ő előadását támasztja alá.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló az abból levont jogi következtetése is, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltak miatt az alábbiakra mutat rá.
Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a teljesítés helye Makón az ő telephelye volt. Az 1992. április hó 13. napján kelt 4. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldalán az alperes olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy a teljesítés helye külföldön a felperes német partnerénél volt.
Az alperes alaptalanul védekezett azzal, hogy a felperes semmilyen tájékoztatást nem adott a német cég minőségi igényéről. A felek eltérő kikötése hiányában ugyanis a minőségre vonatkozóan a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. 288. §-a értelmében pedig ha a felek a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a forgalomban szokásos jó minőségű dolgokkal kell teljesíteni. Nem tekinthető forgalomban szokásos jó minőségű dolognak a földtől, sártól szennyezett hagyma.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg, hogy az alperes az 1991. augusztus 18-án útnak indított szállítmányt hibásan teljesítette, az 1991. augusztus 22-én útnak indított szállítmány pedig el sem jutott a teljesítés helyére, s mindennek az oka a hagyma földdel való szennyezettsége volt. Az 1991. augusztus 18-i szállítmány tekintetében a hagyma szennyezettsége miatti hibás teljesítést bizonyítja T. P. 1992. november hó 5-én kelt tanúvallomása, amely az 1992. augusztus 18-án kelt jegyzőkönyvvel összhangban tartalmazza: a lerakodásnál kiderült, hogy az áru piszkos, sáros. A vevő szúrópróbaszerűen néhány zsákot kibontva, a hagymát egy válogató asztalra kiborította és megállapította, hogy az kissé poros, sáros, ezért az árut nem vette át.
Az 1991. augusztus 22-én útnak indított szállítmány minőségére vonatkozóan bizonyítékként szolgál a Német Szövetségi Táplálkozási és Erdőgazdálkodási Hivatal (Frankfurt) által 1991. augusztus 23-án kiállított és hiteles magyar fordításban csatolt iratok tartalma, továbbá az árut fuvarozó Cs. L. tanúvallomása. A német hatóság által kiállított irat tartalma szerint az ellenőrzött hagymamennyiség kb. 40%-a nem volt tiszta. Cs. L. gépkocsivezető tanúvallomása szerint a vámos és a speditőr a német határnál együttesen vizsgálták meg a szállított hagymát. A vizsgálat alapján emelték azt a kifogást, hogy az áru nem megfelelő tisztaságú.
A német hatóság által kiállított okmány ugyan nem minősül a Pp. 195. §-ának (5) bekezdése szerinti külföldi közokiratnak, mert azt nem látták el a Hágai Egyezményben előírt felülhitelesítési záradékkal, a Pp. 199. §-a értelmében azonban ez nem zárja ki az okirat bizonyítékként történő értékelését. A fuvarozást végző kamionsofőr tanúvallomása az okirat tartalmának valóságát mindenben alátámasztotta.
Az alperes - tudva a minőségi kifogásról - a szállítmány visszaérkezésekor az áru minőségére vonatkozóan kétséget kizáró bizonyítékként értékelhető hatósági minőségi vizsgálatot nem végeztetett. E bizonyítékok együttes értékelésével az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes szerződést szegett. A felperes ebből eredő kárának megtérítésére a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazott 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes köteles. A felperes szerződésszegése pedig nem állapítható meg. (Fővárosi Bíróság 2. P. 24.577/1993. sz. - Legf. Bír. Gf. Vl. 30.822/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás