PK BH 1997/592
PK BH 1997/592
1997.12.01.
I. A tartási szerződés és az otthonházban nyújtandó tartásra, gondozásra és ápolásra irányuló szerződés elhatárolása [Ptk. 586. §, 200. § (1) bek.].
II. Az otthonházban nyújtott szolgáltatások teljesítésének lehetetlenülése esetén az otthonházat üzemeltető kártérítési felelőssége [Ptk. 312. § (2) bek., 339. § (1) bek.].
A peres felek 1992. július 30-án szerződést kötöttek, melyben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperest a Sz.-i Z. utcai Otthonházában elhelyezi, és ott élete végéig gondozást és ápolást nyújt a részére. A szerződés 1. pontja rögzítette, hogy az alperes a Z. utcai Otthonház tulajdonosa és működtetője, a 2. pont pedig részletezte az alperes által a felperes részére biztosítandó szolgáltatásokat. A felperes a beköltözéskor egy összegben befizetett 50 000 forintot annak az alapítványnak, mely az alperes háttérintézménye volt, továbbá kötelezte magát havi 8000 forint, illetve a nyugdíj emelkedésére tekintettel évente megállapítandó rendszeres térítés megfizetésére.
A felperes az Otthonházba való beköltözésekor a h.-i lakását feladta, az sz.-i elhelyezés azért volt számára kiemelkedően fontos, mert egyedülállóként távolabbi hozzátartozói csak itt tudták őt rendszeresen látogatni.
A Z. utcai Otthonház - ellentétben a szerződésben írtakkal - nem az alperes tulajdonában állt, azt az alperes Sz. F.-nétől bérelte, az 1993. március 1-jétől megkötött bérleti szerződésben foglalt feltételekkel, öt éves időtartamra, egy éves felmondási idő kikötése mellett.
1994. december 5-én az alperes írásban értesítette a felperest, hogy a bérleti szerződést a bérbeadó felmondta, ezért a felperes gondozását a továbbiakban a K.-i Otthonházban tudja változatlan feltételekkel folytatni, a kiköltözésre pedig 1995. január 15. és 30. közt fog sor kerülni.
A felperes 1994. december 8-án írásban közölte az alperessel, hogy a k.-i elhelyezést nem fogadja el, átköltöztetéséhez nem járul hozzá. Ezt azzal indokolta, hogy 84 éves korára és súlyos mozgáskorlátozottságára tekintettel szobához kötötten él, a szerződéskötésnél lényeges körülménynek tekintette az sz.-i elhelyezését, mivel rokonaival csupán itt tud rendszeres kapcsolatot tartani.
Mivel az alperes Sz.-en változatlan feltételek melletti gondozást nem tudott biztosítani, a felperes 1995. január 27-én az sz.-i rokonai lakásába költözött, oda szállíttatta az Otthonházban elhelyezett bútorait. Ezután az alperes értesítette a felperest, hogy a szerződésbontó magatartását - igényeinek fenntartása mellett - elfogadja.
A felperes keresetében a szerződés 1995. február 1-jétől történő módosítását kérte úgy, hogy az alperes a természetbeni ellátás helyett havi 20 000 forint életjáradékot fizessen meg a részére.
Az alperes ellenkérelmét a Ptk. 241. §-ában foglaltakra állapította, mely szerint a tartási szerződés módosítása esetén mindkét fél szempontjait mérlegelni kell: állította, hogy a felperes a szerződés megkötésekor is tudott arról, hogy az Otthonházat az alperes bérli, ezért a felperes keresetének elutasítását kérte.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1995. január 1-jétől kezdődően havi 3000 forint kártérítést. Az alperes hátralékos tartozását 1996. március 31. napjáig 45 000 forintban határozta meg, az összegszerűségében ezen túlmenő felperesi keresetet elutasította. Indokolása szerint a felek között nem a Ptk. 586. §-a szerinti tartási vagy gondozási szerződés jött létre, mert ilyen szerződés esetében a szerződéskötéskor az eltartó tulajdonába kerül mindaz a vagyon, ami a tartás ellentételét képezi, és bizonytalan a szerződés időtartama is, amely az eltartott élete végéig szól. Éppen ezért az ilyen szerződések szerencseelemet tartalmaznak. A perbeli szerződés a fenti jellemzőktől eltér, mert a felperes a tartás és gondozás fejében rendszeresen, meghatározott összegű térítési díj megfizetésére vállalt kötelezettséget, ez a szerződés tehát nem minősül sem tartási, sem gondozási szerződésnek, ezért életjáradéki szerződéssé való átalakítására nincs lehetőség. A perbeli esetben a szerződésnek a Ptk. 241. §-a szerinti módosítására azért sincs mód, mert az alperes a felperes élete végéig szóló gondozást az sz.-i Z. utcai Otthonházban vállalta, ez meghiúsult, lehetetlenné vált a szerződésszerű teljesítés, mert az ingatlan tulajdonosa az alperessel kötött bérleti szerződést felmondta.
A Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett a felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet. A perbeli esetben az alperes a szerződéskötéskor azt állította, hogy a Z. utcai Otthonház a tulajdonában áll, holott az ingatlanra csak öt évre szóló bérleti szerződést kötött, így a szerződés lehetetlenülése az alperesnek felróható okból következett be. A lehetetlenülés tényét az alapozza meg, hogy a felperes személyes körülményei folytán csak és kizárólag az Sz.-en lévő Otthonház szolgáltatásait kívánta igénybe venni, ami a 84 éves, társtalan, mozgásában súlyosan korlátozott felperes esetében a szerződés lényeges elemét jelentette.
A Ptk. 318. §-a szerint alkalmazott 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes szerződésszegése folytán kártérítés fizetésére köteles. A kártérítés mértékét a bíróság mérlegeléssel, akként határozta meg, hogy számba vette az alperes által vállalt szolgáltatásokat és az azokért a felperes részéről fizetendő ellenértéket, ezt összevetette a felperes jelenlegi ellátásával felmerülő kiadásokkal, és kárként a térítési díj és a tartási költségek különbözetét vette alapul, amely összegszerűen a rendelkező rész szerinti 3000 forintot jelentette.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a felperes pedig csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert a bíróság megállapította, hogy a szerződés módosításának a Ptk. 241. §-a szerinti feltételei nem állanak fenn, ugyanakkor kártérítés fizetésére kötelezte annak ellenére, hogy a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdésében írt lehetetlenülésre a felperes maga sem hivatkozott. Amennyiben a szerződés lehetetlenülését meg lehet állapítani, ez a Ptk. 312. §-ának (3) bekezdése értelmében a felperes kártérítési felelősségét eredményezheti, mert a felperes volt az, aki a változatlan feltételek mellett vállalt alperesi gondozást nem fogadta el, ennek megfelelő indokául pedig nem szolgálhat az a körülmény, hogy a gondozás helye K.-lett volna, mert ez kizárólag a felperes unokaöccse számára volt kedvezőtlen.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a megállapított kártérítés összegszerűségét tartotta törvénysértően alacsony mértékűnek, és azt havi 6000 forintra kérte felemelni.
A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmek alaptalanok.
A felperes keresetében a Ptk. 241. §-ának alkalmazásával a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé való átalakítását kérte, követelésének lényege azonban az volt, hogy az alperes térítse meg részére azt a különbözetet, ami az otthonházban fizetendő térítési díj és a jelenlegi gondozásával felmerülő kiadások között jelentkezik. A kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti egyben a jogcímhez való kötöttséget is. A bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása, és a döntést nem akadályozhatja az, hogy a felperes követelésének jogcímét helytelenül jelölte meg (Pp. 215. §, PJD IX. 307.). A bíróság tehát nem sértett jogszabályt, amikor a felek között létrejött szerződés tartalmát vizsgálta, és ennek eredményeként megállapította, hogy köztük nem a Ptk. 586. §-ában szabályozott tartási szerződés jött létre, hanem a Ptk.-ban nem nevesített szerződés arra vonatkozóan, hogy az alperes a felperesnek térítési díj fizetése ellenében gondozási szolgáltatásokat nyújt [Ptk. 200. § (1) bek.]. Az alperes az sz.-i Z. utcai Otthonházban vállalta a felperes élete végéig nyújtandó gondozását, ez a szerződési feltétel a felperes számára - kora, egészségi állapota és körülményei folytán - a szerződéskötési szándékát döntően meghatározó tényező volt. Éppen ezért, amikor az alperes felajánlotta a gondozásnak a K.-i Otthonházban történő teljesítését, ezt a felperes a Ptk. 240. §-a értelmében nem volt köteles elfogadni, a teljesítés tehát a szerződés lényeges kikötése, a teljesítés helyében való megállapodás kérdésében lehetetlenült. A lehetetlenülés az alperesnek felróható, mert az a magatartás, hogy az alperes egy indokolás nélkül felmondható, de egyébként is csak ötéves határozott időre megkötött bérleti jogviszonyra alapította a határozatlan idejű, a felperes élete végéig szóló gondozási szerződést, nem minősül az általában elvárható magatartásnak. Az alperes kártérítési felelőssége tehát a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.
A felperes csatlakozó fellebbezése a bírói mérlegelés körében megállapított kártérítés mértékét támadta. A bíróság a kártérítés összegét a peres adatok alapulvételével, okszerűen, megindokoltan határozta meg. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és mérlegelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés (BH 1994/195.).
A másodfokú bíróság által megállapított kártérítés mértéke vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság ilyen tévedést vagy helytelen következtetést nem észlelt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.555/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás