BK BH 1997/55
BK BH 1997/55
1997.02.01.
A korábban súlyos koponyasérülést szenvedett és koponyacsont-anyaghiánnyal gyógyult vádlott fejének sérült részét a lépcső fokához ütögető sértett (aki a vádlott sérüléseiről tudott), a vádlott élete és nem csupán testi épsége ellen intéz támadást, ezért ha a vádlott a támadást úgy hárítja el, hogy a sértett nyakkendőjét megszorítva a fulladásos halálát okozza: jogos védelmi helyzetben cselekszik és annak a kereteit sem lépi túl [Btk. 29. § (1) bek., 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.
A vádlott egy alkalommal volt büntetve: a városi bíróság az 1991. augusztus 3. napján elkövetett ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre, valamint 1 év 6 hónapra a járművezetéstől eltiltásra ítélte. A vádlott nem szenved kóros elmeállapotban - mely korlátozta vagy kizárta volna őt abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje, illetve hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A vádlott alkalomszerűen szokott csupán szeszes italt fogyasztani.
A vádlott az ismertetett ittas vezetés során elszenvedett súlyos balesete következtében keményburok alatti vérgyülemmel járó agyzúzódást, valamint koponyacsonttörést szenvedett. A vádlott fejének jobb oldalán csontanyaghiány maradt vissza, ami azzal a veszéllyel járt, hogy amennyiben közepes erejű ütődés éri a koponyának ezt a területét, veszélyes agysérülés bekövetkeztével lehet számolni. A vádlott ezzel tisztában volt, és emiatt igyekezett elkerülni azokat a helyzeteket, ahol fejét ilyen behatás érheti. A vádlottnál a baleset utóhatásaként egy-két alkalommal epilepsziás roham alakult ki.
A sértett évek óta ismerte a vádlottat, tudott a vádlott balesetéről és a fejsérüléséről is. A sértett törzsvendége volt a helyi italboltnak, de más italboltban is megfordult. Ittasan kötekedő, agresszív magatartású volt. Főként azokba szokott belekötni, akik nála gyengébb fizikumú egyének. 1994. november 24-én a vádlott betért az italboltba, és ott egy kisfröccsöt ivott meg. Az italboltban tartózkodott ekkor a sértett is. Amikor a sértett megpillantotta a vádlottat, odaszólt neki, hogy fizesse ki részére az 500 forintos - állítólagos - tartozását. A vádlott tagadta, hogy tartozna, így az italboltot elhagyta. A vádlott alig tett meg 5-6 métert az italbolt épületétől, amikor az onnan kilépő sértett őt utolérte, és kisebb erővel kétszer tenyérrel arcon, egyszer gyomorba vágta, ezt követően pedig leverte vádlott fejéről a sapkáját. A vádlott az ütések közben arra kérte a sértettet, hogy fejét ne bántsa. Amikor a vádlott a földre esett sapkájáért lehajolt, a sértett hátulról megrúgta őt. A vádlott ezt követően szaladva elhagyta a helyszínt.
A vádlott később újra bement az italboltba, ahol a sógorát kereste, eközben egy kisfröccsöt fogyasztott el. Az ott-tartózkodó sértett ekkor már eléggé leittasodott, és újra provokálni kezdte a vádlottat, de a sógora ezt megakadályozta. A vádlott távozott az italboltból, s először bevásárolt, majd hazament, és főzni kezdett.
Ez idő alatt a sértett folytatta a szórakozást és az italozást, a munkásruháját is lecserélte, és öltönyt vett fel nyakkendővel.
A sértettnek a nőismerőse elpanaszolta, hogy a pénztárcája időközben eltűnt, gyanúja szerint a pénztárcáját a vádlott sógora vehette el. A sértett ekkor felajánlotta nőismerősének, hogy segít a vádlott sógorának a felkutatásában, és ezért mindketten a nevezett lakására indultak. A vádlott és a sógora egy lakásban laktak. A lakásba bemenve csak a vádlottat találták. A sértett a lakás valamennyi helyiségébe benyitott, kereste a vádlott sógorát, de őt nem találta meg. A sértett távozóban már az előszobában járt, amikor a vádlott felé fordulva őt szidni, majd ráncigálni kezdte. A 178 cm magas, közepesen fejlett sértett a nálánál egy fejjel alacsonyabb, 165 cm magas és 60-65 kg testsúlyú vádlottat a bejárati ajtó felé taszigálta, ahol az ajtó előtti lépcsőn megbotolva mindketten a földre estek. Az eséskor a vádlott került alulra, a sértett teljes testével pedig felülre. Ekkor a sértett egyik kezével megfogta a vádlott nyakánál a ruháját, s azt szorítani kezdte, másik kezével pedig a vádlott fejét nekilökdöste a lépcsőnek. Eközben a sértett fenyegetőleg azt a kijelentést tette: "Belyukasztom azt az üres fejedet".
A vádlott a sértett váratlan tettlegességétől, a fejét célzó bántalmazástól és a sértett fenyegetőzésétől megijedve védekezni kezdett. Bal kézzel benyúlt a sértett nyakkendője alá, s inge nyakát csavarni kezdte. Birkózás közben a vádlottnak sikerült a sértett alól kikerülnie, majd a sértett bal oldalához térdelt. Ekkor elkapta bal kezével a sértett nyakkendőjének rövidebb szárát, és a csomóhoz közel azt erősen megrántotta, majd egy lefelé irányuló félköríves mozdulattal a nyakkendőt a föld felé szorította. Ezzel egy időben a vádlott jobb kezével a kissé oldalán fekvő sértett arcát teljesen erővel ököllel megütötte, de ugyanígy ütötte a szabadon maradt jobb kezével a sértett is a vádlottat. A vádlott minimum 7 kilopondot elérő, tehát közepes erővel, pár percen keresztül addig szorította a sértettet a nyakkendőjénél fogva lefelé, amíg azt nem érezte, hogy a sértett fogása elernyedt. A vádlott a sértett szitkozódása közepette a verekedés alatt azt a kijelentést tette: "Addig húzom a nyakkendődet, amíg megkékülsz". Amikor a vádlott érezte, hogy a sértett fogása elernyedt, abbahagyta a sértett ütlegelését, elengedte nyakkendőjét, és a földről felállt, majd a sértettet oldalt fekvő helyzetéből lábbal hanyatt lökte. A vádlott ezt követően beszaladt a lakásba, és egy kisbaltával tért vissza sértetthez, aki akkor még hörgött, de már nem mozdult. A vádlott abban reménykedett, hogy a sértett csak elájult, ezért pofozgatta, vízzel is leöntötte, ám a sértettet már nem tudta életre kelteni. A vádlott 7 óra előtt elszaladt telefonálni a mentőknek, a kiérkező mentősök azonban már csak a halál beálltát állapították meg.
A sértett halála a nyakkendő megszorításával, zsinegeléssel kiváltott fulladás következtében állt be. A fulladás kiváltásához folyamatos szorítóerő esetén 7 kilopondot elérő vagy azt meghaladó - közepes - erőre volt szükség. Az ilyen nagyságú folyamatos szorítóerő esetén 20 másodperc elegendő volt az eszméletvesztéshez és a cselekvőképtelenné váláshoz, míg a sértett halála bekövetkeztéig 2-5 perc telhetett el.
A sértett természetes jellegű szervi elváltozásainak (májelzsírosodás, enyhe verőér-elkeményedés, mérsékelt fokú szívelhájasodás) haláloki összefüggése nem volt. A sértett vérében halálakor 2,59 ezrelék, vizeletében 3,46 ezrelék volt az alkoholkoncentráció, amely súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. Az alkohol már kiürülési, lebomlási szakaszban volt ekkor. A sértettet súlyos fokú ittassága az észrevevő-, cselekvő- és menekülőképességében valamelyest korlátozta.
A vádlott vérében a cselekmény elkövetésekor 0,67 ezrelék volt az alkoholkoncentráció, ami igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében írtak alkalmazása miatt és súlyosítás végett jelentett be fellebbezést.
A vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan pedig enyhítésért fellebbezett. A másodfokú tárgyaláson a védő a fellebbezést felmentésért tartotta fenn.
A legfőbb ügyész átiratában az ügyész által a vádlott terhére bejelentett fellebbezést módosított tartalommal, a vádlott javára tartotta fenn, és a vádlott felmentését indítványozta.
A vádlott és védője által bejelentett fellebbezés, valamint a legfőbb ügyésznek a felmentésre irányuló indítványa alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a tényállása megalapozott, és helyes álláspontot foglalt el a megyei bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott a terhére rótt cselekmény megvalósításakor jogos védelmi helyzetben volt.
Az adott esetben a megállapított tényállásból következően vitathatatlan tény, hogy a sértett volt az, aki a vádlottat a saját lakásában megtámadta, őt a lakásból kiráncigálta, a földre kerülve a fejét a lépcsőnek lökdöste fenyegető kijelentés megtétele közepette, nyakánál a ruhát megragadta és ököllel a vádlott arcát ütlegelte. Ezzel a magatartásával mindaddig nem hagyott fel, amíg a vádlott szorítása következtében cselekvőképtelenné nem vált. A sértettnek ez a magatartása kétségtelenül a vádlott ellen intézett jogtalan támadó magatartás volt, e jogtalan támadás elhárítása érdekében pedig a vádlott védekezése szükséges volt, őt kitérési kötelezettség nem terhelte, de erre módja sem volt. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sértett támadása csupán a vádlott testi épsége ellen irányult. E kérdés vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül az elsőfokú ítéletében is helyesen rögzített az a tény, hogy a vádlott korábbi balesete során súlyos koponyasérülést szenvedett, amely koponyacsont-anyaghiánnyal gyógyult. Amennyiben a vádlott koponyájának ezt a területét akár közepes erejű erőbehatás éri, súlyos, életveszélyes vagy akár halálos kimenetelű agysérüléssel is számolni kellett. A sértettnek erről a tényről tudomása volt, ezért a földre kerülésüket követően a vádlott fejének ezt a sérült oldalát a lépcső fokához ütögette, miközben azt a kijelentést tette: "Belyukasztom azt az üres fejedet". Azt, hogy ez így történt, megnyugtatóan bizonyítja az a tény, mely szerint az események során a vádlott fejének jobb oldalán, a falcsont felett, a sérült terület közelében, diónyi duzzanat keletkezett. Mindezeken felül a sértett a földön birkózás közben, a vádlott magatartásához hasonlóan, fojtásra alkalmas módon, a vádlott nyakánál a ruháját is megragadta. Ezeket a tényeket szem előtt tartva - értékelve azt is, hogy a sértett a vádlottnál jóval erősebb fizikumú személy volt - arra a következtetésre kell jutni, hogy a sértett támadása nem csupán a vádlott testi épsége, hanem annak az élete ellen is irányult. A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint az élet ellen irányuló támadás esetén - a védett jogtárgy egyenértékűsége folytán - az elhárító magatartás arányosságának a vizsgálata szükségtelen.
Ekként tehát a vádlott a cselekményét jogos védelemben valósította meg, ezért a Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró ok folytán nem büntethető.
Mindezeket meghaladóan utal a Legfelsőbb Bíróság arra is - egyetértve e tárgyban az elsőfokú bíróság által az ítéletben kifejtett érveléssel -, hogy a vádlott cselekményét felindult, illetve félelem okozta ijedt állapotban valósította meg. Ez az állapota azonban nem csupán korlátozta, hanem képtelenné is tette számára az elhárítás szükséges mértékének a felismerését. Részben objektív okok következtében is felismerhetetlen volt számára az, hogy magatartása folytán a sértett mikor vált a további támadásra képtelenné, illetve mikor idézett elő már visszafordíthatatlan eredményt. Az ítéleti tényállásból is megállapíthatóan a sértett az egész eseménysorozat alkalmával végig támadó magatartást tanúsított, mely folyamatos volt, és azzal a sértett még akkor sem hagyott fel, amikor őt a vádlott leszorította. Még ekkor is ütlegelte öklével a vádlott fejét. Azt, hogy a vádlott ténylegesen nem ismerte fel a visszafordíthatatlan eredmény bekövetkezését, igazolja az az utólagos magatartása is, hogy befutva a lakásba, egy kisbaltával tért vissza a sértetthez, arra számítva, hogy ezzel az eszközzel küzdi le a sértett esetleges további támadását.
Végül ugyancsak utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a vádlottnak az a kijelentése, mely szerint "addig húzom a nyakkendődet, amíg megkékülsz" nem feltétlenül utal a halálos eredményre irányuló szándékra. Ebből a kijelentésből - természetesen vizsgálva az egyéb tényezőket is - nem feltétlenül kell arra következtetést levonni, hogy a vádlott aktuális tudatában felmerült a sértett halála bekövetkezésének a képzete is.
Az eddigiekben kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság tehát arra a meggyőződésre jutott, hogy tévedett az ügyben első fokon eljárt bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a terhére rótt bűncselekményben megállapította. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében írtakra figyelemmel - büntethetőséget kizáró okból - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján az ellene emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. (Legf. Bír. Bf. IV. 1379/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás