BK BH 1997/569
BK BH 1997/569
1997.12.01.
I. A hivatali befolyással üzérkedés bűntette megvalósul abban az esetben is, ha az elkövető szóban nem közli ugyan a hivatalos személy irányában történő elintézés módját, de a kért ellenszolgáltatás fejében olyan ígéretet tesz, amelyet kizárólag a hivatalos személy befolyásolása útján lehet elérni [Btk. 256. § (1) bek.].
II. A hivatali befolyással üzérkedés bűntette befejezett az előnynek a valódi vagy színlelt befolyásolás céljából történő kérésével vagy elfogadásával [Btk. 256. § (1) bek.].
III. A hivatali befolyással üzérkedés bűntette az esetlegesen megvalósított csalással a látszólagos alaki halmazat viszonyában áll, ezért az említett két bűncselekménynek bűnhalmazatban megállapíthatósága kizárt [Btk. 12. § (1) bek., 256. § (1) bek., 318. § (1) bek.].
A városi bíróság a vádlottat a befolyással üzérkedés bűntettének [Btk. 256. § (1) bek.] vádja alól - bűncselekmény hiányában - felmentette, ugyanakkor őt csalással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt 5000 forint pénzbírsággal sújtotta.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a - vádnak megfelelő - bűnösség megállapítása és szabadságvesztés kiszabása érdekében. A megyei főügyész fenntartotta az ügyészi perorvoslatot.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 35 éves, nős, karosszérialakatos szakképzettségű; letartóztatása előtt boltvezetőként tevékenykedett. Két kiskorú gyermeke tartásáról gondoskodik a keresettel rendelkező feleségével együtt. A vádlott vagyon elleni bűncselekmények miatt töltött már huzamosabb tartamú szabadságvesztéseket. Legutóbbi büntetése 3 év 2 hónapi börtönbüntetés volt. Ennek kiállása során a bv. intézetben az elítélt raktárosként dolgozott, így viszonylag szabad mozgása volt.
L. R. 1992 júliusában ebben a bv. intézetben volt elhelyezve. L. R. 1992. július 14. napján jelentkezett az illetékes bv. századosnál azzal a kérelemmel, hogy állítsa őt munkába. Erről a kívánságáról úgynevezett "kérelmi lapot" állított ki, majd visszament a zárkájába. L. R. ekkor találkozott a vádlottal, aki megkérdezte tőle, hogy mi járatban volt. L. R. közölte a vádlottal, hogy munkába állítását kérelmezte, a vádlott ekkor ajánlatot tett neki, hogy 4000 forint ellenében ő elintézi a kért munkába állítását. Ezt követően 1992. július 16. napján - amikor látogatóival beszélhetett - L. R. 2000 forintot kért tőlük, amit felvitt a zárkájába. Azért tette ezt, hogy munkába állításának az elintézése fejében pénzt adhasson a vádlottnak. 1992. július 21. napján tisztaruha-váltáskor a 28. számú zárka előtt L. R. átadta az említett 2000 forintot a vádlottnak, utóbb azonban a bv. intézeti felügyeletnek beszámolt a történtekről. Ezt követően a bv. őrök a vádlott által kezelt raktárban kutatást végeztek a pénzt keresve, a 2000 forint azonban ekkor nem került elő. 1992. július 30-án a vádlott a 2000 forintot visszajuttatta L. R.-nek.
A vádlott akkor, amikor a munkába állításra meggyőző módon ígéretet tett, nem tett említést arról L. R.-nek, hogy ezt milyen módon intézné el.
A vádlottnak elítélt társai munkába állításának elintézésére saját hatáskörben semmiféle lehetősége nem volt. Így eleve nyilvánvalónak látszott, hogy bv. tisztet fog majd valami módon erre megkérni. Az ígéretet egyébként - L. R.-t tévedésbe ejtve - azért tette, hogy tőle a kért pénzösszeget megszerezhesse.
A fellebbezési eljárás során a megyei bíróság a tényállást megalapozottnak találta, ezért azt a másodfokú eljárás során irányadónak tekintette.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ebből a tényállásból nem vont következtetést a vádlottnak a vád tárgyává tett cselekmény kapcsán fennálló bűnösségére. A Btk. 256. §-ának (1) bekezdés szerinti bűntettet - amelynek a BK 1. sz. állásfoglalás szerinti megnevezése hivatali befolyással üzérkedés bűntette - az követi el, aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, maga vagy más részére előnyt kér vagy elfogad. A jogszabályt értelmező ítélkezési gyakorlat szerint ennek a hivatkozásnak nem kell okvetlenül szóban, még kevésbé részletezetten elhangzania, hanem ráutaló magatartással is teremthető olyan félreérthetetlen helyzet, hogy az előny adója biztos lehet abban: az előnyt kérő (vagy elfogadó) annak fejében hivatalos személyt fog az ő érdekében befolyásolni.
Az nem lehet vitás, hogy egy elítélt raktárosnak nincs olyan jogköre, lehetősége, hogy elítélt társainak munkát adhasson, őket erre ő maga kiválaszthassa. Ha valakit maga mellé óhajt segítségül venni, ezt csak akként érheti el, hogy a bv. intézet illetékes tisztjéhez, a felügyelet erre illetékes tagjához fordul. Az ilyen bv. dolgozók nem vitásan hivatalos személyek. L. R.-nek nem lehetett tehát kétsége abban a vonatkozásban, hogy az ő ígért munkába állítása úgy fog megtörténni, hogy érdekében a vádlott az illetékes bv. tisztnél közbenjár. Ennek folytán a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállása megvalósult. A bűncselekmény befejezettségéhez elegendő az előnynek a valódi vagy színlelt befolyásolás érvényesítése céljából történő kérése vagy elfogadása [BH 1989/176. sz.]. A vádlott bűnösségét ezért a hivatali befolyással üzérkedés bűntettében [Btk. 256. § (1) bek.] meg kellett állapítani.
Arra vonatkozóan viszont semmiféle adat nem merült fel, hogy a vádlott az L. R.-től kért pénz vonatkozásában olyan látszatot is keltett volna, hogy ezt az összeget (vagy egy részét) annak a bv. tisztnek fogja átadni, akinél a munkába állítást kieszközli. Így a minősített eset [Btk. 256. § (2) bek. a) pont] megállapítása nem jöhet szóba.
A megvalósult hivatali befolyással üzérkedés bűntette mellett a csalás bűnhalmazatban nem állapítható meg (BJD 684. sz., BH 1989/388. sz., BH 1989/431. sz.), mivel az említett két bűncselekmény a látszólagos alaki halmazat viszonyában áll. Ebből következik, hogy mellette vagy helyette a csalással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés sem állapítható meg.
A vádlottal, mint többszörös visszaesővel szemben alkalmazott büntetés kiszabása során a megyei bíróság súlyosítóként vette figyelembe, hogy nemcsak többszörös, hanem különös visszaeső is, és a bűncselekményt büntetés végrehajtása során valósította meg. Ugyanakkor enyhítőként volt értékelendő a vádlott két kiskorú gyermekes családos volta, a cselekmény elkövetése óta eltelt több mint két esztendő, végül pedig, hogy a jogtalan előnyt L. R.-nek visszaadta.
Mindezeket értékelve a megyei bíróság a többszörös visszaeső vádlottat 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és 2 évi időtartamban közügyektől eltiltás mellékbüntetést is alkalmazott.
Minthogy a vádlott a jogerős büntetés töltése során valósította meg a bűncselekményt, a feltételes szabadságra bocsátásból kizárandó volt [Btk. 47. § (3) bek. a) pont]. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 559/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás