BK BH 1997/60
BK BH 1997/60
1997.02.01.
A lőfegyverrel visszaélés bűntette nem valósul meg, ha a katona a szolgálati helyén – bár engedély nélkül, de – csupán néhány percre – fénykép készítéséhez – veszi birtokba a lőfegyvert [Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont, 115/1991. (IX. 10.) Korm. r. 34. § o) és p) pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa a tartalékos határőr szakaszvezető I. r. és a tartalékos határőr szakaszvezető II. r. vádlottat szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 1-1 év időtartamra próbára bocsátotta. Ugyanakkor ezeket a vádlottakat, valamint a III-VI. r. tartalékos határőr vádlottakat az ellenük 1-1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A katonai tanács ítélete első fokon valamennyi vádlott tekintetében jogerőre emelkedett.
A tényállás szerint a vádlottak egyidejűleg teljesítették sorkatonai szolgálatukat a határőrségnél. 1995. március 6-án a határőr szakaszvezető I. r. vádlott határőrizeti ügyeletesi szolgálatot, míg a határőr szakaszvezető II. r. vádlott alegység-ügyeletesi szolgálatot látott el. A szolgálatuk során az I. és II. r. vádlottat a III-VI. r. vádlott azzal kereste meg, hogy a IV. r. vádlott fényképezőgépével készítsenek néhány fotót magukról annak érdekében, hogy az 50 nap múlva bekövetkező leszerelésük után azt emlékként megőrizzék. A fényképeket az "öreg" katonák úgy kívánták elkészíteni, hogy a leszerelő állomány kezében valamilyen fegyver van.
A 24 órás szolgálatot ellátó I. és II. r. vádlott birtokában volt a határőrizeti kirendeltség fegyverszobájának a kulcsa, mert szolgálati helyzetükből fakadóan jogosultak voltak - egyéb szabályok betartása mellett - a fegyverszobába belépni, illetőleg a fegyverek kiadása, illetőleg visszavételezése kapcsán a fegyverek felett rendelkezni. A vádlottak megbeszélték azt, hogy takarodó után az utolsó járőr indítását követően a III-VI. r. vádlottak lemennek az ügyeletesi szobába és ott készítik el a fényképeket. A fentieknek megfelelően a III-VI. r. vádlottak 22 óra után megjelentek az ügyeletesi szobában, az I. és II. r. vádlott pedig a birtokukban levő kulcsokkal kinyitotta a fegyverszobát. A fegyverszobából összesen 5 db lőfegyvert hoztak ki az ügyeleti helyiségbe, melyek közül 4 db géppuska volt, 1 db pedig géppisztoly. Ezután az öt leszerelés előtt álló katona egy-egy fegyverrel a kézben, valamint a hátralévő 50 napjukat tanúsító felirattal a fotózáshoz beállt. A vádlottakról a kívánt felvételt az egyetlen augusztusi bevonulású katona, a határőr szakaszvezető II. r. vádlott készítette el. A fegyvereket 1-1,5 perc időtartamig hozták ki a fegyverszobából, a fénykép elkészülését követően pedig rögtön visszatették azokat a helyükre. A vádlottak a máshol elhelyezett lőszerekhez nem nyúltak, mert azokra a fényképezés érdekében nem volt szükségük. A fegyverek a határőrizeti kirendeltség ügyeleti szobáját - ebből nyílt a fegyverszoba - nem hagyták el, és a fényképezésen kívül azokkal nem csináltak semmit.
A katonai ügyész a határőr szakaszvezető I. r. és II. r. vádlottat 1-1 rb., a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségével, továbbá 1-1 rb.-i a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző, társtettesként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettével vádolta. Ez utóbbi bűntett miatt emelt vádat a III-VI. r. határőr vádlottakkal szemben is.
A katonai tanács álláspontja szerint az I. r. és a II. r. vádlottaknak az a magatartása, hogy a határőrizeti kirendeltség fegyverszobájából az 5 db lőfegyvert nem a szolgálati feladat végrehajtása, hanem magánjellegű igény kielégítése érdekében kihoztak, az általuk ellátott ügyeleti szolgálat rendelkezéseit súlyosan sérti, ezért cselekményük megvalósítja a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét.
A bíróság az alkalmazott joghátrány során súlyosító körülményként értékelte a szolgálati bűncselekmények közismert elszaporodottságát. Enyhítő körülményként vette figyelembe mindkét vádlott vonatkozásában őszinte feltáró és beismerő vallomásukat, megbánó magatartásukat, azt, hogy fiatal-felnőttek, valamint azt, hogy katonai szolgálatukat kifogástalanul teljesítették, tevékenységükről parancsnokuk elismerőleg szólt, és dicséreteket is kaptak. Mindezekre figyelemmel a büntetési cél eléréséhez büntetés kiszabása szükségtelen. Az I. és a II. r. vádlottat a velük szemben alkalmazott intézkedés is visszatartja további bűncselekmények elkövetésétől. Erre tekintettel a bíróság velük szemben 1-1 év időtartamú próbára bocsátást alkalmazott.
A megyei bíróság álláspontja szerint a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző lőfegyverrel visszaélés bűntette két okból sem valósult meg.
Nem kétséges, hogy a vádlottak az adott helyzetben és az adott körülmények között illetéktelenül jutottak a lőfegyverekhez. A lőfegyverek fegyverszobából történő kihozatala ugyanis szabályokhoz kötött, az csak szolgálati célból vagy karbantartás érdekében, esetleg a határőrizeti kirendeltség parancsnokának a külön parancsa alapján történhet meg. Nem kétséges, hogy az ügyeleti szolgálatot ellátó I. és II. r. vádlott a fegyverek kezelésére vonatkozó rendelkezési jogát túllépte, amikor fényképezés céljából a fegyvereket kiadta. Az ide vonatkozó törvényi tényállás azonban lőfegyver engedély nélküli készítéséről, megszerzéséről, tartásáról vagy forgalomba hozataláról szól. A részletezett cselekmény alapján a vádlottak esetében csak a lőfegyverek megszerzése vagy tartása jöhet szóba, mint elkövetési magatartás. A fogalmakat azonban a kézi lőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 34. §-ának o) és p) pontja írja körül. Ezek szerint lőfegyver megszerzése: a vásárlás, az ajándékozás, a bérbe vétel, a csere vagy az öröklés; a lőfegyver tartása pedig: a birtoklás, a viselés és a tárolás. Mindezekből kitűnik, hogy a fenti két fogalomkörből a lőfegyverek birtoklása kerülhet szóba. E tekintetben azonban a jogszabály-változások ellenére ma is időtálló a BH 1985. évi 1. számának 11. sorszámú jogesetében megfogalmazott elv, mely szerint a fegyver rövid időre - jelen esetben fényképezés céljából - történő átadása a felettük rendelkezésre jogosult személyek rendelkezési jogosultságát nem szünteti meg, és a fegyverek nem kerülnek végérvényesen az illetéktelen személyek birtokába.
A Btk. 263/A. §-a a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés kapcsán célzatot nem fogalmaz meg, tehát elvileg az illetéktelen személy részéről a lőfegyver kézbevétele már megvalósítja az idézett bűncselekményt. A bíróság véleménye szerint azonban a fegyver kézben tartása nem feltétlenül azonos annak teljes birtoklásával. A tényállásból kitűnik, hogy a vádlottak mindannyian az I. és a II. r. vádlott ügyeleti helyiségében tartózkodtak, e helyiségből nyílik az a fegyverszoba is, ahonnan a fegyvereket kihozták. Szolgálati helyzetükből kifolyólag az I. r. és a II. r. vádlott jogosult volt a fegyverek felett rendelkezni, mert a járőrök indítása, fegyverrel való felszerelése, valamint a beérkező járőrök fogadása és leszerelése kettőjük közös feladata. Erre figyelemmel, amikor a fegyverszobából a fegyvereket fényképezés céljából kihozták, szolgálati kötelmeiket szegték meg, amit a bíróság meg is állapított. A fegyverek azonban birtokukból ténylegesen nem kerültek ki, és arra sem volt senkinek lehetősége, hogy azokat végérvényesen megszerezze vagy birtokolja.
A fentiek alapján tehát a bíróság azt állapította meg, hogy a lőfegyverrel visszaélés bűntettét sem az I., sem a II. r. vádlott nem valósította meg azzal, hogy a fegyvereket a fegyverszobából kiadta, és ugyanezt a bűncselekményt a III-VI. r. vádlottak sem valósították meg azzal a magatartásukkal, hogy az adott lőfegyvereket rövid ideig a kezükben tartották. (Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság KB. I. 150/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás