596/B/1997. AB határozat
596/B/1997. AB határozat*
1998.03.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet, továbbá hatósági határozat alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Budapest-Csepel önkormányzatának – a Budapest XXI. kerület Csepel Városközpont–Ady Endre út–Táncsics M. út–Betű utca–Magyar utca–Gyepsor utca–Budafoki út által határolt terület részletes rendezési tervéről szóló – a 32/1994. (IX. 20.) Kt. számú rendeletét módosító – 48/1996. (XI. 5.) Kt. rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
2. a Csepel Plaza Kft. részére a II. Rákóczi F. út 208583/4 hrsz. ingatlanon létesítendő többfunkciós üzletközpont és a 208557/1 hrsz-ú telken kialakítandó szabadtéri parkoló építésére vonatkozó – a jegyző által II-300-33/1996. sz. határozattal kiadott – engedély alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet visszautasítja;
3. a II-300-33/1996. számon kiadott építési engedély alapjául szolgáló 32/1994. (IX. 20.) Kt. számú önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítására és az építési engedélyezési ügyben való alkalmazhatóságának megtiltására irányuló alkotmányjogi panaszt ugyancsak visszautasítja.
I n d o k o l á s
1. Budapest-Csepel önkormányzati képviselő-testülete 32/1994. (IX. 20.) Kt. számon (a továbbiakban: Ktr.1.) rendeletet alkotott Csepel Városközpont részletes rendezési tervéről. A rendeletben – többek között – részletesen meghatározta a közösségi létesítmények elhelyezésének, parkolási „igényének”, a közlekedési területek parkolási „szempontjainak” és a zöldterület rendezésének a feltételeit.
A Ktr.1. hatálya idején az önkormányzat jegyzője II-300-33/1996. számú határozatában (a továbbiakban: jh.) 36 feltétel teljesítésének kikötésével építési engedélyt adott a Csepel Plaza Kft. részére egy többfunkciós üzletközpont, valamint a létesítményhez tartozó szabadtéri parkoló kialakítására, továbbá ideiglenes kerítés létesítésére.
A Ktr.1. néhány – főleg a parkolási lehetőségekkel összefüggő – szabályozási előírásának a jh. nem felelt meg. Ezért az önkormányzati képviselő-testület azt a megoldást választotta, hogy felülvizsgálta a hatályos városközponti részletes rendezési tervét, s a 48/1996. (XI. 5.) Kt. számú rendeletével (a továbbiakban: Ktr.2.) – a megszűnt és többletigényként jelentkező parkolóhelyek ideiglenes, majd (parkolóház építésének előirányzásával) végleges pótlása lehetővé tételével – módosította a Ktr1. erre vonatkozó rendelkezéseit.
2. Az indítványozók – 6 db. tízemeletes társasház kb. 1056 lakója nevében – azt kérik, hogy az Alkotmánybíróság „vizsgáltassa felül a Csepel Plaza terveit, illetve a Csepel Plazához igazított rendezési tervet. Segítse hozzá a lakosságot, hogy az állampolgári jogok is érvényre jussanak.” Kifogásolják, hogy „az üres telkeket – melyek az ott felépített lakótelepek közcélú parkolói – a főváros sorra eladja, azokat beépítik, így mesterségesen idézik elő Csepelen is a belvárosra már jellemző lehetetlen parkolási helyzetet.” Kiegészítő beadványukban kérdéseket tesznek fel az Alkotmánybíróságnak: „Milyen városfejlesztési politika az, ami az igényeket és meglévő adottságokat figyelmen kívül hagyja?” „Miért nem korszerűsítik, bővítik a már meglévő Csepel Áruházat?” „Hogyan lehetséges, hogy az OÉSz, BVSz. 78. § értelmében előírt parkolót egy határozattal elveszik” stb. Utolsó – az Alkotmánybírósághoz 1997. szeptember 1-jén eljuttatott – és a korábbi indítványaikat és panaszaikat részletesen megindokló beadványukban előadják, hogy a Ktr.1. – 1996. november 5. napján a Ktr. 2-vel megváltoztatott, tehát hatályát vesztett – részletes rendezési terv (RRT) szabályai „már elfogadásukkor” sem feleltek meg az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSz ) és a Budapesti Városrendezési Szabályzat (BVSz) több előírásának s néhol egymással is ellentétben vannak. Tucatnyi érvet hoznak fel arra, hogy az üzletközpont megépítésére kiadott engedély az OÉSz és a Ktr.1. mely rendelkezésével ellentétes. Kifejezésre juttatják, hogy az indítványozók a jh.-t csak „feltétellel” fogadták el; kifogásaikat a fellebbezési határidőn belül nyújtották be, tehát azt „tartalma szerint” másodfokon érdemben el kellett volna bírálni. Végül azt kérik, hogy az Alkotmánybíróság a Ktr.1. alkotmányellenességét a jh. kiadási előtti idővel mondja ki és semmisítse meg, illetőleg tiltsa meg a Ktr.1.-nek a jh. által engedélyezett konkrét ügyben való alkalmazhatóságát.
Az indítványozók úgy vélik, hogy az RRT sérti az Alkotmány 18. §-át, amely rendelkezés mindenkinek elismeri a jogát az egészséges környezethez, ellentétes az Alkotmány 42. §-ával, mely szerint a helyi közhatalmat a lakosság érdekében kell gyakorolni, ellentétes az Alkotmány 70/D. §-ával is, melynek alapján az állam területén élőknek joguk van a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, illetőleg az ezt védelmező épített és természetes környezethez. Felfogásuk szerint a jh. másodfokú elbírálás alóli kivonása sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, melynek alapján mindenki jogorvoslattal élhet a jogát vagy érdekét sértő közigazgatási határozattal szemben.
3. Az indítványók kérik ugyan a „Csepel Plazához igazított rendezési terv” felülvizsgáltatását, de a Ktr. 2. alkotmányellenességét külön nem is vitatják. Az az állításuk azonban megfelel a valóságnak, hogy az 1996. október 10-én meghozott és az indítványozók részére október 30-án és november 1-jén kézbesített jh. rendelkezése folytán felmerült városközponti parkolási gondok csökkentése és távlati megszüntetése érdekében vált szükségessé az RRT felülvizsgálata.
A felülvizsgálat viszont önmagában nem alkotmányellenes. Az új feltételeknek megfelelő szabályozási problémát a kerület képviselő-testülete a Ktr.1.-nek a Ktr.2.-vel való módosításával megoldotta. A Ktr.2. 9. § (5) bekezdésének c) pontja a Ktr. 1. 9. § (5) bekezdésének kifogásolt c) pontja helyébe ugyanis a következő rendelkezést iktatta be:
„c.) Meglévő koncentrált parkolófelületek beépítése esetén a beépítés parkolási igényének telken belüli kielégítése mellett, a megszűnő parkolóhelyeket a környező területek parkolási igényeinek függvényében vagy többletként szintén telken belül pótolni kell, ill. amennyiben telken belül a parkoló szükséglet nem helyezhető el, úgy azt a rendezési tervben kijelölt parkolóházakban, ill. parkolólemezekben kell biztosítani.”
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/l997. (XII. 20.) Korm. rendelet l998. január l-jétől kezdődően hatályon kivül helyezte az OÉSz-t. A Korm. rendelet a 110. §-ában azonban úgy szabályozott, hogy „rendelkezéseit a hatálybalépést követően indított ügyekben kell alkalmazni”. E rendelkezésre figyelemmel – mivelhogy az indítvány benyújtására okot szolgáltató ügy korábban keletkezett – az Alkotmánybíróság az indítványozói éveket az OÉSz előírásaihoz is viszonyította.
Az OÉSz 78. § (8) bekezdése azt mondta ki, hogy a „már zömében beépített településrészek továbbfejlesztésének elősegítésére ... kialakítandó várakozóhely megoldását – az egyes városszerkezeti egységekre kiterjedően – a rendezési terv, települési önkormányzati rendelet állapítja meg.” A Ktr. 2. 9. § (5) bekezdés c) pontja nincs ellentétben az OÉSz idézett rendelkezésével. Az új Korm. rendeletnek a járművek elhelyezését szabályzó 42. §-a pedig nem szűkíti, sőt inkább bővíti a települési önkormányzatóknak a parkolók kialakítására vonatkozó rendelet-alkotási jogkörét.
Azt is vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a rendezési terv módosításának előkészítése kapcsán az önkormányzat betartotta-e az építésügyről szóló – akkor hatályos – 1964. évi III. törvény 6. § (5) – (6) bekezdésében előírt követelményeket. A főváros közigazgatási hivatala – törvényességi ellenőrzése során – megállapította, hogy az önkormányzat hat közigazgatási szervvel és szolgálattal az RTT-módosítás jóváhagyása előtt egyeztette a tervezetet, az eljárás idején több fórumon – közöttük lakossági fórumon is – ismertette a tervmódosítási javaslatát, az észrevételeket megvitatta, s megadta az el nem fogadott indítványok elutasításának indokát is.
4. Az indítványozók úgy látják, hogy a Ktr. l. hét parkolással kapcsolatos előírása a korabeli OÉSz tíz általános rendelkezését sérti. A Ktr.1. kifogásolt szabályait azonban a Ktr.2. megváltoztatta, s a módosítás folytán a Ktr.1. előírásai hatályukat vesztették. Hatályukat vesztett rendelkezések megsemmisítése pedig – hiszen azok már hatálytalanok – fogalmilag is szükségtelen. Az ütköztetett jogszabályi rendelkezések ismertetésétől – figyelemmel az 5–6. pontokban kifejtett érvekre is – az Alkotmánybíróság eltekint. Nincs értelme ugyanis kimutatni azoknak az előírásoknak akár az alkotmányellenességét, akár az alkotmányosságát, amelyek a jogi minősítésüktől függetlenül is hatálytalanok.
5. Az indítványozók érvek sorozatával igyekeznek bizonyítani, hogy a jegyző határozata az OÉSz tizenegy és az RTT ugyancsak jelentős számú előírásával ellentétes kötelezést tartalmaz. Ezek ismertetése azért felesleges, mert az Alkotmánybíróságnak egyedi közigazgatási döntés felülvizsgálatára – jogszerű vagy jogsértő tartalmára tekintet nélül – amúgy sincs hatásköre. Törvénysértő határozat felülvizsgálatát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés b) pontja alapján a bíróság előtt a közigazgatási hivatal kezdeményezheti, de az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján – 30 napos határidőn belül – a törvényes érdekeikben sérelmet szenvedett ügyfelek is kérhetik a bíróságtól a közigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát.
6. Az Alkotmánybíróságnak annak elbírálására sincsen hatásköre, hogy az indítványozók részére 1996. október 30. és november 1. napján kézbesített jh.-t érintő s a Csepel Plaza Kft.-nek címzett, de másolatban november 11-én az önkormányzatnak is megküldött indítványozói „kikötésük” fellebbezésnek minősíthető-e, vagy sem, illetőleg, hogy az önkormányzathoz november 16-i keltezéssel november 20. napján ajánlott küldeményként feladott beadványuk – fellebbezésként való elbírálás szempontjából – elkésettnek tekintendő-e vagy sem. E kérdések határozattal való eldöntése a közigazgatási szervek feladatkörébe tartozik. A bírósági eljárás indítására pedig csak az ügy érdemében és csak akkor kerülhet sor, ha az ügyfelek a fellebbezési jogukat kimerítették, illetőleg 1997. június 1-jétől kezdődően az 1997. évi XIV. törvény 1. §-ával módosított Áe. 4. § (5) bekezdése szerint akkor is, ha „a felettes szerv intézkedési vagy eljárási kötelezettségének nem tesz eleget...”
7. Az Alkotmánybíróság – a 3. és 4. pontban részletezett érvei szerint – a Ktr.2.-vel módosított Ktr.1. előírásait nem találta alkotmánysértő rendelkezéseknek, következésképpen a Ktv.1. alkotmányellenességének vélelmezésére alapozott indítványozói jogsérelmet nem állapította meg. Nincs jogalapja tehát annak, hogy az Alkotmánybíróság a benyújtott alkotmányjogi panaszra tekintettel az építési engedély kiadása előtti időszakra vonatkozóan mellőzni rendelje a Ktr.1. kifogásolt rendelkezéseinek a konkrét ügyben való alkalmazhatóságát.
8. Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése alapján a választópolgárok az általuk választott képviselő-testület útján, illetőleg népszavazással gyakorolják a helyi önkormányzást. A 44/A. § (1) bekezdés b) pontja és az Ötv. 62. §-a szerint a fővárosban a közgyűlés jogosult meghatározni a fővárosi tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogok gyakorlását. Sem az egyik, sem a másik testület legalitása ellen kétség nem merült fel, döntésük alkotmányossági szempontból nem kifogásolható, így az Alkotmánybíróság jogalap és intézkedési hatáskör hiányában sem – az indítványozók által megfogalmazott – „állampolgári jogok érvényre jutásának” segítésével, sem „az üres telkek eladásának” megszüntetésével nem foglalkozhat. Az indítványozók alkotmányossági problémát nem tartalmazó kérdéseinek esetleges figyelembe vétele, megválaszolása ugyanis az önkormányzati szervek feladata.
9. Az Alkotmány az egészséges környezethez és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot általánosságban deklarálja. Törvényeknek, országos és helyi rendeleteknek kell konkrétan biztosítaniuk az emberi élet természeti alapjainak fenntartását, s a természetes és az épített környezet részletes szabályokban megtestesülő védelmét. Az épitésügyről szóló korábbi (az l964. évi III. törvény) és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló hatályos (az 1997. évi LXXVIII.) törvény felhatalmazása alapján kiadott OÉSz, illetve a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet szabályozásának a keretében megalkotott helyi jogszabályok írják elő azokat a normákat, amelyek a parkolóhelyek számszerű kialakítására vonatkoznak. E szabályok – helyi feltételek és körülmények mérlegelésen alapuló – megalkotása a települési önkormányzat felelőssége.
Az Alkotmánybíróság sem a RTT megalkotásával kapcsolatos képviselő-testületi közhatalom-gyakorlás előírásának megsértését, sem a módosított RTT magasabb szintű jogszabályba ütközését nem állapította meg; a helyi településfejlesztési, közlekedési, építési, lakosságellátási stb. kötelezettségével összefüggő képviselő-testületi döntések célszerüségének és jogszabályt nem sértő indokoltságának mérlegelése pedig nem alkotmányossági kérdés; ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alkotmány l8., 42. és 70/D. §-ának sérelmére alapozott érvelését elutasította.
A jh. felülvizsgálatára és a jh. ellen benyújtott inditványozói „kikötés” minősítésére az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, a Ktr. alkalmazhatóságának megtiltására pedig nem talált alkotmányos indokot, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 57. §-ának megsértésére alapított alkotmányossági panaszt visszautasította.
Budapest, március 23.
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás