PK BH 1997/576
PK BH 1997/576
1997.12.01.
Üdülőszövetkezeti tagsági viszony megszüntetésénél a szövetkezeti szabályok az irányadók, és nem alkalmazhatók a polgári jognak az elállásra vonatkozó rendelkezései [1992. évi I. tv. (Szvt.) 2. § (1) bek., 48. §, 70. § (1) bek., 99. § (3) bek.; Ptk. 319. § (3) bek., 320. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben 140 000 forint megfizetését követelte az alperestől arra alapítottan, hogy a befizetett használati díjat - kilépése folytán - a szövetkezet köteles visszafizetni. Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta: az 1992. évi I. törvény 99. §-ának (3) bekezdése értelmében a szövetkezet csak az új tag felvételét követő harminc napon belül köteles a kilépett taggal elszámolni. Ez garanciális jellegű szabály; a szövetkezet az időleges üdülőhasználati jogot nem köteles visszavenni. Az építkezés folyamatossága indokolja, hogy a tag kilépése feltételhez legyen kötve, ezen nem változtat az sem, hogy kényszerítő okok miatt átmenetileg áll az építkezés.
A másodfokú bíróság megváltoztató ítéletet hozott, és az alperest 140 000 forint, annak 1990. január 1-jétől esedékes évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte, döntését a következőkkel indokolta. A felperes "kezdettől fogva arra hivatkozott, hogy az alperes a szövetkezetbe való felperesi belépéskor vállalt teljesítési határidőt nem teljesítette, ezzel késedelembe esett, ezért kéri a befizetett 140 000 forint hozzájárulást. Ez a felperesi érvelés, indokolás tartalmilag az alperesi késedelem miatti elállás." Az 1992. évi I. törvény (Szvt.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadóak. Márpedig az Szvt. a szövetkezeti tagsági viszony keretében csak a tagsági viszony megszüntetéséről, annak eseteiről és feltételeiről rendelkezik. A külön szabályokból következik, hogy a lakás- és üdülőszövetkezetek a tevékenységük körében lényegében, mint "beruházók" járnak el. Az ilyen szövetkezetbe belépő tagnak - túlnyomó részében - a tagsági viszonyból folyó kötelezettsége az építési költség befizetése, a szövetkezetnek pedig az építés lebonyolítása. A szövetkezet ezt - mint a perbeli esetben is - teljesítési határidő megjelölésével is vállalja. A szövetkezeti tagot ez esetben meg kell, hogy illesse a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerinti elállási jog, mivel az Szvt. nem rendelkezik arra az esetre, ha a szövetkezet a tag belépésekor vállalt teljesítési határidőt nem tartja be, késedelembe esik. Ez utóbbi a perben nem volt vitás, hiszen jelenleg sem készült el az üdülő, ezért a felperes "a szerződéstől, tagsági viszonyától" elállhatott. Elállása a szerződést felbontja [Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése], így a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése szerint a befizetett pénz részére visszajár. A kifejtettekből következik, hogy az alperes alaptalanul hivatkozik az Szvt. 99. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, az éppen a késedelme miatti jogosulti igényérvényesítést hiúsítaná meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, abban a másodfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a következőkre alapította. A másodfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy az 1992. évi I. törvény 2. §-ának (1) bekezdése alapot ad a szövetkezeti tagsági viszony megszüntetésére a szerződésre vonatkozó szabályok szerint. Az említett rendelkezés szerint a Ptk. rendelkezéseit csak azokra a szövetkezeti vagyoni és személyi viszonyokra kell alkalmazni, amelyekről sem az Szvt., sem pedig a szövetkezeti önkormányzati szabályzat (alapszabály) nem rendelkezik. A jogerős ítélet is hivatkozik arra, hogy az Szvt. a tagsági viszony keretében rendelkezik a tagsági viszony megszűnéséről, annak eseteiről és feltételeiről. Az Szvt. 48. §-a "sorolja fel" a megszűnés eseteit, a b) pontban jelöli meg a kilépést, nem szerepel azonban a szerződéses viszonyokra alkalmazható elállás. A szövetkezet alapszabálya is ugyanúgy szabályozza a tagsági viszony megszűnésének eseteit. Azt, hogy milyen összeget kell visszafizetnie a kilépőnek - ha annak feltételei bekövetkeznek, vagyis a kilépő helyére új tag lép [Szvt. 99. §-ának (3) bekezdése] - a 78/1988. (XII. 27.) PM-ÉVM rendelet 16. §-ának (3) bekezdése szabályozza. Szó sem lehet arról, hogy a kilépő az általa befizetett összeg után kamatot kapjon. A kilépő tag az általa befizetett összeget sem igényelheti teljes egészében vissza, mivel abból levonható a nem kifejezetten építési célú költségek összege. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperes és az alperesi szövetkezet között mintegy vállalkozási szerződés állna fenn. Az alperes nem vállalt semmiféle befejezési határidőt, kizárólag csak tervezett határidőkről tájékoztatta a tagjait, így a felperest is.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a támadott határozat hatályban tartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme abban a részében alapos, hogy a másodfokú bíróság az általa hivatkozott jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a szövetkezeti tagot - az adott esetben a felperest - "meg kell hogy illesse a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerinti elállási jog", tagsági viszonya ilyen jogcímen felbontható. A felperes az alperesi szövetkezetbe történő belépésével - az erre irányuló hatályos nyilatkozata megtételével - nem szerződési nyilatkozatot tett, hanem tudomásul vette, illetve elfogadta, hogy a szövetkezettel tagsági viszonyba kerül, a szövetkezet tagjait megillető jogosultságai és kötelezettségei lesznek. A tagsági viszony megszűnésének lehetséges eseteit a szövetkezetekre vonatkozó különös szabályok állapítják meg; így a perbeli esetben, miután a felperes a kilépési szándékát 1993. április 15. napján jelentette be az igazgatóságnak, az 1992. évi I. törvény 48. §-ában foglalt rendelkezés irányadó. A felperes tagsági viszonya tehát a Polgári Törvénykönyvnek a szerződéses viszonyok felbontására, illetőleg megszüntetésére vonatkozó szabályai alapján nem szüntethető meg, ezért csak a tagsági viszony kilépéssel történő megszűnéséhez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazhatók.
A másodfokú bíróság a kifejtettektől eltérő, téves álláspontja miatt nem tulajdonított jelentőséget, és valójában érdemben nem bírálta felül az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, amely szerint a felperes mindaddig nem tarthat igényt arra, hogy a szövetkezet vele elszámoljon, amíg új tag felvételére nem kerül sor.
A szövetkezet ilyen tartalmú rendelkezése, valamint az Szvt. 99. §-ának (3) bekezdésében foglaltak valóban nem hagyhatók figyelmen kívül. Azt ugyan helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes - a kilépésének általa megjelölt okára tekintettel - azért határozta el kilépését, és kérte vissza a befizetett 140 000 forintos hozzájárulását, mert a szövetkezet a belépéskor vállalt teljesítési határidőt a hotel felépítése tekintetében, nem tartotta be.
A másodfokú bíróság jogszerű eljárása azonban az lett volna, az előzőekben kifejtettekből következően, ha vizsgálat tárgyává teszi az elsőfokú bíróságnak azokat a megállapításait, amelyek szerint a hotel M. szállodára meghirdetett férőhelyek nem keltek el, így a szövetkezetnek - rajta kívülálló okból - nem keletkezettannyi bevétele, amelyből a hotel teljes beruházását képes lett volna egyedül finanszírozni. Tévedett abban, hogy nem tartotta szükségesnek annak felderítését, valóban megtett-e az alperesi szövetkezet mindent annak érdekében, hogy az ígért határidőre a hotel megépülhessen. Mindezek vizsgálata nem mellőzhető, mert a felperes, mint kilépő tag - az esetben is, ha új tag belépése hiányában az elszámolási igénye nem válna esedékessé - az igazoltan teljesített befizetéseinek visszatérítését az Szvt. 70. §-ának (1) bekezdésére alapítottan igényelheti. Ez utóbbi rendelkezés alkalmazhatóságát nem zárják ki a lakásszövetkezetekre vonatkozó különös szabályok sem. A törvény hivatkozott szakasza szerint a szövetkezet a tagjának jogellenesen okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint tartozik felelősséggel.
Az elsőfokú bíróságnak - tekintettel az eljárásakor még hatályos Pp. 146. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra - módot kellett volna adnia a felperesnek arra, hogy a szerződés megszűnésére, majd eshetőlegesen a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira alapított keresetét módosítsa, és a perbeli igényét kártérítésként érvényesíthesse. A kereset ilyen jogcímen történő módosítása esetén viszont az alperesnek is lehetőséget kellett volna adni arra, hogy bizonyítsa, mindent megtett, ami az adott helyzetben általában elvárható volt [Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése].
A fentiekben kifejtettekre alapítottan a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot utasította az adott iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Pf. I. 22.949/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás