BK BH 1997/568
BK BH 1997/568
1997.12.01.
Az erőszakos közösülés bűntettének elkövetési magatartása: a közösülésre kényszerítés erőszakkal, illetőleg az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel (avagy a nő védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotának a közösülésre felhasználásával) valósul meg;
erőszakon az ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszert; fenyegetésen pedig nemcsak az ellenállásra képtelenséget eredményező, hanem az olyan pszichés ráhatást kell érteni, amely – a sértett szempontjából megítélve – benne komoly félelem kiváltására objektíve alkalmas [Btk. 197. § (1) bek.].
A városi bíróság ítéletével, illetve a megyei bíróság az 1996. május 14. napján jogerős végzésével a vádlottat erőszakos közösülés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 1995. július 29. napján éjjel 4 órakor az általa vezetett gépkocsival - amelyben rajta kívül a sértett foglalt helyet - a közúton közlekedett. A város külterületén a műútról a földútra tért le, ahol még mintegy 3 km-t megtett. A gépkocsit leállította, a világítást lekapcsolta, és a sértett előtt szóban kifejezésre juttatta, hogy közösülni akar vele. A sértett ez ellen tiltakozott, majd felszólította a vádlottat, hogy szállítsa őt a lakására, ahogyan azt korábban megígérte.
Igyekezett a vádlott kezét eltolni magától, aki ekkor azt a kijelentést tette, hogy "ha nem engedelmeskedik, gorombább lesz". A sértettben rémületet keltett az is, hogy nem sokkal ezt megelőzően a város külterületén ugyanilyen körülmények között öltek meg egy lányt.
A vádlott megragadta a sértett karját, kirángatta a gépkocsiból, és felszólította, hogy menjen a hátsó ülésre. Miután ez megtörtént, felszólította a sértettet, hogy meztelenítse le az alsó testét. Ennek a sértett nem tett eleget, és közölte azt is, hogy menstruál. A vádlott ezután levette a sértett farmernadrágját, fehérneműjét, szétfeszítette összeszorított lábait, hüvelyéből kivette a tampont és közösült vele. A jogerős határozatok ellen a terhelt és a meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Álláspontjuk szerint a bűncselekmény - a közösülésre kényszerítés - nem valósult meg.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályukban való fenntartását indítványozta.
Az első- és másodfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak megfelelően folytatta le a tárgyalást.
A felülvizsgálati eljárás során a rendkívüli perorvoslat csak a jogerős ítéleti tényállás alapján bírálható el.
A "közösülésre kényszerítés" a Btk. 197. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi tényállás keretében összefoglaló fogalomként szerepel, amely az erőszak és fenyegetés alkalmazását, mint eszközcselekményt fogalmazza meg, ami a közösülésnek, mint célcselekménynek a véghezvitelére irányul. Az erőszak általában valamely komoly ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszer, de nem feltétlenül jelent leküzdhetetlen erőt (vis absoluta), hanem elegendő a sértett életkorát, a személyi adottságait tekintve a viszonylag kisebb mérvű olyan fizikai ráhatás is, amely alkalmas lehet a sértett ellenállásának a leküzdésére. Ilyennek tekinti az ítélkezési gyakorlat a sértett lefogását, a lábainak szétfeszítését stb. A sértett életkorát és a személyi adottságait figyelembe véve kell tehát abban a kérdésben állást foglalni, hogy milyen mérvű fizikai kényszer volt szükséges ahhoz, hogy a sértett ellenállása megtörhető legyen. Ebből a szempontból elemezni kell az elkövető és a sértett kapcsolatát, azt, hogy korábban ismerték-e egymást, volt-e közöttük nemi kapcsolat stb.
Az erőszakos közösülés bűntette esetében a törvény a Btk. 138. §-ától eltérő ún. kvalifikált fenyegetés fogalmat alkot, nevezetesen az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést kíván meg. A fenyegetésnek nem kell ellenállásra képtelenséget eredményeznie, ezért a bűncselekmény megvalósul akkor is, ha a sértett azért nem fejt ki nagyobb ellenállást, mert a helyzetét az adott körülmények között már reménytelennek látja. Amint arra az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen utalt, a fenyegetés megvalósulása szempontjából nem az elkövető, hanem a sértett szempontjából kell megítélni a helyzetet, ezért a kvalifikált fenyegetés megvalósulása szempontjából annak a pszichikai hatásnak van jelentősége, amelyet az elkövető fellépése a sértettből ténylegesen kiváltott.
A fenyegetés és az erőszak általában együtt jár; az erőszak alkalmazását a fenyegetés általában megelőzi, és az erőszak alkalmazására többnyire akkor kerül sor, ha a fenyegetés nem vezetett eredményre. A vádlott azáltal, hogy a hajnali órákban a főúttól mintegy 3 km távolságban levő elhagyatott földútra hajtott a gépkocsival, maga teremtette meg azt a feltételt, amelyben a sértett helyzete teljesen kilátástalanná vált, mivel akkor és azon a helyen már előtte is nyilvánvalóvá vált, hogy semmiféle külső segítségre nem számíthat. A sértettnek az akarata ellenére az adott helyszínre szállítása, a levetkőztetése, a lábának szétfeszítése, a terhelt részéről a tampon kivétele, mind az erőszak fogalomkörébe eső magatartás. A vádlottnak az a kijelentése pedig, hogy ellenállás tanúsítása esetén "gorombább lesz", ebben a helyzetben a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetésként értékelhető, amennyiben a sértettnek a kilátásba helyezett súlyosabb hátrány nyombani bekövetkezésével kellett számolnia. A most kifejtettekre figyelemmel nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor megállapította a vádlott bűnösségét a Btk. 197. §-a (1) bekezdésének I. fordulata szerinti erőszakos közösülés bűntettében.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a legfőbb ügyésznek azzal az álláspontjával, amely szerint az adott esetben megvalósult a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésében írt személyi szabadság megsértésének a bűntette is azáltal, hogy a vádlott a sértettet a gépkocsival - annak akarata és tiltakozása ellenére - több km-es távolságon át egy elhagyatott helyrevitte. Miután ezt a tényt a vádirat leíró része ténylegesen tartalmazta, így a vádlottnak ez a magatartása is a vád tárgya volt. Az eljárt bíróságok azonban erről a vádról nem határoztak. Ez az eljárási szabálysértés azonban a felülvizsgálati eljárás keretei között utólag már nem volt orvosolható.
A most kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - miután a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta - a megtámadott határozatokat a Be. 291. §-ának (7) bekezdése szerint hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1482/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás