KK BH 1997/562
KK BH 1997/562
1997.11.01.
A mozgáskorlátozottság tekintetében az Országos Orvosszakértői Intézet által adott szakvéleménnyel kapcsolatban a bíróság orvos szakértői bizonyítást rendelhet el [179/1993. (XII. 29.) Korm. r. 1. § (3) bek. és 15. § (2) bek.; Pp. 6. § (1) bek., 177. §, 182. §, 275/A. §, 339. § (1) bek.].
A per adatai szerint az elsőfokú hatóság 1994. május 10-én kelt határozatával a felperes közlekedési támogatás és gépjármű-fenntartási támogatás iránti kérelmét elutasította, mert az 1994. március 22-én kelt elsőfokú szakvélemény szerint a felperes nem minősül súlyosan mozgáskorlátozott személynek.
A felperes fellebbezése folytán az alperes 1994. augusztus 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, ugyanis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete II. fokú orvosi szakvéleménye szerint sem minősül a felperes súlyosan mozgáskorlátozott személynek.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság 1995. május 16-án kelt ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolásból kitűnően a bíróság további bizonyítást rendelt el. Az M.-i Igazságügyi Orvosszakértői Intézettől szakértői véleményt szerzett be a felperes állapotára nézve, továbbá meghallgatta az államigazgatási eljárásban a másodfokú szakértői véleményt adó dr. P. T. orvost. A véleményeket értékelve az orvos szakértői intézet véleményét fogadta el. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes bal oldali veleszületett csípőficam betegségben, jobb térdízület idült kopásos jellegű megbetegedésben, következményesen a bal alsó végtag 3 cm-es rövidülésben és vállízület elfajulásban szenved. Mozgása olyan mértékben korlátozott, hogy tömegközlekedési eszközt nem tud igénybe venni. Lépcsőn felmenni még segédeszköz használatával sem képes. Tartós járásra nem képes. Otthoni közlekedésben csak nagyfokú sántítással, bot segítségével tud járni. A 179/1993. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. §-a (3) bekezdésének a) pontjában hivatkozott 1. számú melléklet szerinti - a fentiekben leírt - betegségek következtében a felperes súlyos mozgáskorlátozottnak minősül.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság 1995. november 7-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 16. sorszám alatt a megyei bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, elsődlegesen azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - változtassa meg, és a felperes keresetét utasítsa el, marasztalva egyben a perrel okozott költségekben. Másodlagosan a jogerős ítéletet oly módon kérte megváltoztatni, hogy az igazságügyi orvosszakértő igénybevételével kapcsolatban felmerült költséget az állam viselje. A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
A 179/1993. (XII. 29.) Korm. rendelet 15. §-ának (2) bekezdése szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének másodfokú szakvéleménye ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. A bíróság e rendelkezést megsértette, többletbizonyítást vett fel, igazságügyi szakértői véleményt szerzett be.
Hivatkozott még arra is, hogy a II. fokú szakvélemény azt állapította meg, hogy a felperes mozgáskorlátozottnak minősül. Az e minősítés alapját képező orvosi megállapításokat a vélemény nem tartalmazza, mert ezek orvosi titoknak minősülnek. A bíróság nem kérte be ezen adatokat, mégis az igazságügyi orvos szakértői véleményt fogadta el.
Előadta továbbá, hogy a perre okot nem adtak, a bíróság mégis perköltségben marasztalta az alperest.
A felperes 5. sorszámú ellenkérelmében a jogerős ítélet helybenhagyását kérte.
A felek az ügy tárgyaláson kívüli elbírálásához hozzájárultak. A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a bíróságnak az a feladata, hogy megvizsgálja: a jogerős ítélet az alperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bek.] jogszabálysértést tartalmazza-e. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakkal. Az alperes alaptalanul hivatkozik a 179/1993. (XII. 29.) Korm. rendelet 15. §-ának (2) bekezdésére. A felperes keresetében támadott, súlyos mozgáskorlátozott személynek járó közlekedési kedvezményt elutasító jogerős határozatot a bíróság az 1997. évi IV. törvény 72. §-a alapján felülvizsgálhatta, mert az érdemi határozat meghozatala során alkalmazott jogszabály ezt nem zárta ki.
A Pp. XX. fejezete alá tartozó közigazgatási perben a Pp. 324. §-ának (1) bekezdése alapján irányadók a Pp. I-XIV. fejezetének rendelkezései is. A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas. A Pp. 177. és 182. §-a alapján helyesen járt el a bíróság, amikor a felperes mozgáskorlátozottságának súlyosságát mint a per elbírálása szempontjából jelentős tényt a különleges szakértelemmel rendelkező igazságügyi orvos szakértő kirendelésével tisztázta, és őt a vélemény részletesebb kifejtése végett személyes megjelenésre is kötelezte az alperes által igénybe vett szakorvossal együtt. Az elsőfokú bíróság - miután aggályosnak találta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének véleményét, mert az mindenekelőtt csak a vezető diagnózisra, vagyis a felperes bal oldali csípőficamára alapította véleményét - a Pp. hivatkozott rendelkezései alapján jogszerűen járt el, amikor az M.-i Igazságügyi Orvosszakértői Intézettől a felperes állapotára nézve teljes körű szakértői véleményt szerzett be. Az így beszerzett szakvéleményt és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete orvosának, dr. P. T.-nek a meghallgatása után előterjesztett szakvéleményt értékelve az elsőfokú bíróság megalapozottan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes a 179/1993. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. §-a (3) bekezdésének a) pontjában hivatkozott 1. számú mellékletben megjelölt betegsége miatt súlyos mozgáskorlátozottnak minősül.
Ennek következményeként a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésének megfelelően helyesen döntött a felperes kérelmét súlyos korlátozottsága ellenére elutasító alperesi határozat hatályon kívül helyezéséről.
A másodfokú bíróság a bizonyítékokat újból értékelte, eljárása megfelel a Pp. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Ítéletét a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésével összhangban hozta meg, amely szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná. (Legf. Bír. Kfv. II. 27.246/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás