GK BH 1997/548
GK BH 1997/548
1997.11.01.
A keresetváltoztatásnak a fellebbezési eljárásban érvényesülő tilalmára vonatkozó rendelkezések alkalmazása akkor, ha a felperes az elsőfokú bírósági eljárásban nem jelölte meg azt, hogy a Polgári Törvénykönyv mely rendelkezéseire alapozza a követelését, de keresetét a fellebbezési eljárás során tartalma szerint megváltoztatta [Pp. 247. §; Ptk. 207. § (4) bek., 298. §, 299. § (1) bek, 300. § (1) bek., 324. § (1) bek*., 327. § (1) bek., 348. § (1) bek., 523. § (1) bek.].
A felperes az elsőfokú bírósághoz 1990. december 28. napján benyújtott keresetében az M-C. Leányvállalatot (a továbbiakban: Leányvállalat) 33 000 000 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetében arra hivatkozott, hogy a fénymásolatban csatolt - 1988. szeptember 26-án kelt - kereskedelmi hitelszerződés alapján, amely a hitel lejártának időpontját 1988. december 30. napjában jelölte meg, 1988. szeptember 27-én 60 000 000 Ft-ot, majd - a Leányvállalat ismételt kérelmére - 1988. december 19-én további 20 000 000 Ft-ot utalt át a Leányvállalat javára. Az említett összesen 80 000 000 Ft-ból - több részletben - összesen 47 000 000 Ft-ot kapott vissza kamatok nélkül; az utolsó, 5 000 000 Ft összegű átutalásra 1989. január 30-án került sor.
A kereset szerint a felperes a Leányvállalatot első alkalommal 1990. október 9-én írásban hívta fel tartozása megfizetésére. A Leányvállalat a követelést tanúk jelenlétében 1989. október-novemberében elismerte, ezért követelése a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése alapján nem évült el. Mindezek megalapozzák a Leányvállalat marasztalását.
A Leányvállalat a felperes keresetének elutasítását elévülés okából kérte, majd a per során bejelentette, hogy a Leányvállalat megszűnt, és jogutóda az alperes részvénytársaság. Ennek alapján a felperes bejelentette, hogy "keresetét kiterjeszti" az alperesre.
Az elsőfokú bíróság - tanúk meghallgatását követően - a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje - ha jogszabály kivételt nem tesz - egy év [Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése]. A 60 000 000 Ft összegről szóló kölcsönszerződés a hitel lejártának időpontjaként 1988. december 30. napját jelölte meg, és az írásba nem foglalt, 20 000 000 Ft-ra vonatkozó kölcsönszerződés futamideje 90 nap volt, ami 1989. március 19-én telt el. Az alperes a kölcsönre részfizetést az utolsó alkalommal 1989. január 30-án teljesített; az átutalási megbízásokból nem lehetett megállapítani azt, hogy a fizetések melyik kölcsön törlesztésére történtek. Az egyéves elévülési idő mindezért a felperes 1990. október 9-i első írásbeli felszólításáig már eltelt.
Az ítélet indokolása hivatkozik arra, hogy a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülést - többek között - megszakítja a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése is. Ez szóban is történhet, és a felperes ilyen szóbeli elismerésre hivatkozott. A meghallgatott tanúk vallomásai alapján azonban nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy az alperes a tartozást szóban elismerte volna. A felperes keresetét ezért el kellett utasítani.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a felperes fellebbezése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes a fellebbezésében hivatkozott a szerződés színlelt voltára és ennek folytán semmisségére [Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése] is, továbbá a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési követelést is előterjesztett. Ezek azonban a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésébe ütköző tiltott keresetváltoztatást jelentenek, e jogcímek megalapozottsága ezért a fellebbezési eljárás során nem volt elbírálható. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság tehát érdemben a felperesnek csak azt a kereseti követelését bírálta el, hogy az alperes a kölcsönszerződést [Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése] megszegte, mert a teljesítési idő eredménytelenül telt el [Ptk. 298. §-ának a) pontja] és így a felperes az alperestől a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján követelhette a teljesítést, vagy ha a kölcsön határidőben történő visszafizetésének elmulasztása miatt kára keletkezett, a Ptk. 299. §-ának (1) bekezdése folytán kártérítésre tarthatott igényt.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása az említett kereseti követeléssel kapcsolatban kifejtette, hogy gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - egy év [Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése], amely a Ptk. 326. §-a alapján a követelés esedékessé válásakor kezdődik. A felperesnek az elsőfokú bírósági eljárásban tett nyilatkozataiból, valamint F. Gy. tanúvallomásából kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperes 60 000 000 Ft-os követelésének teljesítési határideje 1988. december 29-én, a 20 000 000 Ft-os követelés teljesítési határideje pedig 1989. március 19-én járt le, ezektől az időpontoktól számított egy év elteltével tehát a követelések elévültek.
A jogerős ítélet indokolása hivatkozik arra is, hogy az elévülés megszakadását a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett volna hitelt érdemlően bizonyítania. Az általa felajánlott bizonyítékok alapján azonban az alperes tagadásával szemben nem volt "ítéleti bizonyossággal" megállapítható, hogy a követelések elévülése az alperes tartozás-elismerése folytán a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése alapján megszakadt.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének való helytadást vagy - az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett - az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint az ítéletek jogszabálysértőek (Pp. 270. §-ának (1) bekezdése], sértik mind az anyagi jogi, mind az eljárásra vonatkozó jogszabályokat.
A felperes előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Pp. 247. §-ára hivatkozással tévesen mellőzte a fellebbezésben hivatkozott jogcímeken alapuló kérelmek érdemi elbírálását. Az elsőfokú bírósági eljárásban a felperes pénz fizetésére irányuló kereseti kérelmet terjesztett elő, de kifejezetten nem hivatkozott követelésének jogcímére, azt a Ptk. szerint nem jelölte meg, s jogilag nem minősítette a szerződésként csatolt okirat fejrészében szereplő "kereskedelmi hitelszerződés" megnevezést sem. A felperes jogszabályra - a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésére - kizárólag az elévüléssel kapcsolatban hivatkozott. Ilyen tényállás alapján a felperes a fellebbezésében - a pénz fizetésére irányuló kereseti kérelmét változatlanul fenntartva - megalapozottan adta elő, hogy a "kereskedelmi hitelszerződés" színlelt szerződés volt, és a peres felek alkalmazottai jogellenes magatartást tanúsítottak. Ezzel kapcsolatban a felperes kifejtette, hogy a Ptk. 348. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazására sor kerülhet akkor, ha "szerződéskötéssel palástoltan valójában valamelyik szerződő fél jogellenes cselekménnyel történő megkárosítása folyik", és az ügyben ez történt, "a felek alkalmazottai összejátszva hitelszerződést színlelve károsították meg a felperest".
A felperes felülvizsgálati kérelme szerint az elévülés kérdésében különbséget kell tenni a 60 000 000 Ft-os és 20 000 000 Ft-os "kölcsön" között. A 20 000 000 Ft tekintetében a felek között szerződés nem jött létre, a felperes, "jogilag rekonstruálható megállapodás nélkül" utalta át az említett összeget az alperesnek. Mivel nem állapítható meg, hogy a 20 000 000 Ft-ot az alperesnek mikor kellett visszafizetnie, erre nézve a Ptk. 280. §-a kerülhet alkalmazásra, a teljesítés ideje tehát az az időpont, amikor a felperes az alperest a teljesítésre írásban első ízben felszólította (1990. október 9.). Ennek megfelelően a követelés nem évült el.
A 60 000 000 Ft-ra vonatkozólag - a felülvizsgálati kérelem értelmében - a felek között szerződés jött létre, amelynek "kereskedelmi hitelszerződés" a címe, de a hitelnyújtás valódi indoka - a tanúvallomásokból megállapíthatóan - nem valamilyen gazdasági cél, hanem a felperes közgazdasági főosztályvezetője és a Leányvállalat gazdasági igazgatója közötti házastársi kapcsolat volt. A szerződés 2. pontja azt tartalmazta hogy "az 1. pontban meghatározott áruk ellenértékét a hitelfelvevő a szállítási szerződésben rögzített teljesítéstől számított fizetési határidőn túlmenően további 90 naptári napon belül átutalással jogosult kiegyenlíteni". Ezzel kapcsolatban a felperes előadta, hogy a szerződésben említett szállítási szerződés nem létezett, az alperesnek nem állt fenn fizetési kötelezettsége a felperessel szemben, amelyet az "kereskedelmi hitel címén további 3 hónapra prolongált", ezért a szerződés 4. pontjában megjelölt fizetési határidő (1988. december 30.) értelmezhetetlen, ami "kétségessé teszi az elévülési idő kezdő időpontját".
A felülvizsgálati kérelem hivatkozik arra is, hogy ha az elévülés bekövetkezett, erre "az alkalmazottak összejátszása következtében kerülhetett sor". A felperes - 60 000 000 Ft-ra vonatkozó - kártérítési igénye viszont, amely ezen az összejátszáson alapul, akkor keletkezett, amikor a kölcsönön alapuló tartozás elévülése bekövetkezett. Ez a követelés tehát az 1990. december 28-án benyújtott keresettel akkor is érvényesíthető lett volna, ha 1990. október 9-én a fizetésre való írásbeli felszólítás nem történik meg.
A felülvizsgálati tárgyaláson a felperes felülvizsgálati kérelmét fenntartotta, és megindokolta. Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, mert - a kölcsönök visszafizetésének határideje tekintetében - olyan tanúvallomásokra hivatkozik, amelyek nem hangzottak el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete nem jogszabálysértő.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A felperes felülvizsgálati kérelmében egyrészt azt adta elő, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 247. §-ában foglalt rendelkezéseket, mert nem bírálta el érdemben azokat a fellebbezésében előterjesztett kérelmeket, amelyekben az alperes marasztalását a felperes és az alperes között létrejött szerződések semmissége folytán, illetőleg - a Ptk. 348. § alapján - kártérítés címén kérte.
A felperes az elsőfokú bírósági eljárás során keresetét arra alapozta, hogy az alperes a részére kölcsönadott összesen 80 000 000 Ft-ból csak 47 000 000 Ft-ot fizetett vissza, és így 33 000 000 Ft összegű tartozása áll fenn; ennek alapján kérte az alperest 33 000 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezni. A Pp. 247. §-a kimondja, hogy a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. Ez a rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a fél az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követeljen, a keresetét felemelhesse vagy leszállíthassa, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszthesse, továbbá megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követelhessen.
A fellebbezési eljárás során a felperes tartalma szerint megváltoztatta a keresetét, amikor a szerződés semmisségére hivatkozott, illetőleg a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési követelést terjesztett elő. A keresetváltoztatás ténye attól függetlenül fennáll, hogy a felperes az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetében nem jelölte meg azt, a Polgári Törvénykönyv mely §-ára alapozza a követelését. A kölcsönszerződésnek a kölcsön visszafizetésének elmulasztásával (Ptk. 298. §) való megszegése miatt, illetőleg a 20 000 000 Ft-os követelés tekintetében - amelyre vonatkozóan a felperes maga állította, hogy a kölcsönszerződés létre sem jött - érvényesített pénzkövetelés helyett a szerződés semmisségére való hivatkozás, illetve a Ptk. 348. §-a alapján előterjesztett kártérítési követelés pedig nem tartozik a Pp. 247. §-ában megengedett keresetváltoztatás körébe, a jogerős ítélet ezért megalapozottan mellőzte a felperes által a fellebbezési eljárás során ezeken a jogcímeken előterjesztett kereset érdemi elbírálását. A felperes a felülvizsgálati kérelmét másrészt arra alapozta, hogy követelése kölcsöntartozás címén sem évült el, mert a jogerős ítélet tévesen határozta meg a fizetési határidőnek s ezzel a követelés esedékessé válásának az időpontját, amikor az elévülés megkezdődik [Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése]. Az állandó bírói gyakorlat szerint azonban a bíróság ítéletében megállapított tényállás folytán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a tényállás iratellenes vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó. Ezek a feltételek pedig az ügyben nem állnak fenn. A felperesnek az elsőfokú bíróság által tanúként meghallgatott - részben volt - dolgozói nem tették vitássá, hogy a 60 000 000 Ft összegű kölcsön visszafizetésének határideje az írásban megkötött szerződésben megjelölt időpont (1988. december 30.) volt. A 20 000 000 Ft-os kölcsönnel kapcsolatban pedig az 1993. március 8. napján tartott tárgyaláson éppen a felperes képviselője jelentette be bírói kérdésre, hogy a futamidő 90 nap volt, a kölcsönt tehát "1989. március végén kellett volna visszafizetni". A felperes volt dolgozója, Sz. G., valamint a felperes alkalmazásában álló F. Gy. az 1992. április 13-án, illetőleg 1993. március 8-án tartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyv értelmében - mint tanúk - ugyancsak olyan nyilatkozatot tettek, hogy a 20 000 000 Ft-os és a 60 000 000 Ft-os kölcsön futamideje azonos volt. Ez viszont annyit jelent, hogy a 20 000 000 Ft összegű kölcsönt 1989. március hónapban kellett az alperesnek visszafizetnie.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gf. X. 32.725/1995. sz.)
* A 324. §-ának (1) bekezdésének ezt tartalmazó második mondatát az 1993. évi XCII. törvény 40. §-a (4) bekezdésének u) pontja hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás