PK BH 1997/582
PK BH 1997/582
1997.12.01.
Ráépítési igény elbírálásánál általában az építkezés befejezésekori érték az irányadó. Ha azonban az építkezést követően a rendezésre csak jelentős idő elteltével – évtizedek múltán – kerül sor, és ez alatt az idő alatt az építő – bentlakó – tulajdonostárs használja kizárólag az építményt, amelynek értéke elhasználódása következtében – a telekértékhez képest jelentősen csökken, helye lehet az általános elvektől való eltérésnek [Ptk. 137. § (3) bekezdés, PK 7. sz.].
A perbeli ingatlan a felperes 5/8-ad, az I. rendű alperes 3/8-ad arányú közös tulajdona. Az ingatlan az alperesek használatában áll.
A felperes keresetében használati díj megfizetését; az alperesek viszontkeresetükben elbirtoklással, illetve ráépítés jogcímén tulajdonjoguk megállapítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli ingatlanon az I. rendű alperes 42/160 arányban ráépítéssel tulajdonjogot szerzett. Az I. rendű alperest terhelő használati díjat 1988. március 1-jétől havi 290 forintban, 1991. január 1-jétől havi 362 forintban, 1992. január 1-jétől 544 forintban, 1993. január 1-jétől 725 forintban, 1994. január 1-jétől 906 forintban állapította meg. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította, és a felperest kötelezte az I. rendű alperes részére perköltség megfizetésére.
A bíróság ítéletének indokolása szerint az elbirtoklás törvényi feltételei nem állanak fenn, az I. rendű alperes részéről a sajátjakénti birtoklás nem valósult meg. A bíróság ezzel szemben a ráépítésre alapított igényt alaposnak találta. Az ingatlan 1967. évi értékéből kiindulva megállapította, hogy ráépítés előtt 100 000 forintot, ráépítés után 190 000 forintot érő ingatlanból az I. rendű alperes 72/160 részben ráépítéssel tulajdonjogot szerzett, s ebből a felperes tulajdoni illetőségére 42/160 rész esik. Ehhez képest a felek tulajdoni illetősége 58/160-102/160 részre módosul. Az I. rendű alperest a felperes keresetében megjelölt időtől többlethasználat ellenében használati díj fizetésére is kötelezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatva az I. rendű alperes ráépítés útján szerzett tulajdoni arányának mértékét 2/26 részben állapította meg. Az alpereseket 124 763 forint lejárt használati díj megfizetésére és 1997. április 1-jétől kezdődően havi 2187 forint megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a szakértői vélemények kiegészítésével az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét 2 600 000 forintban állapította meg, amelyből a régi felépítmény értékére 400 000 forint, az új épületrészre pedig 200 000 forint esik. A megyei bíróság a PK 7. számú állásfoglalásban kifejtett általános elvtől eltérően az ingatlan jelenlegi forgalmi értékéből kiindulva határozta meg az alperesek által az ingatlanra ráépített rész értékét, mivel építkezésük kedvező következményeit maguk élvezték. A másodfokú bíróság az előbb említett elvet követve határozta meg a ráépítéssel módosult tulajdoni arányt, valamint az elévülési időn belül számítottan - évenként változó összegű - használati díj mértékét. Az elévülési időt megelőzően végzett beruházások tekintetében kifejtette, hogy az alperesek a közös tulajdon megszüntetése során jogosultak beruházásaik ellenértékét a felperessel elszámolni.
A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítélet megváltoztatását, tulajdoni arányuknak 1 800 000 forint forgalmi értékhez igazodó 47/160 arányban történő megállapítását, valamint ezen értékhez viszonyított használatidíj-fizetési kötelezettségük meghatározását kérték.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperesek építkezése a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerinti ráépítésnek minősül, amely e rendelkezés, valamint a jogszabály előírásainak gyakorlati alkalmazásához szempontokat adó PK 7. számú állásfoglalás értelmében a tulajdoni arányok módosulását eredményezi. A tulajdonjog keletkezése és a tulajdoni arány módosulása az általános elvek szerint az építkezés befejezésekor következik be. Ha azonban az építkezést követően a rendezésre csak jelentős idő elteltével - évtizedek múltán - kerül sor, és ez alatt az idő alatt az építő - bentlakó - tulajdonostárs használja kizárólag az építményt, amelynek értéke - elhasználódása következtében - a telekértékhez képest jelentősen csökken, helye lehet az általános elvektől való eltérésnek. Az adott perben pedig ez a helyzet állt elő. A műszaki szakértő véleményéből megállapíthatóan az alperesek által 1967-ben házilagos kivitelezésben épített építmény elöregedett, és a karbantartási munkák elvégzésének hiánya miatt is számottevően amortizálódott. Az építmény forgalmi értéke a rendezés idején lényeges eltérést mutatott a telek forgalmi értékéhez képest. Ez - az alperesek által is elfogadott, illetve nem kifogásolt - körülmény tette indokolttá az eljárás későbbi szakában a szakértők ismételt meghallgatását és kiegészítő szakvélemény beszerzését, valamint ennek alapján a tényleges helyzet és a jogi helyzet közötti különbség megoldása során az érdek- és értékegyensúly megteremtése érdekében a rendezéskori értékek figyelembevételét.
A másodfokú bíróság által követett eljárás a fenti követelményeknek tesz eleget, ezért a jogerős ítélet szerint az alpereseket megillető tulajdoni arány mértéke eredményesen nem támadható. Ehhez igazodik a szakértői véleménnyel alátámasztott és megerősített használatidíj-fizetési kötelezettség, valamint annak mértéke is.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet támadott rendelkezése törvényes, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartott. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.735/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás