GK BH 1997/596
GK BH 1997/596
1997.12.01.
I. Nemzetközi közúti fuvarozás esetén bekövetkező késedelem következményeiért a fuvarozóval szemben a kiszolgáltatás napjától számított egy éven belül lehet igényt érvényesíteni. Az elévülési idő eltelte után beszámítási kifogás útján sem érvényesíthető követelés a fuvarozóval szemben [1971. évi 3 tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 3. cikk 1. pont és 4. pont].
II. A nemzetközi árufuvarozási szerződéssel kapcsolatos perek a megyek bíróság hatáskörébe tartoznak [Pp. 23. § (1) bek d) p.].
Az ellentmondás folytán perré alakult ügyben a felperes 366 329 Ft visszatartott alvállalkozói díj és annak 1994. december hó 30. napjától a kifizetés napjáig járó mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően megállapította, hogy a peres felek között 1994-ben szóbeli megállapodással alvállalkozói szerződés jött létre, ennek alapján a felperes mint alvállalkozó fuvarozási tevékenységre vállalkozott. Ennek ellenértékét a felek a bruttó fuvardíj 90%-ában határozták meg. A szóbeli megállapodás szerint a felperesnek járó alvállalkozói díj kifizetését az alperes a fuvardíjról kiállított számla kibocsátását követő 30 napon belül vállalta kifizetni. A megállapított tényállás szerint az alperes a felperest mindenféle együttműködésből kizárta, mert erőfölényével visszaélve elzárta a felperest attól, hogy a fuvardíj megállapításában közreműködjék, illetve hogy azok összegét megismerje, ennek következtében a felek közötti elszámolás formálissá vált, hiszen azt kizárólag az alperes határozta meg, önkényes módon.
Az alperes ezen túlmenően az alvállalkozói díj kifizetésével több alkalommal késedelembe esett. E körülmények miatt a felperes 1994. december 1-jével a felek közötti megállapodást felmondta. Az alperes az elszámolásnál 375 554 Ft kifizetését kártérítés, elmaradt bérleti, illetőleg műhelyhasználati díj jogcímén megtagadta. A felperes az alperesi követelésből 9225 Ft-os összegű műhelyhasználati díjat elismert, vitatta azonban a további 366 329 Ft-os alperesi követelést, mert ez az összeg az elvégzett fuvarozások után járó fuvardíjnak felel meg.
Az alperes az összegszerűséget nem kifogásolta, de beszámítási kifogással élt az 1994. július 4-i, felperes által teljesített németországi fuvarral kapcsolatban kétnapos késedelem, az 1994. augusztus 25-31-i időpont közötti fuvarral kapcsolatban pedig - közúti baleset folytán keletkezett javítási költség címén - 122 803 Ft összegben. A kétnapos késedelemre az alperes 670 német márkának megfelelő forintösszeget számított fel. A fentieken túlmenően a felperes által az alperestől bérelt pótkocsi után 253 325 Ft bérleti díjat is felszámított.
Az alperes a tárgyalásokon a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és érdemi ellenkérelmet sem terjesztett elő, ezért a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján hozta meg döntését.
A fuvarozási késedelemmel kapcsolatban nem találta megalapozottnak az alperes beszámítási kifogását, mert a felperes által csatolt fuvarokmányból (CMR fuvarlevél) megállapítható volt, hogy az alperes csehországi tranzitot írt elő, a felperes ennek megfelelően járt el, az előírás szerint más útvonalat nem is vehetett igénybe, mert ellenkező esetben az alperesi utasítást megszegte volna. A kétnapos késedelem objektív, a felperes által elháríthatatlan körülmény miatt következett be, ezért a felperest felelősség nem terheli, így az alperes a késedelmes teljesítésből eredő kár következményeit nem háríthatja át a felperesre.
A romániai közúti balesettel összefüggő helyreállítási költségekkel kapcsolatban szintén nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogását, mert a felperes csatolta a román rendőrség által a baleset időpontjában kiállított igazolást, így az alperesnek lehetősége lett volna a biztosítóval szemben a szükséges lépéseket megtenni, amennyiben pedig az igényérvényesítéssel indokolatlanul késedelmeskedett, úgy ennek következményei is őt terhelik. Az elsőfokú bíróság megállapításai szerint ezen túlmenően azt maga az alperes sem vitatta, hogy a közúti baleset nem a felperes vétkes magatartásának a következménye volt.
A 253 328 Ft-os bérleti díj címén visszatartott összeget illetően az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes nem csatolt olyan okiratot, bérleti szerződést, amelyet a felek a pótkocsira nézve kötöttek volna, így az egyszeri alkalmi kölcsönadást térítésmentesnek értékelte, figyelemmel arra is, hogy a felperes saját tulajdonú pótkocsival rendelkezett, és így kérdésessé vált az is, hogy a bérletre egyáltalán szükség volt-e.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az alperest 1996. január 1-jétől a marasztalási összeg (366 329 Ft) után évi 20%-os mértékű késedelmi kamat megfizetése terheli. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 7000 Ft fellebbezési perköltséget. Egyébként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokainál fogva hagyta helyben, a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezésnél pedig az 1995. évi CXXI. törvény 109. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozott.
A másodfokú bíróság ítélete ellen - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Ebben arra hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban a felperes maga is - az ítélet helybenhagyásán túl - az elsőfokú bíróság által nem foganatosított tanúmeghallgatást kért és új tényeket is állított. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében szintén részletes előadást tett a beszámítási kifogásával kapcsolatban, és e körben szintén bizonyítási indítványt terjesztett elő. A másodfokú bíróság ezért akkor járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, figyelemmel a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, ha a bizonyítási eljárást lefolytatja, vagy ha - az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével - az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a per anyaga és a felülvizsgálati tárgyalás eredményeképpen azt állapította meg, hogy a felperes nemzetközi fuvarozások során felmerült 366 329 Ft-ot kitevő fuvardíj-követelését érvényesítette az alperessel szemben. A fuvarozásokra 1994. évben került sor, a felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét 1995-ben nyújtotta be a városi bírósághoz.
A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a nemzetközi árufuvarozási vagy szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos perek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. A városi bíróság ezt a szabályt eljárása során figyelmen kívül hagyta, a lényeges eljárási szabálysértést a másodfokon eljáró megyei bíróság sem észlelte. Mindennek következtében a Pp. 275/A. §-a értelmében a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot az újabb elsőfokú eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes nem vitatta a felperes 366 329 Ft-ot kitevő fuvardíj-követelését sem annak jogalapja, sem összegszerűsége tekintetében, de beszámítási kifogással élt a felperessel szemben. A beszámítás következtében a felperes kereseti követelése teljes egészében elenyészne.
Az alperes egy 1994. júliusi fuvarozással kapcsolatban fuvarozási késedelem miatt 670 német márkának megfelelő forintösszeget kívánt a felperesi követeléssel szemben beszámítani. Ezzel kapcsolatban az volt megállapítható, hogy a fuvarozás Magyarországról Németországba irányult, ezért erre a tevékenységre az 1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 1. cikkében foglaltak szerint e nemzetközi egyezmény szabályai vonatkoznak. A CMR 32. cikkének 1. pontja értelmében pedig a kiszolgáltatási késedelem miatti igények elévülési ideje egy év, ami a kiszolgáltatás napjával veszi kezdetét. Az adott fuvarozást a felperes - a fentiekből is kitűnően - 1994. július 7-én teljesítette, az elévülés ekkor kezdődött. Az alperes pedig csak egy év után, 1995. november 29-én terjesztette elő beszámítási kifogását, tehát a követelése elévült.
A CMR 32. cikkének 4. pontja szerint az elévült kereseti jog sem viszontkereset, sem kifogás útján nem érvényesíthető. A fentiekből kitűnően a késedelem miatt érvényesíthető alperesi igény már elévült, így azt - a CMR keretein belül - a felperes követelésével szemben beszámítás útján sem lehet figyelembe venni. A teljesség kedvéért megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a CMR előbbi rendelkezése szerint a beszámításnak csak az adott fuvarozás miatti fuvardíj-követelésbe lenne helye, tehát azonos szerződésen belül volna érvényesíthető, ami az eddigi adatok szerint nem tisztázott, mindennek azonban az elévülés bekövetkezése miatt a jelen perben nincs jelentősége.
Az alperes előadása szerint a felperes az alperestől bérelt pótkocsival végzett fuvarozást Romániába, mely fuvarozásra nézve - annak nemzetközi jellege miatt - szintén a CMR szabályai vonatkoznának. Az alperes állítása szerint a felperes nem egyenlítette ki a 253 000 Ft-ot kitevő bérleti díjat, de ezen túlmenően sérülten szolgáltatta vissza a pótkocsit, ezért annak kijavításával 122 803 Ft javítási költség merült fel. A két összeg együttesen meghaladja a felperesi követelést. A CMR szabályai azonban nem vonatkoznak az ilyen jellegű bérleti megállapodásokra vagy tényállásokra. Ez a nemzetközi egyezmény kizárólag akkor hatályosul, amikor belföldről külföldre vagy fordított irányban, küldeményt - tehát áruféleséget - fuvaroznak. A pótkocsi nem képezte fuvarozás tárgyát, az nem felel meg az áruküldemény fogalmának, ezért a CMR szabályai az adott esetben akkor sem érvényesülnek, ha a felperes az alperes pótkocsijával külföldre vagy onnan Magyarországra szállított árut.
A perben tehát - legalábbis az eddigi adatok szerint - a felperes keresete nemzetközi fuvarozással kapcsolatos, ezért annak elbírálásánál a CMR szabályai érvényesülnek. Az alperes beszámítási kifogása viszont a fent kifejtettek szerint nem esik a CMR rendelkezési körébe, arra a polgári jog szabályai az irányadók. Ezeket a körülményeket - figyelemmel a CMR 32. cikkének 4. pontjában foglaltakra - a megyei bíróságnak az új eljárás keretében folytatandó bizonyítás során kell figyelembe vennie.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a lényeges eljárási szabálysértésre, valamint a nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatásának szükségességére tekintettel a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot mint elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat meghozatalára. Ugyanezen § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltség összegét is megállapította, annak viseléséről az új eljárásban hozandó határozatban kell majd a bíróságnak rendelkeznie. (Legf. Bír. Gfv. III. 31.806/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás