BK BH 1997/573
BK BH 1997/573
1997.12.01.
A hűtlen kezelés bűncselekménye megvalósul, ha a vállalati igazgató a hatályos rendelkezésekben megállapított feltételek hiányában ad engedélyt a prémium kifizetésére [Btk. 319. § (1) bek., (3) bek. a) pont].
A városi bíróság az 1995. szeptember 14. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet társtettesként elkövetett, nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 1 év 2 hónapi - a végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt 1991. június 14. napjáig a vállalat igazgatója volt. A vállalati tanács az 1991. március 29-én hozott határozatával 1991 I. félévére a magasabb vezető és a vezető állású munkavállalók - így az I. r. terhelt részére is - prémiumfeladatot tűzött ki. 1991. április 30-án orientációs számítás készült a vállalati eredmény alakulásáról, amely 13 millió forint nyereséget mutatott. Ennek a figyelembevételével 1991. május hónapban az I. r. terhelt és a gazdasági igazgatóhelyettes (a II. r. terhelt) aláírták a kitűzött prémiumok kifizetésére vonatkozó utalványt, majd a II. r. terhelt intézkedett a prémiumok könyveléséről.
Az időközben bekövetkezett átalakulási folyamatok során 1991. május hónap végére a vállalatnál 10,6 millió forint veszteség alakult ki. Ez a veszteség az átalakulás költségeiből - a felmondási bérekből, a munkabérekből, a telefonszámlákból stb. - adódott. A vállalat veszteségéről az I. r. terhelt is tudomást szerzett, mert a vállalatnál a kifizetések csak az ő engedélyével történhettek. 1991. május 30-án és 31-én, az adózott eredmény terhére mégis összesen 1 032 837 forint prémiumot fizettek ki a magasabb vezető és a vezető állású dolgozóknak, jóllehet a vállalat vesztesége mellett nem volt meg a kifizetésnek a forrása. Az I. r. terhelt ezzel megszegte a 84/1988. (XII. 15.) MT rendelet 6. §-ának 3. és 5. pontjában, valamint a 7. §-ának 7. pontjában írt előírásokat. Ezek szerint a vezetői munkakörű dolgozó tárgyévi prémiumának a forrása csak az adózott eredmény pozitív összege lehet; évközben pedig egy alkalommal - a féléves, illetve a harmadik negyedéves évközi beszámoló adatai figyelembevételével - legfeljebb prémiumelőleg fizethető ki. A jogszerűtlen utalványozással a terhelt 725 747 forint vagyoni hátrányt okozott a vállalatnak, amely nem térült meg.
Az elsőfokú bíróság a jogi álláspontjának a kifejtése körében rámutatott arra, hogy az I. r. terhelt, mint a vállalat felelős vezetője tisztában volt ezekkel a szabályokkal, valamint a prémiumfeladat 1991. június 30-i teljesítési határidejével, és a vállalat május havi, veszteséget okozó magas kiadásaival, ennek ellenére intézkedett a prémiumösszegek kifizetéséről abból a célból, hogy az érintettek még az átalakuló vállalattól eltávozásuk előtt megszerezhessék a prémium összegét. Az I. r. terhelt ezzel a magatartással, mint társtettes a Btk. 319. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő, nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét valósította meg. A megyei bíróság az 1996. május 10. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a tényállás szűk körű helyesbítése és a terheltek által megszegett jogszabályok pontosítása mellett - annyiban változtatta meg, hogy mindkét terhelt büntetését pénzbüntetésre enyhítette; az I. r. terhelttel szemben 150 napi tétel, napi tételenként 1000 forint pénzbüntetést szabott ki. A tényállás-helyesbítés az egyes vezetők és más vezetői kategóriák részére kifizetett prémiumok összegszerűségére vonatkozott, és nem érintette a prémiumként történt kifizetések végösszegét, a megsértett jogszabályokkal kapcsolatban pedig hivatkozott a másodfokú bíróság az 1988. évi IX. törvény 20. §-ára is. Egyebekben viszont egyetértett az elsőfokú bíróságnak a bűnösség megállapítására és a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó álláspontjával.
A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a tényállásnak az iratok tartalma alapján történő kiegészítését, egyebekben pedig az I. r. terheltnek a hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól történő felmentését indítványozta. A nyilvános ülésen is fenntartott indítvány a tényállást annyiban tartotta szükségesnek kiegészíteni, hogy a vállalati tanács döntött a prémiumnak az 1991. május 31. napjával történő kifizetéséről, mégpedig azért, mert eddig az időpontig működött a vállalat az addigi szervezeti formájában; továbbá a vállalati tanács döntése volt az is, hogy a prémiumfeltételek teljesítésének az értékelése az 1991. április 30-i eredménykimutatás alapján történjék. Emellett vitatta a felülvizsgálati indítvány az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítását arra hivatkozva is, hogy részéről nem volt vagyoni hátrány okozására irányuló szándék, gondolni sem lehetett ugyanis arra, hogy az április 30-i eredményesség után, május 31-én a vállalat már veszteséges lesz.
Az indítvány tévesnek tartotta a jogerős ítéletnek azt a következtetését, amely szerint a terheltnek tisztában kellett lennie a májusban felmerült kiadások nagyságával. A korábbi évek tapasztalatai szerint a vállalat az év első négy hónapjában mindig eredményességet mutatott, és minden feltétel megvolt ahhoz, hogy a vállalati gazdálkodás május hónapban is eredményes legyen. Nem kellett számolnia tehát a terheltnek azzal, hogy a vállalat részegységei - melyek később önállósultak - az átalakulásról tudomást szerezve, visszatartották a termékeik értékesítését, amivel a végelszámolást veszteségessé tették. Hivatkozott végül az indítvány az I. r. terheltnek a cselekménye társadalomra veszélyességében való tévedésére, ami az előbbiektől függetlenül is a terhelt felmentését teszi indokolttá.
A legfőbb ügyész az első- és a másodfokú bíróság ítéletének a hatályukban fenntartását indítványozta, mert az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor. A tényállás megalapozottsága a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható; az eljárt bíróságok pedig a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból okszerűen következtettek az I. r. terhelt vagyoni hátrány okozására vonatkozó szándékára. A büntetőjogi felelősség szempontjából egyébként sincs különösebb jelentősége annak, hogy az I. r. terhelt tudott-e a vállalat veszteségéről, tekintetbe véve, hogy a vállalat nyereséges működése esetén sem kerülhetett volna sor az adott időben és körülmények között a prémium vagy akár a prémiumelőleg kifizetésére.
A terheltnek és a védőjének a felülvizsgálati indítványa alaptalan.
A Be. 284. §-ának (1) bekezdése és a 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítő jelleggel sorolja fel azokat az okokat, amelyekre a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálata alapítható. Ebben a felsorolásban a tényállás megalapozatlansága - annak hiányos volta - nem szerepel. A tényállásnak az iratok tartalma alapján történő kiegészítésére ezért a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor.
Az adott esetben a felülvizsgálati indítvány csak azért nem vezetett annak a Be. 287/B. §-a és 289/A. §-ának (2) bekezdése alapján történő elutasításához, mert az I. r. terhelt és a védője a tényállás kiegészítésére vonatkozó indítványától függetlenül, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra is hivatkozott, amikor vitatta a vagyoni hátrány bekövetkezése tekintetében az I. r. terhelt szándékosságát, illetőleg büntethetőséget kizáró ok fennállását állította.
Minthogy a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás irányadó a felülvizsgálati eljárásban is, a Legfelsőbb Bíróság annak során csak a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tények alapján foglalhat állást abban a kérdésben: a terhelt bűnösségének a megállapítása, illetve a cselekmény jogi minősítése az anyagi jogszabály megsértésével történt-e. Az irányadó tényállás alapján helyesnek bizonyult az eljárt bíróságoknak a következtetése az I. r. terhelt bűnösségére, és nem tévedtek a cselekmény jogi minősítése kérdésében sem. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyésznek azzal az álláspontjával, amely szerint sem a bűnösség megállapítása, sem a cselekmény helyes jogi minősítése szempontjából nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy a vállalat a prémium kifizetésének az időpontjában veszteséges volt-e, illetőleg annak, hogy erről az I. r. terhelt a prémium kifizetésének az elrendelésekor tudott-e.
A Btk. 319. §-ának (1) bekezdése szerint a hűtlen kezelés befejezett bűncselekménye megvalósul, ha az idegen vagyon kezeléséből folyó kötelezettségek megszegésével oki összefüggésben következik be a vagyoni hátrány, feltéve, hogy az idegen vagyon kezelésével megbízott (tettes) felismeri a magatartásának kötelezettségszegő voltát és a vagyoni hátrány ebből eredő bekövetkezésének a lehetőségét (amit kíván, illetőleg amivel kapcsolatban közömbös magatartást tanúsít). A Btk. 137. §-ának 4. pontjában írt értelmező rendelkezés szerint a vagyoni hátrány fogalma felöleli a vagyonban okozott kárt is.
Az I. r. terhelt, mint a vállalat igazgatója, tisztában volt azzal - és ezt maga sem vitatta -, hogy az adott munkavállalói körben a prémium csak a mérleg szerinti eredmény megállapítása után, az adózott pozitív összegű eredmény terhére volt kifizethető. Szándékosan megszegte a vagyonkezelési megbízásból származó - a jogerős ítéletben helyesen megjelölt jogszabályokban előírt - kötelezettségét, amikor az év végi zárást és az eredménykimutatást be nem várva, a prémiumok kifizetéséről intézkedett. Ez a kötelezettségszegés tehát független attól, hogy az I. r. terhelt tudott-e a vállalatnak az 1991. május 31-én fennálló veszteséges voltáról, illetve erről a körülményről kellő gondossága esetén tudnia kellett-e.
Tény továbbá az is, hogy az I. r. terhelt nem prémiumelőleg, hanem prémium kifizetéséről rendelkezett. Miután a prémium és a prémiumelőleg könyvelése merőben eltérően történik; ebben a vonatkozásban az I. r. terhelt a tévedésére eredményesen nem hivatkozhat. Az már más kérdés, hogy a jogszabályok szerint a kifizetés időpontjában prémiumelőleg sem volt kifizethető, tehát az I. r. terhelt kötelezettségszegése akkor is megállapítható lenne, ha a rendelkezése prémiumelőleg kifizetésére vonatkozik. Az adott esetben azonban a kötelezettségszegés a prémium jogellenes kifizetése volt.
A prémiumösszegek kifizetésével ugyanakkor bekövetkezett a vállalat vagyonában az az értékcsökkenés, ami éppen azáltal tekintendő a vagyonban okozott kárnak, hogy a kifizetések jogtalanok voltak. Következésképpen a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésében írt tényállás teljessé vált; a hűtlen kezelés befejezett bűncselekménye megvalósult, mégpedig függetlenül attól, hogy a vállalat a prémium kifizetésekor veszteséges volt-e vagy sem. A tényállás teljességét jelentő eredmény - a vagyoni hátrány - bekövetkeztének a megállapítása az adott esetben éppen azért független a vállalati gazdálkodás eredményes vagy veszteséges voltától, mert a terhelt kötelezettségszegése folytán mindenképpen csökkent a vállalat vagyona. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jogerős ítéletnek a vállalat 1991. május 31. napján fennállott veszteségére és a veszteség eredetére vonatkozó ténymegállapításai a bűnösség és a jogi minősítés szempontjából irrelevánsak. Az pedig nem ide tartozó kérdés, hogy amennyiben a vállalat veszteségessége 1991. május havában nem következik be, a bűncselekmény miatt feljelentés valószínűsíthetően nem történik. Alaptalan a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása is, hogy az I. r. terhelt tévedett a cselekménye társadalomra veszélyességének a megítélése tekintetében. A vállalatnak az alapító által elrendelt, de a terhelt részéről csak egy későbbi időpontra várt átalakulása - ami a vezetői kör változását is magában rejtette - ugyan sajátos helyzet, de nem függeszti fel a hatályos jogszabályok érvényét. Ezt az I. r. terhelt a cselekmény elkövetésekor határozottan tudta, de ha olyan feltevés alakult volna ki benne, hogy a prémium megállapítására, kifizetésére vonatkozó szabályok a vállalati átalakulás miatt előálló sajátos helyzetre nem vonatkoznak, vagy az átalakulás időpontja egy tekintet alá vonható a gazdasági év végével, erre a téves feltevésre alapos oka semmiképpen nem volt. Alapos okból történő tévedésre ugyanis csak akkor hivatkozhatna az I. r. terhelt, ha ezekről a kérdésekről az alapítóhoz fordulva előzetesen tájékozódott volna, és a téves felvilágosítás vezetett volna a jogellenes prémiumkifizetéshez. A Btk. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok megállapításának a feltételei tehát hiányoznak.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az I. r. terhelt ilyen vonatkozásban fennálló esetleges "tévedésének" már azért sem lehet jelentőséget tulajdonítani, mert ha a vállalati átalakulás időpontját a tévedése miatt a gazdasági év végének tekinti, akkor is be kellett volna várnia az adózott eredmény hiteles megállapítását ahhoz, hogy megalapozottan foglalhasson állást abban a kérdésben: az adózott eredmény egyáltalán fedezi-e a kifizetésre kerülő prémiumösszegeket.
Miután az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően került sor, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat a hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1203/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás