GK BH 1997/594
GK BH 1997/594
1997.12.01.
I. A késedelmi kamat a korábban esedékessé vált, de meg nem fizetett ügyleti kamat után is megilleti a jogosultat [Ptk. 301 § (1) bek., 528. § (3) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 12. §].
II. A részletfizetési kedvezmény iránti kérelem bírósági elbírálási szempontjai [Pp. 217. § (3) bek, PK 187. sz.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 62 393 523 Ft tőkét, ebből 37 597 379 Ft-nak 1995. június 6-tól a kifizetés napjáig járó évi 36%-os, 23 825 798 Ft-nak 1995. június 6-tól a kifizetés napjáig járó évi 6%-os késedelmi kamatát és 175 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felperest 675 000 Ft illetékkedvezmény megilleti. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes 1991. augusztus 30-a és 1992. december 28-a között 16 db kölcsönszerződéssel összesen 29 500 000 Ft beruházási kölcsönt folyósított az alperesnek, változó mértékben kikötött ügyleti kamatok mellett. Az alperes a visszafizetési kötelezettségének csak részben tett eleget, ezért a fizetési kötelezettségét az 1993. június 29-én kötött megállapodásban átütemezték. Megállapították, hogy a tartozás összege a fenti időpontban 37 597 379 Ft volt, amelyet 10 év alatt havi 500 000 Ft-os részletekben köteles az adós törleszteni, változó mértékű ügyleti kamataival együtt.
Az alperes a fizetési kötelezettségének az új feltételek mellett sem tett eleget, ezért a felperes a kölcsönszerződést 1995. február 7-én azonnali hatállyal felmondta. Keresetében az 1993. június 29-én kötött egyezség alapján
- 37 597 379 Ft tőkének, ennek 1995. június 6-tól a kifizetés napjáig járó évi 36%-os késedelmi kamatának;
- 22 188 719 Ft lejárt ügyleti kamatból, 1 612 230 Ft kezelési költségből, valamint 24 849 Ft zárlati és egyéb költségből összetevődő 23 825 798 Ft tőkének, ennek 1995. június 6-tól a kifizetés napjáig járó évi 6% késedelmi kamatának;
- az 1995. június 6-áig lejárt, ki nem egyenlített 970 346 Ft késedelmi kamatoknak, valamint a perköltségnek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a keresetnek sem a jogalapját, sem az összegszerűségét nem vitatta, a keresetet az első tárgyaláson azonnal elismerte. Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta, az ítéletét a Pp. 221. §-ának (2) bekezdése szerint indokolta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elszámolás esedékességének időpontját, továbbá a tartozás összegszerűségét sérelmezte. Nem vitatta a 37 597 379 Ft tőketartozást és ennek évi 6%-os késedelmi kamatát, valamint az 1 612 230 Ft kezelési költség fennállását, alaptalannak tartotta viszont a 24 849 Ft egyéb költség felszámítását. Vitatta a lejárt ügyleti és késedelmi kamatok mértékét és összegét is. Sérelmezte a tőke után a 6%-ot felülhaladó késedelmi kamat felszámítását és a lejárt ügyleti kamat után késedelmi kamat megállapítását. Előadása szerint az általa felszámíthatónak ítélt kamatok nagy részét az 1993. június 29-e után fizetett törlesztések fedezték. Kérte a lejárt kamatok újbóli elszámolását és a törlesztések hovafordításának felülvizsgálatát. A másodfokú eljárásban a fellebbezését azzal egészítette ki, hogy marasztalása esetére részletfizetés engedélyezését kérte.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés kis részben, csupán a 24 849 Ft tekintetében alapos, ezt meghaladóan alaptalan.
Az iratokból megállapítható, hogy a peres felek a korábban kötött kölcsönszerződéseket a Ptk. 240. §-ának (1) bekezdésében írt jogszabályi lehetőségükkel élve közös megegyezéssel módosították, a módosításra vonatkozó megállapodás megkötésének időpontjától kezdődően tehát a felek jogviszonyára a módosított szerződés rendelkezései az irányadóak. Eszerint az alperes az egyezségkötés időpontjában fennálló 37 597 379 Ft tőkét 10 éven keresztül, havi 500 000 Ft-os részletekben köteles teljesíteni, változó mértékű ügyleti kamat és 2% kezelési költség felszámítása mellett. A felperes a módosított szerződésben egyéb költség felszámításának lehetőségét nem kötötte ki, és arra történő utalással nem tették részévé a szerződésnek a felperes hatályos üzletszabályzatát sem. A felperes ezért a 24 849 Ft egyéb költség felszámítására nem volt jogosult.
Alaptalanul sérelmezte az alperes az elszámolásnak az elsőfokú bíróság ítéletében írt időpontját - 1995. június 6-át. Az iratokból megállapítható, hogy az alperes az utolsó törlesztést ebben az időpontban fizette ki, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az elszámolást ez utóbbi időpontban ejtette meg.
Alaptalanul sérelmezte a késedelmi kamat kezdő időpontját és annak mértékét. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától akkor is késedelmi kamatot tartozik fizetni, ha a tartozás kamatmentes volt. A (4) bekezdés szerint a gazdálkodó szervezetek (és a velük egy tekintet alá eső magánszemélyek) egymás közötti jogviszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről jogszabály eltérően rendelkezhet.* Ez a jogszabály a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet**, amelynek 1. §-ának (1) bekezdése szerint a késedelmi kamat mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzata. A rendelet hatálya - a 2. § szerint - azonban nem terjed ki a bankkölcsön késedelmi kamatára. Erre a Ptk. 528. §-ának (3) bekezdése értelmében a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet az irányadó, amelynek 12. §-a szerint az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után az adós a szerződésben kikötött ügyleti kamaton felül az esedékességtől további évi 6% késedelmi kamatot köteles fizetni. A tőkekövetelés részleteinek esedékessége a szerződésből pontosan megállapítható, az a felek között vita tárgyát nem is képezheti. A fennálló 37 597 379 Ft tőke után járó ügyleti kamat mértéke az elszámolás időpontjában 30% volt, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor 1995. június 6-ától a fenti összeg után évi 36%-ban állapította meg a késedelmi kamat mértékét.** A 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendeletet az 1995. évi CXXI. törvény 109. §-ának 24. pontja hatályon kívül helyezte, de rendelkezéseit az 1996. január 1. napja előtt keletkezett jogviszonyokból eredő kamatkövetelésekre alkalmazni kell.
Alaptalanul sérelmezte az alperes a lejárt ügyleti kamat összegszerűségét és a tőkésített ügyleti kamat után késedelmi kamat felszámítását is. A lejárt ügyleti kamatok összegét a felperes - a kikötött változó mértékkel - helyesen számolta el, és jelölte meg 22 188 719 Ft-ban. Annak mértéke és összege a felperes által F/20. sorszám alatt csatolt kimutatásból pontosan követhető.
A lejárat időpontjától kezdődően a kötelezett az addig felgyülemlett ügyleti kamatok megfizetésével is késedelembe esik, és a jogosult a tőkésített ügyleti kamat késedelmes fizetése miatt is jogszerűen igényelheti a késedelmi kamat megfizetését. A 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-ában írt, a késedelmi kamat fizetésére vonatkozó rendelkezés a kölcsönszerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén kiterjed a hitelezőre, ezért az elszámolás időpontjáig felgyülemlett 22 188 719 Ft lejárt ügyleti kamat és 1 612 230 Ft kezelési költség után is jogszerűen ítélte meg az elsőfokú bíróság az évi 6% késedelmi kamatot.
A Legfelsőbb Bíróság a törlesztőrészletek tekintetében teljes egészében elfogadta a felperes által F/20. sorszám alatt csatolt, valamint az 1995. szeptember hó 25. napján kelt elszámolást. Az elsőfokú iratoknál fellelhető, valamint az alperes által a másodfokú eljárásban csatolt pénztárbizonylatok adatai a törlesztőrészletek nagyságát és a kifizetések időpontját illetően azonosak. Az 1993. június 29-éig kiegyenlített összegek elszámolását a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta, mert azt a felek az 1993. június 29-én kötött megállapodásban maguk elvégezték. Az 1993. június 29-ét követő törlesztések mindegyike szerepel viszont a felperes által benyújtott kimutatásokban, és a törlesztések hovafordítása is pontosan követhető. Azokat a felperes a felgyülemlett kezelési költségek és késedelmi kamatok törlesztésére fordította.
Helyesen számította ki a felperes az 1993. június 29-étől 1995. június 6-áig lejárt késedelmi kamatok összegét is. A kimutatásból nyomon követhető, hogy 1993. július 20-ától kezdődően a közösen megállapított tőketartozást havi 500 000 Ft-os részletekben lett volna köteles az alperes törleszteni. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes ezt a fizetési kötelezettségét is elmulasztotta, havonta további 500 000 Ft-tal esett késedelembe, ezért az 500 000 Ft-os részletek után az egyes lejárati időpontoktól a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint késedelmi kamatot is köteles volt fizetni. Az 1995. június 6-áig lejárt - ki nem egyenlített - 970 346 Ft után az elsőfokú bíróság további késedelmi kamatot nem ítélt meg, annak megítélését a felperes maga sem kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes részletfizetés engedélyezése iránti kérelmét sem tartotta alaposnak. A Pp. 217. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság lehetőséget biztosíthat az adósnak a kötelezettségének részletekben való teljesítésére. A Legfelsőbb Bíróság PK 187. számú állásfoglalása szerint - mely a részletfizetés engedélyezésére is irányadó - a kötelezettség teljesítési batáridejének megállapításánál az eset összes körülményét kell figyelembe venni. A perbeli esetben az alperes tartozása 1993 júniusát megelőzően keletkezett. 1993 júniusában a felperes maga biztosított lehetőséget az alperes részére a kötelezettsége részletekben való teljesítésére. Az alperes a részletfizetést is elmulasztotta. A törlesztései rendszertelenek és olyan kis összegűek voltak, hogy azok a felgyülemlett késedelmi kamatot és a kezelési költséget sem fedezték. A felperes a kölcsönt 1995 februárjában felmondta, ebben az időpontban a még fennálló teljes tartozás esedékessé vált. Az alperes az utolsó törlesztőrészletet 1995. június 29-én fizette ki, azt követően fizetési készséget egyáltalán nem mutatott, saját, 1996. december 5-én kelt előkészítő irata szerint azért, "mert a törlesztést közgazdasági szempontból értelmetlennek" tartotta. Mindezekre figyelemmel az újabb részletfizetés engedélyezése a jogosulttal szemben súlyos méltánytalanságot eredményezne, ezért a kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét 62 368 674 Ft-ra - ebből 37 597 379 Ft-nak 1995. június 6-ától járó évi 36%, 23 800 949 Ft-nak ugyanezen időponttól járó évi 6% késedelmi kamataira - leszállította. Ezt meghaladóan - 24 849 Ft tekintetében - a felperes keresetét elutasította, és a kifejtett indokok alapján az alperes részletfizetés engedélyezése iránti kérelmét elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 30.657/1996. sz.)
* A Ptk. 301. §-át az 1995. évi CXXI. tv. 1996. január 31-i hatállyal módosította, s az új szövegben már nem szerepel a gazdálkodó szervezetek vonatkozásában eltérő rendelkezést lehetővé tevő szabály.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás