BK BH 1997/571
BK BH 1997/571
1997.12.01.
A csalás bűntette nem valósul meg, ha a terhelt a külföldinek a magyarországi ingatlanszerzése érdekében, mint vevő írja alá az adásvételi szerződést, majd a külföldi személyt az ingatlanszerzésre vonatkozó akadály elhárulása után az ingatlan birtokbavételében akadályozza, és elzárkózik az ingatlan jogi helyzetének a tisztázása elől [Btk. 318. § (1) bek.].
A városi bíróság az ítéletével, illetve a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság 1996. május 2. napján jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet jelentős értékre elkövetett csalás bűntettében, a II. r. terheltet pedig bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért az I. r. terheltet 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A sértett Kanadában élt, rendszeresen látogatta magyarországi rokonait, és ennek során ismerkedett össze a vádlottakkal, akikkel baráti viszonyba került. A sértett 1989-ben elhatározta, hogy Magyarországon ingatlant vásárol. Ehhez az I. r. terhelt segítségét kérte, aki egy balatoni házat ajánlott megvételre a sértettnek. A vételt megelőző beszélgetések során szóba került, hogy a sértett, mint külföldi állampolgár Magyarországon ingatlant nem vásárolhat, ezért az I. r. terhelt felajánlotta, hogy a szerződésben őt és a feleségét - a II. r. terheltet - tüntessék fel vevőként; a vételárat a sértett fizesse ki, és az épület is az ő tulajdonába kerül. Az adásvételi szerződés megkötésére 1989. október 16-án került sor, az eladó, a sértett és az I. r. terhelt között, és tanúk jelenlétében a sértett 3 millió forintnak megfelelő kanadai dollárt fizetett ki az eladónak. A szerződésben - amelyet a II. r. terhelt gépelt - vételárként 2 és fél millió forintot tüntettek fel. A II. r. terhelt ugyanis arról tájékoztatta a sértettet, hogy egy ismerősének segítségével a házat ennyire fogják értékelni, és így nem kell olyan sok illetéket fizetni. Az átírás költségeit is a sértett fizette ki.
A szerződéskötés után a sértett szorgalmazta, hogy ügyvédnél készítsenek egy, a tulajdonát igazoló okiratot, de kérését az I. r. terhelt elhárította azzal, hogy nincs olyan ügyvéd, aki ilyen szerződés megírásával saját magát börtönbe juttatná.
A balatoni ingatlant 1992-ig oly módon használták, hogy annak adóit a sértett által adott pénzből a terheltek fizették ki. A nyári hónapokat a sértett a nyaralóban töltötte; ott hétvégeken a terhelteket vendégül látta, távollétében pedig az I. r. terhelt gondozta az ingatlant. A nyaraló folyamatos használata során alakult ki a terheltekben az a szándék, hogy a tulajdoni helyzeten a későbbiekben sem kívánnak változtatni, jóllehet a sértettet mindvégig meghagyták abban a tudatban, hogy az ingatlan az ő tulajdona. A sértett 1991. év során értesült arról, hogy - korábbi tudomása ellenére - a magyar állampolgárságát nem veszítette el, és ez év november 7-én magyar útlevelet kapott. Annak tudatában, hogy tulajdonszerzése elől az akadály elhárult, levélben kérte az I. r. terheltet, hogy az ingatlanjogi sorsát rendezze, azt írassák át az ő, mint tényleges tulajdonos nevére, levelére azonban választ nem kapott.
1992 júniusában személyesen találkozott a sértett az I. r. terhelttel, aki ekkor kifejezetten megtagadta az ingatlan átírását, sőt kitoloncolással fenyegette meg a sértettet, aki ezt követően az ingatlan zárait lecseréltette, hogy annak használatában a terhelteket megakadályozza. A terheltek azonban az újonnan felszerelt zárakat eltávolították, és a sértettet így az ingatlanból kizárták. Az ingatlan értéke ekkor 4 930 820 forint volt. Ezt követően az ingatlan jogi helyzetének rendezése elől a terheltek elzárkóztak, azt csupán a büntetőeljárás hatálya alatt, 1994-ben adták át használatba a sértettnek.
Az eljárt bíróságok a jogi indokolás körében egyaránt arra a megállapításra jutottak, hogy a terheltekben csak a nyaraló folyamatos használata közben alakult ki a szándék, hogy annak - az adásvételi szerződés szerinti - tulajdoni helyzetén nem változtatnak. Ennek a jogtalan helyzetnek a fenntartása érdekében tagadta meg kifejezetten az I. r. terhelt az ingatlan átíratását, és fenyegette meg kitoloncolással a sértettet; emiatt cserélték le az újonnan feltett zárakat, és ebből fakadóan vallották a nyomozás során először még azt, hogy a házat a saját megtakarított pénzükön vásárolták. Ezzel a magatartásukkal a csalást elkövették: "a tévedésben tartás ugyanis az elkövető magatartásától függetlenül keletkezett tévedés el nem oszlatása vagy megerősítése, amely nem vitásan jogtalan haszonszerzés céljából történt, és a sértett oldaláról kárt okozott". A II. r. terhelt szerepe a szándékerősítés volt, így ő a családi cselekményt bűnsegédként követte el.
A jogerős ítéletek ellen védőjük útján a terheltek terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti anyagi jogszabálysértésre hivatkozással, bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében. Az ebben kifejtettek lényege szerint a szerződés megkötésekor a terhelteket jogtalan haszonszerzési célzat nem vezérelte. Miután pedig ezt nem a terheltek által célzatosan előidézett, illetve fenntartott tévedés hatása alatt tette, a terheltek magatartása és a kár közötti okozati összefüggés hiányzik. Mindezek miatt a bűnösség megállapítására törvénysértéssel került sor.
A legfőbb ügyész - a felülvizsgálati indítvánnyal egyetértve - az ítéletek hatályon kívül helyezését, a terheltek felmentését, és a megtámadott határozatok végrehajtásának a felfüggesztését is indítványozta. Ez utóbbi indítványnak helyt adva a Legfelsőbb Bíróság az 1996. szeptember 30. napján kelt végzésével a jogerős ítélet végrehajtását felfüggesztette.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak miatt alapos.
A Btk. 318. §-ának (1) bekezdése értelmében csalást az követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terheltek és a sértett a színlelt adásvételi szerződést előre megbeszélték. A szerződés tényleges megkötésére is a sértett jelenlétében, tudomásával, hozzájárulásával és a sértett javára szólóan került sor. Ez alkalommal tehát a terhelteknek sem megtévesztő, sem tévedésben tartó magatartása nem volt, és a jogtalan haszonszerzési célzatuk is hiányzott, ugyanakkor kárt sem okoztak, mert a sértett nem a terheltek megtévesztő magatartásának az eredményeként, hanem a saját elhatározásából fakadóan fizetett. A sértett vagyonában értékcsökkenés, kár sem következett be, éppen ellenkezően, vagyona a megvett házzal gyarapodott, tehát a csalás törvényi tényállásának minden egyes eleme hiányzott a terheltek magatartásából.
A sértett ezt követően az ingatlant birtokba vette, azt több éven át rendszeresen használta, annak a terheit is fizette, és a használatát a terhelteknek átengedte. A használat során, később alakult ki a terheltekben az a szándék, hogy a nyaralónak a szerződésbe foglalt - nem a valóságot tükröző - tulajdoni helyzetén nem kívánnak változtatni. A tényleges tulajdoni viszonyokat illetően azonban a terheltek a sértettet tévedésben nem tartották, de nem is tarthatták, mert a valós helyzetet mindannyian ismerték. Nem tartották tévedésben az átíratást illetően sem, azt ugyanis az I. r. terhelt a sértettel való személyes találkozásakor kifejezetten megtagadta. Ily módon a sértett és a terheltek között jóval az adásvételi szerződés megkötése után, a terheltek szerződésszegő és morálisan kétségkívül elítélhető magatartása miatt egy polgári jogi jogvita keletkezett, amelynek része az is, hogy a sértettet az ingatlan használatában is megakadályozták. Ennek azonban a szerződés megkötésére visszamenő hatálya nincs, és a cselekményüknek csalásként történő értékelését nem teszi lehetővé. Anyagi jogi szabályt sértettek tehát az eljárt bíróságok, amikor a terheltek büntetőjogi felelősségét a csalás bűntettében megállapították. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 291. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a terhelteket - mert bűncselekményt nem követtek el - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - a jelentős értékre elkövetett csalás bűntettének vádja alól felmentette (Legf. Bír. Bfv. IV. 1650/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás