PK BH 1997/588
PK BH 1997/588
1997.12.01.
Kártérítés engedély nélkül végzett – de a vállalással ellentétben szakképesítést nem nyújtó – oktatói tevékenységgel okozott kárért [Ptk. 312. §, 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek kártérítésre irányuló keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) 1990 áprilisában azzal hirdette meg a kétéves időtartamú titkárnő-titkár-menedzser tanfolyamot, hogy annak sikeres elvégzése szakképesítést biztosít. A hirdetésre a felperes is jelentkezett, és a tanfolyam díját is befizette. A heti öt napon át napi hatórai elfoglaltsággal járó tanfolyam 1990 szeptemberében kezdődött meg. A felperes rendszeresen eljárt az órákra, és az előírt vizsgákat is sikeresen letette. Az alperes 1991 novemberében közölte a tanfolyam hallgatóival, hogy az eredetileg ígért szakképesítés megszerzésére nincsen lehetőség, mert az 1991. március 1-jével hatályba lépett 17/1990. (XII. 20.) MKM rendelet (a továbbiakban: mr.) megváltoztatta a középfokú ügyintéző-titkár képzésének a feltételeit. Az alperes által kidolgozott megoldási javaslatok a felperesnek nem feleltek meg.
A felperes kárigényét elutasító elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint az alperes a szakképesítésre vonatkozó vállalását jogszabályváltozás miatt nem tudta teljesíteni, a teljesítés ennélfogva olyan okból vált lehetetlenné, amelyikért egyik fél sem felelős. A szerződés ezért a peres felek között a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése értelmében megszűnt. A Ptk. 319. §-ának (2) bekezdésén alapuló elszámolás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 40 000 forint tanfolyami díjból az alperes az eljárás során 30 000 forintot visszafizetett a felperesnek, az 1991. október 14-ig leadott 770 órára figyelemmel további tartozása nincsen.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Hivatkozása szerint az alperes a tanfolyam megkezdésekor nem rendelkezett a szükséges jogszabályi felhatalmazással, a szerződés teljesítése ezért olyan okból vált lehetetlenné, amelyikért az alperes felelős.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Döntésének indokolása szerint az alperes az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatásról szóló 7/1988. (II. 17.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-ában és a dolgozók tanfolyami képzéséről és továbbképzéséről szóló 10/1984. (VIII. 8.) IPM rendeletben (a továbbiakban: ir.) foglaltak értelmében jogosult volt tanfolyami továbbképzéseket szervezni. Az ir. 4. számú mellékletének 23. pontja az ügyiratkezelők szakképzéséről szólt, s bár a titkárnői szakvizsga nincsen nevesítve, ehhez azonban - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - nem is kellett szakképesítés. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a teljesítés kizárólag jogszabályváltozás miatt vált lehetetlenné, az alperesnek szerződésszegő magatartása nem volt.
A felperes felülvizsgálati kérelme az első- és a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, az alperesnek a 307 500 forint kára megfizetésére való kötelezésére irányult. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályi hivatkozása nem helytálló, az alperesnek a perbeli tanfolyam indítására nem volt engedélye, kárfelelőssége ezért a Ptk. 318. §-a alapján fennáll.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Ptk. 275. §-ának (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.
A felperes hivatkozására figyelemmel a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban kellett állást foglalnia, megalapozott-e az eljárt bíróságoknak az a megállapítása, amely szerint a perbeli teljesítés lehetetlenné válásáért az alperes nem felelős.
A perben nem volt vitás, hogy a felek között szerződéses jogviszony állott fenn. A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének - ha a jogszabály kivételt nem tesz - nincs helye. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az alperes szakképesítést nyújtó szakmai oktatást vállalt. Felhívásában a titkárnő-titkár-menedzser szakképesítést a következő módon írta le: "A hallgatók sikeres vizsga esetén képesítést szereznek gyors-, gépírásból, iratkezelés-irattározásból, egy idegen nyelvből alapfokú nyelvvizsgát, valamint a titkárnő-titkár-menedzseri szakképesítésből. Ebbe a szakképesítésbe tartozik pl. titkári, menedzseri feladatok, irodagépek ismerete, protokoll, pszichológia, viselkedés kultúra, pénzügyi, gazdasági ismeretek, bankügyletek stb. tantárgyak ismerete." Ebből egyértelműen következik, hogy a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott az ir. 4. számú mellékletének 23. pontjában foglaltakra. Ebben ugyanis a középfokú ügyiratkezelői tanfolyam szerepel, amely iratkezelési és irattárosi munkakörök betöltésére jogosít. Márpedig az alperes nem ezt vállalta, és a felperes nem is ilyen tanfolyamra jelentkezett. A perbeli jogvita elbírálása szempontjából irányadó az R. 9. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a szakképesítést nyújtó szakmai oktatásban való részvétel feltételeit jogszabály határozza meg. Ezzel szemben az adott időszakban nem volt olyan jogszabály, amely a titkárnő-titkár-menedzser szakképesítést nyújtó szakmai oktatásban való részvétel feltételeit meghatározta volna. Az R. 8. §-ának (3) bekezdése szerint a szakképesítést nyújtó szakmai oktatás központi oktatási programok alapján folyik. A tanfolyam meghirdetését tartalmazó tájékoztatójában az alperes utalt ugyan arra, hogy a képzést a Művelődésügyi Minisztérium irányelvei alapján fogja folytatni, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékes főosztályvezetője azonban arról tájékoztatta a másodfokú bíróságot, hogy az alperesnek a minisztériumtól nem volt felhatalmazása a titkárnő-titkár-menedzser tanfolyam indítására, és ilyen szakképesítésről oklevelet sem adhatott. A másodfokú bíróság elmulasztotta a tényállást ezzel kiegészíteni. Az 1991. november 19-én írásban elkészített és a per irataihoz csatolt megoldási javaslatának befejező mondatában az alperes döntően saját magát hibáztatja a bekövetkezett kudarcért. Az eljárt bíróságok ezt a körülményt is elmulasztották értékelni.
A kifejtettekre figyelemmel tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy értékelte, hogy a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért az alperes nem felelős, illetve, hogy az adott esetben az alperes magatartása nem volt felróható. A peradatok szerint az alperes nem bizonyította, hogy az általa megjelölt szakképesítést nyújtó tanfolyam meghirdetésével, megindításával összefüggésben úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lett volna. Ezzel szemben tény, hogy jogszabálysértéssel vállalkozott szakképesítést nyújtó szakmai oktatásra, a teljesítés lehetetlenné válásában tehát nem vétlen [Ptk. 312. § (2) bek]. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő első- és másodfokú ítélet helyett közbenső ítélettel [Pp. 213. § (3) bek] az alperes kárfelelősségét megállapította. Miután a felperest megillető követelés összegének megállapításához szükséges tények nem elégségesek, erre vonatkozóan az eljárást az elsőfokú bíróságnak folytatnia kell. Az eljárást befejező határozatban szükséges a perköltség kérdésében is dönteni. (Legf. Bír. Pfv. V. 21.295/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás