PK BH 1997/591
PK BH 1997/591
1997.12.01.
Az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényes létrejöttéhez szükséges, hogy az okirat tartalmazza az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánítást [Ptk. 365. § (3) bek., XXV. sz. PED].
A perbeli társasházi öröklakás a kk. II. r. alperes tulajdona; az ingatlant anyjának és egyben törvényes képviselőjének (az I. r. alperesnek) haszonélvezeti joga terheli. A lakásban bérlőként lakó felperessel 1990 januárjában az I. r. alperes 5 000 000 forint vételár kikötése mellett szóbeli adásvételi szerződést kötött. Ennek alapján a felperes 1990. február 21-én 500 000 forintot, február 28-án 2 000 000 forintot, április 29-én 1 200 000 forintot és végül 1990. május 11-én 700 000 forintot adott át az I. r. alperesnek. Az átvett összegekről az I. r. alperes elismervényeket állított ki, melyek tartalmazták, hogy a teljes vételár kifizetésekor kerül sor az adásvételi szerződés megkötésére, valamint azt is, hogy az I. r. alperes a szükséges gyámhatósági engedélyt addig megszerzi. Az utolsóként említett részlet megfizetése után a felek között vita keletkezett, majd 1990. június 12-én az I. r. alperes írásban felszólította a felperest az általa addig teljesített 4 400 000 forint visszavételére és az ingatlan kiürítésére. E felszólításnak a felperes nem tett eleget, ellenben az 1990. február 21-i kelettel az I. r. alperes által kiállított elismervényre 1990. június 16-án rávezette a következő nyilatkozatot: "A fenti ingatlant 5 000 000 Ft-ért megvásároltam."
Ezt követően a felperes az adásvételi szerződés jóváhagyása iránt kérelmet nyújtott be a gyámhatósághoz; kérelmét azonban a gyámhatóság elutasította.
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperessel érvényes adásvételi szerződést kötött, kérte továbbá, hogy a bíróság ítéletével pótolja az I. r. alperes azon nyilatkozatát, amely szerint a II. r. alperes törvényes képviselőjeként kéri a gyámhatóságtól az adásvételi szerződés jóváhagyását. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az I. r. alperes írásba foglalt jognyilatkozatai tartalmazzák az eladó és a vevő személyének, az adásvétel tárgyának és a vételárnak a megjelölését. Az okiratokból azonban hiányzik a tulajdonjog átruházását célzó - a XXV. számú PED által megkívánt - kifejezett akaratnyilvánítás. Mindezen túlmenően az I. r. alperes május 11-i "ajánlatát" a vételárrész átvételekor a felperes jelenlétében tette meg; ennek megfelelően azt a felperesnek nyomban írásban el kellett volna fogadnia. Miután ilyen alakban a felperes elfogadó nyilatkozatot nem tett, ajánlati kötöttsége alól az I. r. alperes szabadult.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatala végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben előadta, hogy a vételárrészletek átvételekor kiállított okiratokban az I. r. alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy teljes vételár kifizetéskor az adásvételi szerződést megköti, e nyilatkozatával a Ptk. 211. §-ának (2) bekezdése szerint meghatározta az ajánlati kötöttségének idejét is. Jogszabályt sértett tehát a bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy elfogadó nyilatkozatát legkésőbb 1990. május 11-én meg kellett volna tennie.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, tehát ingatlan átruházását célzó ajánlattétel is csak írásban történhet. A perbeli esetben a vételárrészletek átvételét igazoló okiratok - miként azt a jogerős ítélet helytállóan kifejti - nem tartalmazzák egyértelműen az eladó tulajdonjog átruházására irányuló akaratnyilvánítását, ennélfogva az I. r. alperes írásbeli nyilatkozatai sem minősülnek jogi értelemben vett ajánlatnak. Az 1990. február 28-án és április 29-én kiállított elismervények szövegezéséből pedig az következik, hogy a teljes vételár előzetes megfizetését az I. r. alperes az adásvételi szerződés megkötése feltételének tekintette, és a szóban levő nyilatkozatok - szemben a felülvizsgálati kérelemben foglalt okfejtéssel - semmiképpen sem értelmezhetők az alperes ajánlati kötöttsége Ptk. 211. §-ának (2) bekezdése szerinti meghosszabbításának. Így az alperes tulajdonjog átruházását célzó akaratnyilvánításának írásba foglalása esetében sem állapíthatta volna meg a bíróság a szerződés létrejöttét, mert az utolsóként 1990. május 11-én - jelenlévők között - tett ajánlatot a felperesnek nyomban írásban el kellett volna fogadnia, s miután ezt elmulasztotta - az alperes ajánlati kötöttsége még azon a napon megszűnt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21.128/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás